Ezeket a kérdéseket is felvetette a Müpa zeneműpályázata kis jazzformáció kategóriájának a Budapest Music Centerben megtartott gálakoncertje, amelyet leginkább egy ízletes hússalátához lehet hasonlítani: szubsztanciális volt, a körítésben meg takarékos – egy konferanszié azért elkelt volna.
A Müpa még tavaly hirdette ki a verseny eredményét, azután, hogy 14 különböző műfaji kategóriában kottákat kellett jeligésen benyújtani. A műveket neves szakemberekből álló zsűrik bírálták, a jazzdarabokat Borbély Mihály, Fekete-Kovács Kornél, Gőz László, Harcsa Veronika és Oláh Kálmán. Hat művet díjaztak, ezeket adták most elő. Csak hát a jazzben a kotta afféle zsákbamacska, nem mindig lehet tudni, hogy mi bújik elő belőle. Így fordulhatott elő, hogy az egyik zsűritagot (Fekete-Kovács Kornél) az egyik díjazott (Tzumó Árpád) utólag meghívta közreműködőnek, máshol meg családi szálak is felbukkannak – de jeligés pályázás lévén ez senkit sem zavart. A hangszerelés egyébként külön művészi mesterség, van rá itthon is versenykategória.
Korosztályi és stiláris szempontból változatos, érvényes műveket felvonultató seregszemle tanúi voltunk. Ha a zsűri a közönség szemszögéből, a kreatív hangszerelés reményében olvasta ezeket a kottákat, akkor jól tette, mert a szerzők ebből és zenekarvezetésből is jól vizsgáztak. Bár mostanában már nagyon sok verseny és vetélkedő, zsűrizés, díj stb. történik a hazai jazzben, az ilyen takaros, jól fésült gálák hasznosak a résztvevőknek, és magas színvonalon szolgálják ki a közönséget.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
