Koncert

Zsákban a békési macska

A Müpa Zeneműpályázat kis jazzformáció kategóriájának gálakoncertje

Zene

Kell-e program egy jazz műfajú kompozí­cióhoz? Miről szól egy jazzdarab? Hol ér véget a szerző, és hol kezdődik az előadó egy improvizatív produkcióban?

Ezeket a kérdéseket is felvetette a Müpa zeneműpályázata kis jazzformáció kategóriájának a Budapest Music Centerben megtartott gálakoncertje, amelyet leginkább egy ízletes hússalátához lehet hasonlítani: szubsztanciális volt, a körítésben meg takarékos – egy konferanszié azért elkelt volna.

A Müpa még tavaly hirdette ki a verseny eredményét, azután, hogy 14 különböző műfaji kategóriában kottákat kellett jeligésen benyújtani. A műveket neves szakemberekből álló zsűrik bírálták, a jazzdarabokat Borbély Mihály, Fekete-Kovács Kornél, Gőz László, Harcsa Veronika és Oláh Kálmán. Hat művet díjaztak, ezeket adták most elő. Csak hát a jazzben a kotta afféle zsákbamacska, nem mindig lehet tudni, hogy mi bújik elő belőle. Így fordulhatott elő, hogy az egyik zsűritagot (Fekete-Kovács Kornél) az egyik díjazott (Tzumó Árpád) utólag meghívta közreműködőnek, máshol meg családi szálak is felbukkannak – de jeligés pályázás lévén ez senkit sem zavart. A hangszerelés egyébként külön művészi mesterség, van rá itthon is versenykategória.

Korosztályi és stiláris szempontból változatos, érvényes műveket felvonultató sereg­szemle tanúi voltunk. Ha a zsűri a közönség szemszögéből, a kreatív hangszerelés reményében olvasta ezeket a kottákat, akkor jól tette, mert a szerzők ebből és zenekarvezetésből is jól vizsgáztak. Bár mostanában már nagyon sok verseny és vetélkedő, zsűrizés, díj stb. történik a hazai jazzben, az ilyen takaros, jól fésült gálák hasznosak a résztvevőknek, és magas színvonalon szolgálják ki a közönséget.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.