Koncert

Zsákban a békési macska

A Müpa Zeneműpályázat kis jazzformáció kategóriájának gálakoncertje

Zene

Kell-e program egy jazz műfajú kompozí­cióhoz? Miről szól egy jazzdarab? Hol ér véget a szerző, és hol kezdődik az előadó egy improvizatív produkcióban?

Ezeket a kérdéseket is felvetette a Müpa zeneműpályázata kis jazzformáció kategóriájának a Budapest Music Centerben megtartott gálakoncertje, amelyet leginkább egy ízletes hússalátához lehet hasonlítani: szubsztanciális volt, a körítésben meg takarékos – egy konferanszié azért elkelt volna.

A Müpa még tavaly hirdette ki a verseny eredményét, azután, hogy 14 különböző műfaji kategóriában kottákat kellett jeligésen benyújtani. A műveket neves szakemberekből álló zsűrik bírálták, a jazzdarabokat Borbély Mihály, Fekete-Kovács Kornél, Gőz László, Harcsa Veronika és Oláh Kálmán. Hat művet díjaztak, ezeket adták most elő. Csak hát a jazzben a kotta afféle zsákbamacska, nem mindig lehet tudni, hogy mi bújik elő belőle. Így fordulhatott elő, hogy az egyik zsűritagot (Fekete-Kovács Kornél) az egyik díjazott (Tzumó Árpád) utólag meghívta közreműködőnek, máshol meg családi szálak is felbukkannak – de jeligés pályázás lévén ez senkit sem zavart. A hangszerelés egyébként külön művészi mesterség, van rá itthon is versenykategória.

Korosztályi és stiláris szempontból változatos, érvényes műveket felvonultató sereg­szemle tanúi voltunk. Ha a zsűri a közönség szemszögéből, a kreatív hangszerelés reményében olvasta ezeket a kottákat, akkor jól tette, mert a szerzők ebből és zenekarvezetésből is jól vizsgáztak. Bár mostanában már nagyon sok verseny és vetélkedő, zsűrizés, díj stb. történik a hazai jazzben, az ilyen takaros, jól fésült gálák hasznosak a résztvevőknek, és magas színvonalon szolgálják ki a közönséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.