A fogaskerekű végállomásánál, a Széchenyi-hegy tetején terpeszkedő főiskolára senki nem sétálhat be csak úgy: még a meghívásra érkező vendégnek is le kell adnia a személyijét a portásfülkében üldögélő, szürke gyakorlóruhába öltözött diáklánynak. A központi épület századfordulós tömbje elegáns szanatóriumra emlékeztet, pedig ez sosem volt a Varázshegy: az Isteni Szeretet Leányai laktak itt a szocializmus előtt. Egykori kolostoruk falait ma üvegvitrinekbe zárt revolverek és géppisztolyok díszítik.
A főiskola a harminc éve alapított Rendőrakadémiából fejlődött ki, tanárainak és vezetőinek jelentős része vagy már az elődintézményben is oktatott, vagy ott diákoskodott. Ami számukra a hőskort, az igazi
kemény, férfias nevelés
színhelyét jelentette, az a külső szemlélő számára egyszerűen a diktatúra egyik erőszakszervezetének fellegvára volt, melynek falai közé kevesen pillanthattak be.
A rendszerváltás után a főiskolának egy sor új elvárással kellett megismerkednie: a civil kontrollal, a szolgáltató, polgárbarát rendőrség ideájával és a demokratikus szellemiséggel. Ekkor került az első és mindmáig utolsó civil főigazgató a Széchenyi-hegyi akadémia élére, aki színvonalas társadalomtudományi kart épített ki, kiváló civil szakemberekkel. Két évvel későbbi halála után a belügyminiszter - élve törvény adta jogával - parancsnokot nevezett ki az intézmény élére, amiben sokan a tábornoki lobbi megerősödését látták. A jelenlegi főigazgató, Sárkány István dandártábornok posztját már pályázati úton nyerte el. Az iskola katonai jellege újra megerősödött kissé, legalábbis nőtt a magas rendfokozattal rendelkező tanárok száma a 90-es évek elejéhez képest. Úgy tűnik tehát, egyelőre beállt egy kényes egyensúly a civil és a katonás légkör, a hagyományos szakmai képzés és a modernizáló célzatú, társadalomtudományi jellegű oktatás között.
Sárkány István dandártábornok, főigazgató szerint a főiskola abban különbözik a többi felsőoktatási intézménytől, hogy néhány meghatározott szervezet, így a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a határőrség, illetve a vám- és pénzügyőrség számára biztosít utánpótlást. Nem követhetik tehát a többi egyetem példáját, és nem onthatják gátlástalanul a munkaerőpiacon később elhelyezkedni képtelen hallgatókat. A felvehető diákok számát minden évben a minisztérium határozza meg a tényleges igények szerint. Épp ez a főiskola fő vonzereje: az évente 230-250 végző
hallgatónak biztos helye
van a diploma után, azonnal állást kapnak, ráadásul tiszti rendfokozattal, vagyis bizonyos értelemben vezetőként kezdhetik pályafutásukat. A főiskola elvégzése persze nem jelenti azt, hogy a tanulmányait befejező diák bármilyen állás betöltésére alkalmas. Bizonyos rendőri munkák, például a pénzügyi és gazdasági bűncselekmények utáni nyomozás, speciális szakképzettséget igényelnek, a magasabb beosztások betöltéséhez pedig általában jó néven veszik, ha az illetőnek van egyetemi diplomája. A tipikus magyar rendőrkarrier úgy néz ki, hogy az ambiciózus fiatal tiszt a főiskola után munka mellett még elvégzi a jogi egyetemet is.
A jelentkezők egyik része a civil életből érkezik, érettségi után, másik részük viszont korábban is a szervezetben dolgozott mint gyakorló rendőr. `k általában rendészeti szakközépiskolába jártak, és pár évvel idősebbek a többieknél. Mivel az elméleti képzés leghangsúlyosabb része a főiskolán is a jog, magyarból és történelemből van az egyetemihez hasonló felvételi teszt. Emellett van pszichológiai, fizikai és egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Fogarasi Mihály adjunktus, a főiskola pszichológustanára arról tájékoztatott, hogy az alkalmassági vizsgálat két részből áll. A központilag meghatározott, standard teszt a sorozáson alkalmazotthoz hasonlít, majd ezt valamilyen projektív teszt és személyes beszélgetés követi. Ahhoz, hogy a szűrés igazán hatékony legyen, a pszichológia tanszék tanárai szerint a rendelkezésre álló idő többszörösére lenne szükség, ámbátor így is ritka, hogy látványos kudarcokkal szembesülnének a felvételit követő három évben. A jelentkezők ma már semmiben sem különböznek az átlagos középiskolásoktól, civil, hétköznapi fiatalok, legalábbis az első évben. A katonás nevelés persze idővel kissé átformálja a személyiséget, ez már a tengerészgyalogos-kiképzésre emlékeztető, embert próbáló egy hónapos alapozó kiképzés után érezhető. Fogarasi szerint hasonló hatása van a terepen töltött gyakorlati időnek is. A tekintélyelvűség befolyása szakonként eltérő, a legkatonásabbak szerinte a határőrök. A fizikai és egészségügyi alkalmasság speciális követelményeket jelent: csak jó kötésű, erős fiúk és lányok juthatnak be a főiskolára. A betegeket és testi hibásakat eleve kizárja a miniszteri rendelet alapján készült szabályzat. Nem lehet például rendőrtiszt cukorbeteg, magas vérnyomású, túlsúlyos, valamilyen érzék- vagy mozgásszervi fogyatékosságú, sőt már egy ujj vagy az első fogak hiánya és a kancsalság is kizáró ok.
