A szerzők életvitelszerűen nem a klasszikus zenében tanyáznak, hanem a jazzben, bár azért szerencsére kortársnak nevezhetők. A „crossover” jobb híján szerepelt a címben, aminek a lényege érvényes, ezt Vajda el is mondta, hogy a jazz kortárs és etno ágaiban jeleskedő szerzők kimozdulva komfortzónájukból a kortárs kamarazenekar tagjai elé is kihívást állítsanak. Az öt szerző mindegyike más-más felfogásban reagált az „átkelés” problémájára. Ávéd János szaxofonos rögtön kettőt adott, mindkettőt saját szólójával: a fraktálosan töredezett darabjával Ligetire utalt, a Fascinating Rhythm című örökzöld első ütemét pedig fázistechnikával elcsúsztatva Sáry hommage-ként hozta létre, és a minimalista szövet fölött szólózott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
