Interjú

„Hogy a saját hangjaimat fedezzem fel”

Lukács Miklós cimbalomművész

Zene

Decemberben szólólemezzel jelentkezik, klarinétversenyét novemberben mutatták be. Az immár Prima díjas, a Magyarjazz.hu kritikusi szavazásán idén hangszeresként, tavaly pedig a Cimbiózis Trió lemezével győztes cimbalomművész januárban Charles Lloyd együttesének oszlopos tagjaként lép fel.

Magyar Narancs: A Zene az időtlen percek magányából című Cimbiózis-album óta nem jelent meg szerzői anyagod, viszont az ünnepek előtt szólólemezt adsz ki.

Lukács Miklós: A pandémia idején sok felkérést kaptam szólófelvételre, de Kopcsik Márton barátommal, a Fonó Records hangmérnökével bőven maradt időnk, felvettünk ezt-azt, és valahogy jó dolgok születtek. Gondolkoztunk, hogy elektronikát teszünk rá, aztán kezdtem fejben összerakni egy lemezt. Általában sokat olvasok – akkor még több időm volt olvasni –, és előkerültek Pilinszky János versei, Hamvas Béla művei, így a Mágia szútra is. Ebben van egy csodálatos gondolat: „A földön legalább egy felébredt álmodónak mindig kell lenni, különben a világ az éjszakában elmerülne.” Ezt választottam mottónak a No Mans Land (Senkiföldje) című lemezre. Azoknak ajánlom, akik most felébredve álmodnak a földön; mert ők viszik tovább a világot, és mindig kell néhány ilyen embernek lenni. Nemcsak a jazzben, a zenében, a tudományban, az irodalomban, a fizikában, az esélyegyenlőségben is. Martin Luther Kingnek a Nobel-békedíj átadóján mondott beszédéből is kiragadtam egy részletet, Pilinszkytől pedig ez hangzik el: „Kihűlt világ ez, senki földje!” De ezt azután találtam, hogy eldöntöttem, mi lesz a lemez címe. Tavaly abszolút éreztük ezt a kihűlt világot. Mennyire kellünk mi, zenészek? Mi a zene helyzete most? Sok zenész sorsa kilátástalanná vált. Az élet ilyen furcsa remény-reménytelenséget játszott velünk.

MN: Te azért nem nagyon vártál arra, hogy történjen valami, hogy megcsörrenjen a telefon. Gyakran posztoltál otthonról is.

LM: Úgy vagyok vele, ahogy Mohamed a heggyel… Különböző célokat, feladatokat tűzök ki magamnak. Amikor játszom, az más helyzet, mert meghívnak egy koncertre vagy jazzklubba. De a pandémia alatti videókat a közösségi médiára magamnak kreáltam, és olyan dolgokat játszottam, amiket különben sosem játszanék: filmzenéket, musicaleket, popzenét.

MN: Ezek szerint a szólólemez más irányba mutat, inkább a történések megértésének kifejezése.

LM: Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne szép és aktuális szólólemezt csinálni. Mivel az utolsó évszázad igazi újdonsága az elektronika, próbáltam segítségül hívni, nem kihasználni, cimbalomhangokból és különböző effektekből építkezve. Az Avidia című tételben például vonós hangzás hallatszik, mintha kamarazenekar szólna, sokszor meg rockos a megszólalás, amihez a ritmusokat magam vettem fel. A No Mans Land bemutatóján viszont nem akarok szerencsétlenkedni az elektronikával a színpadon. A kvázi lemezbemutatót a Forte Társulat kortárs táncelőadásával valósítjuk majd meg.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.