Koncert

Zsákban a békési macska

A Müpa Zeneműpályázat kis jazzformáció kategóriájának gálakoncertje

Zene

Kell-e program egy jazz műfajú kompozí­cióhoz? Miről szól egy jazzdarab? Hol ér véget a szerző, és hol kezdődik az előadó egy improvizatív produkcióban?

Ezeket a kérdéseket is felvetette a Müpa zeneműpályázata kis jazzformáció kategóriájának a Budapest Music Centerben megtartott gálakoncertje, amelyet leginkább egy ízletes hússalátához lehet hasonlítani: szubsztanciális volt, a körítésben meg takarékos – egy konferanszié azért elkelt volna.

A Müpa még tavaly hirdette ki a verseny eredményét, azután, hogy 14 különböző műfaji kategóriában kottákat kellett jeligésen benyújtani. A műveket neves szakemberekből álló zsűrik bírálták, a jazzdarabokat Borbély Mihály, Fekete-Kovács Kornél, Gőz László, Harcsa Veronika és Oláh Kálmán. Hat művet díjaztak, ezeket adták most elő. Csak hát a jazzben a kotta afféle zsákbamacska, nem mindig lehet tudni, hogy mi bújik elő belőle. Így fordulhatott elő, hogy az egyik zsűritagot (Fekete-Kovács Kornél) az egyik díjazott (Tzumó Árpád) utólag meghívta közreműködőnek, máshol meg családi szálak is felbukkannak – de jeligés pályázás lévén ez senkit sem zavart. A hangszerelés egyébként külön művészi mesterség, van rá itthon is versenykategória.

Korosztályi és stiláris szempontból változatos, érvényes műveket felvonultató sereg­szemle tanúi voltunk. Ha a zsűri a közönség szemszögéből, a kreatív hangszerelés reményében olvasta ezeket a kottákat, akkor jól tette, mert a szerzők ebből és zenekarvezetésből is jól vizsgáztak. Bár mostanában már nagyon sok verseny és vetélkedő, zsűrizés, díj stb. történik a hazai jazzben, az ilyen takaros, jól fésült gálák hasznosak a résztvevőknek, és magas színvonalon szolgálják ki a közönséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.