A lányok aránya ma már 30-40 százalék körül mozog: ez szintén a változás jele, a 80-as évek elején szinte kizárólag az igazgatásrendészeti szakon voltak lányok, ma már viszont a legkevésbé nőies területeken is felbukkannak. Nincsenek viszont cigányok, a megkérdezett tanárok legfeljebb elvétve tudtak egy-egy esetet említeni, bár statisztikák természetesen nem készülhetnek. A fő ok a jelentkezők hiánya. Sárkány István elmondta, néhány évvel ezelőtt az Országos Cigány Önkormányzat felkérte a főiskolát, indítson felvételi előkészítőt cigányok számára, de az OCÖ egyszerűen nem tudott elegendő számú jelentkezőt gyűjteni. Cigány rendőrtisztek tehát még jó darabig nem kerülnek ki a Széchenyi-hegyről. Az előítéletesség viszont a hírek szerint erősen jelen van a főiskolán: a társadalomtudományi tanszék által pár éve végzett és szakfolyóiratokban is közzétett kérdőíves kutatások legalábbis elkeserítő és részben máig publikálhatatlan eredményeket hoztak. (A hasonló módszerrel végzett antiszemitizmus-vizsgálatok nem mutattak ki az átlagnál súlyosabb ellenszenvet.) Bár objektív adatok nincsenek róla, valószínű, hogy a cigányellenesség a terepen folytatott munka és a súlyos, mindennapi konfliktusok terméke, erre mutat, hogy a hírek szerint erősebb a már gyakorló rendőrként dolgozó hallgatókban, mint diáktársaikban.
Finszter Géza kriminológus szerint a nyugati tapasztalatok azt mutatják, az előítéletesség jelentős részben az ismerethiányból származik, ezért az Európa Tanács több országban megrendezett rendőri felvilágosító kampánnyal és a tanrend megváltoztatásával próbálja orvosolni a problémát. Magyarország azonban a felvilágosultság formai követelményeinek már a 90-es évek közepén megfelelt, így a kampány nálunk elmaradt. A főiskolán elsősorban az etika és a szociológia tantárgyak keretében esik szó a cigányság kultúrájáról és problémáiról, de roma népismereti kurzust is szerveztek az elsőévesek számára. Ennek keretében az Országos Cigány Önkormányzat, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal, valamint a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi államtitkársága küldött cigány származású előadókat. Teleki László államtitkár nagy tapsot kapott a hallgatóktól; igaz, nem mindenki volt ilyen szerencsés, korábbiakban a fogadtatás elutasítóbb volt. A kurzus anyagát egyébként beépítik a szociológiavizsga tételei közé, de három év alatt hat óra mindenképpen kevés.
Bodonyi Lívia docens, a társadalomtudományi kar kommunikáció- és politológiaoktatója úgy véli, elsősorban az ő feladatuk a hallgatók toleránsabbá tétele. Az előítéletesség kérdése nem érthető meg a diákok társadalmi hátterének ismerete nélkül, a főiskolára ugyanis jórészt szűk körből körből érkeznek a jelentkezők. Többségük vidéki, aki esetleg maga is megtapasztalta az együttélés nehézségeit, mélyebb ismeretei viszont alig vannak. A falusi származással együtt jár, hogy teljesen idegenek Pesten, kollégiumban élnek, ahol az idősebb társak véleménye a meghatározó, és a főiskola zárt világának sajátos szabályai szerint gondolkodnak. A társadalomtudományis tanárok feladata így nemcsak az, hogy szakmai ismereteket adjanak át, hanem hogy kicsit kinyissák előttük a világot. Például megmondják, hol találnak egy olcsó boltot, hogy kell használni a metrót, vagy hol vannak a jó mozik, nem utolsósorban azt, hogy milyen filmeket nézzenek meg.
Zsuppán András
