Már csak a minisztérium jóváhagyására vár a gödöllői székhelyű Szent István Egyetem (SZIE) három budai kara, hogy elhagyhassa az 1999-ben létrehozott intézményt. A Kertészettudományi, Élelmiszer-tudományi és Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Karok (leánykori nevükön: Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) inkább a Duna túlsó partján elterülő BKÁE-vel egyesülnek, mint a 30 kilométerre fekvő Gödöllővel. A budaiak példáját (az egyesült intézmény elhagyása) sokan követhetik az országban.
Amikor a 90-es évek végén az integráció kérdése előtérbe került, a Villányi úti kertészeti egyetem vezetői az akkor már évek óta tervezett Műegyetem-Közgáz egyesülésben gondolkodtak. A területi közelség és az emberi-szakmai kötelékek egyaránt indokolták volna ezt a megoldást, amiből végül semmi nem lett: a BKÁE megőrizte önállóságát, az akkori oktatási tárca pedig előállt egy nagy ívű tervvel.
Kertelők
A Fidesz előtt a "magyar Wageningen" álomképe lebegett, egy nagyszabású agráregyetemé (mint a hollandiai Wageningenben), amely a főváros tőszomszédságában a vidékfejlesztés, a környezettudomány és a mezőgazdaság teljes spektrumát lefedi. Így hát Gödöllő 60 kilométeres körzetében egybeterelték az "illetékes" intézményeket: főiskolákat Jászberényben, Gyöngyösön és Budapesten, valamint két nagy múltú egyetemet, a pesti állatorvos-tudományit és a budai kertészetit. A kialakuló campusnak egy rakás dolgot beígértek, igaz, mindeközben az Oktatási Minisztérium diszkréten hallgatott azon szándékáról, hogy a tervezett fejlesztésekhez a budapesti ingatlanok eladásából kellene előteremteni a forrásokat. Aztán amikor Béres István beruházási kormánybiztos megpendítette, hogy ideje volna eladni a régi Budai Arborétumot a Villányi úton, kitört a botrány.
Elsőre valóban furcsának tűnhet, hogy a kertészeket a XI. kerület szívében képezik. Az Orbán-kormány úgy gondolkodhatott: ez inkább vidékre való, a budai földterület pedig olyan értékes, hogy az árából bőven fedezhető lenne egy korszerű iskola, mondjuk Gödöllőn. Azt azonban kihagyták a számításból, hogy egy kertészeti egyetemet nem lehet egyik pillanatról a másikra áttelepíteni ősfástul, üvegházastul, tangazdaságostul, és nem számoltak az intézmény tanárainak és diákjainak ellenállásával sem. A kertészek 150 éve laknak a Villányi úton, tanintézetük főépülete volt a Gellérthegy déli oldalának első háza, amit Buda az idők folyamán körbenőtt. A kert és az út túlsó felén elterülő arborétum a város egyik utolsó nagy zöld foltja, nem mellesleg védett is (ámbár a lakóparkos beruházóknak az ilyen problémák áthidalására megvannak a maguk eszközei). Amikor a diákok a gyertyás tüntetésen körülállták a campust, és sorra jelentek meg a tiltakozó cikkek, az eladás lekerült a napirendről (lásd: A budai krampusz, Magyar Narancs, 2002. március 21.). Kevésbé idealista módon a téma ad acta kerülését a kormányváltásnak tulajdoníthatjuk.
Szendrő Péter, a SZIE rektora szerint az egyetem vezetése nem akarta felszámolni a campust, amit az is bizonyít, hogy a vihar kitörése után könyvet jelentettek meg az egyetem kertjeiről, így a Budai Arborétumról is. Az egyetem nemrégiben elfogadott intézményfejlesztési terve, amely az összes kar érdekeinek figyelembevételével készült, arányos fejlesztést ír elő minden karon. A közös megegyezéssel született tervet az összes fél elfogadható kompromiszszumként értékelte, vagyis a budaiaknak nem volt miért tovább rettegniük.
