A svájci énekesnő introvertált, gondolkodó énekes-dalszerző, nem kívánt tündökölni, hanem meg akarta osztani kétségeit, vágyait, érzéseit. A közönségnek az a része, amelyiknek a jazz mit sem ér szvinges lüktetés vagy esetleg blues nélkül, tüntetőleg távol maradt, hazai viszonylatban nyilvánvalóan ők a többség. Európai felfogásban a jazz viszont fél évszázada messze kanyaradott az „It don’t mean a thing…” mottótól, erre eklatáns példa Cadotschék friss zenéje. Számukra egy énekes produkciónak nemcsak a scattelés adhat célt, ezerszer inkább a lírai-vallomásos szövegek. A daraboknak nem kell mindig A-B-A szerkezetbe rendeződniük, nem kell mindegyiket lezárni és a következőt elölről kezdeni; gyakran kötik egybe őket, a dallamok szűk hangközökkel tétováznak, néha viszont rapszodikusan csapkodnak, a hangsorok fátyolos moll és szikár líd tájakról indulnak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
