A svájci énekesnő introvertált, gondolkodó énekes-dalszerző, nem kívánt tündökölni, hanem meg akarta osztani kétségeit, vágyait, érzéseit. A közönségnek az a része, amelyiknek a jazz mit sem ér szvinges lüktetés vagy esetleg blues nélkül, tüntetőleg távol maradt, hazai viszonylatban nyilvánvalóan ők a többség. Európai felfogásban a jazz viszont fél évszázada messze kanyaradott az „It don’t mean a thing…” mottótól, erre eklatáns példa Cadotschék friss zenéje. Számukra egy énekes produkciónak nemcsak a scattelés adhat célt, ezerszer inkább a lírai-vallomásos szövegek. A daraboknak nem kell mindig A-B-A szerkezetbe rendeződniük, nem kell mindegyiket lezárni és a következőt elölről kezdeni; gyakran kötik egybe őket, a dallamok szűk hangközökkel tétováznak, néha viszont rapszodikusan csapkodnak, a hangsorok fátyolos moll és szikár líd tájakról indulnak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