Miért oszlik fel mégis az egyetem? A "szaka-dárok" egyrészt azt hangoztatják, hogy a SZIE túlságosan széttagolt és nehézkes intézmény, amelynek előnyeit a hallgatók a térbeli szétszórtság miatt nem élvezik. Szendrő Péter szerint viszont a tervben óriási fantázia lett volna, ha a szükséges anyagi támogatást megkapják hozzá. Egy 35 ezer fős "nagyvállalat" központi menedzsmentjét ki kell alakítani - ami az egyetemnél törvényi kötelezettség is. E folyamat rövid távon hátrányokkal jár, mivel támogatás híján az amúgy is szűkös költségvetés volt erre az egyetlen forrás. Azt a félmilliárd forintot, amit a SZIE erre fordított, a résztvevők az alulfinanszírozottság miatt elvonásként élték meg, pedig ez a bruttó költségvetésnek alig 3 százaléka, ami ritka jó arány. A karoknak és a mindenkori kormányzatnak nem volt türelme kivárni, amíg a kezdeti nehézségeken túllendülnek.
Másrészt egy nagy múltú egyetemnek nem könnyű elfogadnia a karrá történő visszaminősítést; ez az állatorvosinál jelentett problémát. A vezetésnek állandóan egyensúlyoznia kellett az önállóságot igénylő karok között, a dékánok pedig nem szívesen fogadták el az ügyeikbe való rektori beavatkozást, még ha az olykor szükségesnek tűnt is. Ráadásul ezerrel terjedtek a különböző "hírek" a nemsokára megszüntetendő/összevonandó tanszékekről, és az általános bizalmatlanság légkörében nehéz volt munkálkodni az új egyetem építésén.
"Amin végül kibuktunk"
Jámbor Imre, a tájépítészeti kar dékánja az általános nehézségek mellett egy konkrét nézeteltérést is fontosnak tart, mégpedig a Somlói úti tanügyi épület eladási kísérletét. A campusszal szomszédos korábbi kollégiumban ma két-három tanszék, valamint laboratóriumok működnek, amelyeket az egyébként is szűkös Villányi útra kellett volna beszorítani. A budai karoknak megvolt a maguk fejlesztési terve; ehhez egyes területek, például a tönkrement törzsgyümölcsös eladásából teremtettek volna forrást, a Somlói út eladásáról azonban nem volt szó. Az eladást egy éve az egyetemi tanács - az ő ellenállásukat figyelmen kívül hagyva - pár szavazat többséggel mégis megszavazta. A budai karok érdekeinek ilyen nyílt negligálása joggal keltette azt a gyanút, hogy a Somlói út csak az első lépés, amit aztán az egész campus felszámolása követ. A budaiak nyíltan zúgolódtak, amikor pedig a gyöngyösi főiskolai kar és az állatorvosi egyetem is bejelentette, hogy gondolkodik a kiváláson, a SZIE szétesése visszafordíthatatlanná vált, bármennyire küzdött is a rektor az egyetem egyben tartásáért.
Szendrő Péter szerint a fejlesztési tervek körüli vita pusztán a pénzhiány következménye. Amikor az Orbán-kormány utolsó évében számos átdolgozás után sikerült végre a közös kívánságlistát benyújtani, Pálinkás József akkori oktatási miniszter aláírta az egyetemmel a 3,7 milliárd értékű szerződést. Ez nagy segítség lett volna, bár a pénz elosztása bizonyára vitákat váltott volna ki a karok között - csakhogy egyetlen fillér sem érkezett meg ebből. A minisztérium néhány kisebb fejlesztést finanszírozott, például az informatikai rendszer kiépítését, amelyhez több részletben és forrásból 900 milliót kaptak; ez éppen a kiválás tervezett idején kezdhetne el működni. A nagyobb beruházási elképzeléseket azonban rendszeresen visszadobják, mivel Gödöllő támogatása egyelőre nem preferencia.
