Interjú

„Hogy a saját hangjaimat fedezzem fel”

Lukács Miklós cimbalomművész

Zene

Decemberben szólólemezzel jelentkezik, klarinétversenyét novemberben mutatták be. Az immár Prima díjas, a Magyarjazz.hu kritikusi szavazásán idén hangszeresként, tavaly pedig a Cimbiózis Trió lemezével győztes cimbalomművész januárban Charles Lloyd együttesének oszlopos tagjaként lép fel.

Magyar Narancs: A Zene az időtlen percek magányából című Cimbiózis-album óta nem jelent meg szerzői anyagod, viszont az ünnepek előtt szólólemezt adsz ki.

Lukács Miklós: A pandémia idején sok felkérést kaptam szólófelvételre, de Kopcsik Márton barátommal, a Fonó Records hangmérnökével bőven maradt időnk, felvettünk ezt-azt, és valahogy jó dolgok születtek. Gondolkoztunk, hogy elektronikát teszünk rá, aztán kezdtem fejben összerakni egy lemezt. Általában sokat olvasok – akkor még több időm volt olvasni –, és előkerültek Pilinszky János versei, Hamvas Béla művei, így a Mágia szútra is. Ebben van egy csodálatos gondolat: „A földön legalább egy felébredt álmodónak mindig kell lenni, különben a világ az éjszakában elmerülne.” Ezt választottam mottónak a No Mans Land (Senkiföldje) című lemezre. Azoknak ajánlom, akik most felébredve álmodnak a földön; mert ők viszik tovább a világot, és mindig kell néhány ilyen embernek lenni. Nemcsak a jazzben, a zenében, a tudományban, az irodalomban, a fizikában, az esélyegyenlőségben is. Martin Luther Kingnek a Nobel-békedíj átadóján mondott beszédéből is kiragadtam egy részletet, Pilinszkytől pedig ez hangzik el: „Kihűlt világ ez, senki földje!” De ezt azután találtam, hogy eldöntöttem, mi lesz a lemez címe. Tavaly abszolút éreztük ezt a kihűlt világot. Mennyire kellünk mi, zenészek? Mi a zene helyzete most? Sok zenész sorsa kilátástalanná vált. Az élet ilyen furcsa remény-reménytelenséget játszott velünk.

MN: Te azért nem nagyon vártál arra, hogy történjen valami, hogy megcsörrenjen a telefon. Gyakran posztoltál otthonról is.

LM: Úgy vagyok vele, ahogy Mohamed a heggyel… Különböző célokat, feladatokat tűzök ki magamnak. Amikor játszom, az más helyzet, mert meghívnak egy koncertre vagy jazzklubba. De a pandémia alatti videókat a közösségi médiára magamnak kreáltam, és olyan dolgokat játszottam, amiket különben sosem játszanék: filmzenéket, musicaleket, popzenét.

MN: Ezek szerint a szólólemez más irányba mutat, inkább a történések megértésének kifejezése.

LM: Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne szép és aktuális szólólemezt csinálni. Mivel az utolsó évszázad igazi újdonsága az elektronika, próbáltam segítségül hívni, nem kihasználni, cimbalomhangokból és különböző effektekből építkezve. Az Avidia című tételben például vonós hangzás hallatszik, mintha kamarazenekar szólna, sokszor meg rockos a megszólalás, amihez a ritmusokat magam vettem fel. A No Mans Land bemutatóján viszont nem akarok szerencsétlenkedni az elektronikával a színpadon. A kvázi lemezbemutatót a Forte Társulat kortárs táncelőadásával valósítjuk majd meg.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?