Zsuppán András

A legkevésbé ismert felsőoktatási intézmények egyike. Egyszerre civil műhely, ahol jól képzett szociológusok, jogászok és kriminológusok dolgoznak, és egy erőszakszervezet utánpótlási bázisa. Ezen az iskolán ezredesek tanítanak, osztályok helyett szakaszok vannak, és a diákok egyenruhában látogatják az órákat.

Áll az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere a jogi egyetem nagyelőadójában, és huncut mosollyal nézi a hallgatókat. Nem, rajta kívül senki nem volt KISZ-tag, a felismerés pikantériája feloldja az esetleges politikai fenntartásokat tanár és diák között. Maradnak az érdeklődő politológusnövendékek és egy tapasztalt, de fiatalos szakember, aki bevezeti őket a Kádár-korszak rejtelmeibe.

Cigány értelmiségi körökben komoly felzúdulást váltott ki a hír, hogy a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi államtitkársága jelentős összeggel kívánja támogatni az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékét, mely korábban egyáltalán nem foglalkozott cigány nyelvekkel. A személyi ellentétekkel súlyosbított vita tétje nem kisebb, mint a két hazai cigány nyelv, a lovári és a beás jövője.

A közoktatási törvény közelmúltban elfogadott módosításai közül a leghevesebb vitát a tanári titoktartási kötelezettség bevezetése váltotta ki. Látszólag adottak a szerepek: a tanár- és családbarát jobboldal ismét elutasította a liberális kormányzat túlzónak tartott, gyermekpárti reformjait. Végre egy szakmai konfliktus, ahol következetesen képviselt, valódi világnézeti különbséget találunk a két oldal között! A valódi probléma persze egészen máshol rejlik.

Három évvel az egyesülés után a Szent István Egyetem végképp széthullani látszik, a három budai kar szeptembertől a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) égisze alatt működik. Nem lesz tehát nagy magyar agráregyetem, cserében viszont a Gellérthegy déli oldala sem épül be.

Pedellus: Hogy került Magyarországra?

A közoktatásban részt vevő cigányok helyzetéről készült számos felmérés egybehangzó tanulsága szerint könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy roma diáknak leérettségizni. "A cigány tanulók érettségit adó középfokú intézményből ugyanakkora eséllyel jutnak tovább a felsőoktatásba, mint nem cigány társaik. Mivel azonban a középfokra való bejutásnál már hatalmas esélykülönbség van, a cigány hallgatók azonos mértékben alulreprezentáltak a főiskolákon és egyetemeken" - írja egy 1997-es tanulmány. Ennek az állításnak némileg ellentmondani látszik, hogy bár 1971 és 1993 között háromszorosára nőtt az érettségiző cigány fiatalok száma, a felsőoktatásban részt vevők aránya egészen a legutóbbi évekig 0,2-0,3 százalék körül mozgott.

A 2001-ben bevezetett diákhitel első látásra nem vizsgázott valami jól a törlesztések megkezdésekor. A nagyszámú elmaradt befizetés ellenére egyelőre kár lenne a bukást jósolgatni. A volt egyetemisták valószínűleg csak próbálgatják az állam türelmének és feledékenységének határait, de amikor komolyra fordul a helyzet, a zsebükbe nyúlnak. Jobban is teszik, mert a rendszer kitalálói megfelelő biztosítékokat építettek be a bliccelők ellen.

A PISA-jelentés meghökkentő kitételei közt olvasható például, hogy a tizenöt éves diákok negyede képtelen egy egyszerű szöveg megértésére, vagyis gyakorlatilag nem tud olvasni. A magyar iskola súlyosan konzerválja a hozott szociokulturális előnyöket és hátrányokat, vagyis nem segíti, hanem gátolja a társadalmi mobilitást. A magyar gyerekeket túl sok házi feladat terheli (az előkelő 2. helyen állunk), mégis ők mondják leginkább, hogy a házi értelmetlen, és nem kapnak rá valódi visszajelzést.

Február elsejével a kormány módosításokat vezetett be a diákhitel konstrukciójában. Az újabb kedvezmények