A (mostani) szakminisztériumban erről azt mondták: már az általános fejlesztési terv is alig volt több homályos kívánságlistánál, a beruházási tervek pedig kidolgozatlanok. A SZIE felbomlása miatt ráadásul az eredeti tervezet is érvényét veszti.
Az idő a budaiakat mindenesetre nem sürgeti: a Közgázzal kötött megállapodás fontos része, hogy saját fejlesztési tervüket beviszik az új integrációba. Jelenleg a kerülettel tárgyalnak, hogy elkészüljön a terület szabályozási terve; ez legalább egy év. A minisztérium segítségével ezután hozzá lehet látni a romladozó, de építészetileg is értékes házak felújításához, a rossz raktárak helyén az új épületek, valamint a föld alatti, kétszintes nagyelőadó felhúzásához. A kertészek éppen azért jó gazdái a területnek, mert az ökológiai értékek megőrzésével bővítenek, a beépítés mértéke változatlan.
A nevető harmadik
A volt kertészeti egyetem második integrációs kísérlete nemsokára megvalósulhat. Mang Béla felsőoktatási helyettes államtitkár mindvégig részt vett a budai dékánok és a BKÁE tanácskozásain (megjegyzendő, hogy az egyetemet elméletileg a rektor képviseli kifelé), nincs tehát ok feltételezni, hogy a minisztérium megtagadná a jóváhagyást. A közös tervekről Chikán Attila, a BKÁE rektora szerint számukra a legvonzóbb egy környezettudományi kar létrehozása, amit már korábban is terveztek, ezért is hoztak létre egy hasonló nevű intézetet, amit az egyik budai kar, a tájépítészeti ideális módon fog kiegészíteni. Az együttműködés lényege, hogy a Közgáz "hozza" a társadalomtudományi megközelítést, a budaiak a műszaki-mérnökit. Az új kar országos szinten is egyedi oktatási forma lesz - éppúgy, mint a regionális fejlesztési szak, amely az uniós csatlakozás küszöbén az agráriumot komplex módon fogja föl, az életmód, a kultúra, a természetvédelem és a gazdaság egységében.
Bár a vezetők szintjén igen régi a kapcsolat a két egyetem között, a "hallgatói igények eddig nem jelentkeztek átütően". A két campuson tartott nagygyűlések ugyanakkor azt mutatták, hogy lesz érdeklődés; a budai hallgatók jövőre egyes tárgyakat már a Fővám téren tanulnak. Az új integráció Chikán Attila szerint sikeresebb lesz az elsőnél, mert igen alapos tárgyalások előzték meg, mert önként vállalt és a folyamatot nem mérgezi az azonos szakmák rivalizációja. És mivel a közgáznak nincsenek területszerzési szándékai, ingatlanproblémáktól sem kell tartani.
Újra nő
A Villányi úti kertészeti egyetem éppolyan élő intézmény, mint az integráció előtt. Az arborétumban két hete avatták fel a tájépítészeti szakot megalapító Ormos professzor kőszobrát - az ünnepség egyszerre jelezte a hely megtartása iránti erős igényt és a három érintett kar összeforrottságát. Az egyesülés ötlete felülről jött, és a kertészek eleget tettek a minimális elvárásoknak - a budaiaknak azonban a SZIE-n belül is megvolt a maguk közös adminisztrációja, élén egy "kvázirektorral", a campuselnökkel. Ezt a struktúrát a megállapodás szerint épségben átviszik a BKÁE-be is, mivel a tangazdaságok, a kísérleti terepek igazgatása egyes pontokon gyökeresen más szerkezetet igényel, mint a Közgázé. A SZIE három éve alatt nem sikerült vagyonjogi szerződést kötni, vagyis a budaiak úgy mennek ki a gödöllői integrációból, ahogy belementek.
A budai karok példája azt bizonyítja, hogy a racionalizálás bár kívánatos, nem mindig megvalósítható megoldás: könnyebb létrehozni egy új egyetemet, mint akár egyetlen tanszéket megszüntetni.
Zsuppán András
