Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Visszhang: koncert

Kőszegi Imre Rhythm and Brass

Visszhang

Kőszegi Imre zenekara kapcsán is lehet az évek múlásán morfondírozni.

A magyar dobosok doyenje Mikuláskor ünnepelte a 77.-et. A Harmónia Jazzműhely meghívására ez a kvartett fennállásának csak harmadik koncertjét adta telt ház előtt, ám Kőszegi – igaz, gyakran változó felállással – 1975-ben kezdte használni a Rhythm and Brass elnevezést. Tehát mielőtt három jelenlegi muzsikusa megszületett volna. Orbán György bőgős (43) először vagy húsz éve játszott vele, a két fúvós szerepét most két tenorszaxofonos, Bacsó Kristóf (45) és Molnár Sándor (34) kapta.

 
Fotó: BJC 

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban Az elveszett lány Az elveszett lány
Következő cikk a rovatban Hajtóvadászat Hajtóvadászat

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Kritika

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Kritika

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Kritika

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.