Véget ért a diákhitelrendszer átmeneti korszaka, hiszen a legelső ügyfelek egy része már megkezdte a kölcsön visszafizetését. Január elsejétől majd´ 15 000 volt egyetemistának kellett volna befizetnie a felvett hitel első törlesztőrészletét, ám még a hónap végén is csak nyolcezer ügyfél pénze érkezett meg a Diákhitel Központhoz. Február elején rövid időre a politika is felfigyelt az ügyre: Pokorni Zoltán, a Fidesz képviselőcsoportjának helyettes vezetője nem meglepő módon az MSZP-t hibáztatta a nem fizetők magas száma miatt. Véleménye szerint a kialakult helyzetért a Medgyessy-kormány a felelős, mivel tavaly nyáron megváltoztatta a törlesztési rendszert, így jelenleg az esedékes részletet nem a munkáltató vonja le automatikusan a fizetésből, hanem az ügyfélnek kell befizetnie bankátutalással.
Felhajtás
Pokornin kívül a sajtó is felneszelt: vezető publicisták cikkeztek a magyar fiatalok különös romlottságáról, elfeledkezve arról, hogy a diákhitelt Nyugat-Európában vagy Latin-Amerikában is sikk elbliccelni. Az angliai diákhitelközpont például ügyfelei harminc százalékáról azt sem tudja, élnek-e még, Dél-Amerika egyes országaiban pedig a diákok inkább megbuktatják a kormányt, mintsem visszafizessék a felvett kölcsönt.
A Diákhitel Központ tapasztalatai alapján ettől az állapottól még messze vagyunk. A pénzintézet közel ezer nem fizetőt keresett meg telefonon, akik legtöbbször feledékenységre hivatkoztak, illetve sokan jelezték, hogy a tervekkel ellentétben még nem fejezték be az egyetemet, csak erről valahogy elfelejtették értesíteni a hitelintézetet. Február végére a bliccelők száma háromezer alá csökkent, és ez minden jel szerint tovább fog mérséklődni.
Abban a legtöbb szakértő egyetért, hogy minden sokkal gördülékenyebben menne, ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően az APEH szedné be a törlesztőrészleteket, de ez az adóhivatal jelenlegi elszámolási rendszerével szinte lehetetlen. Az APEH ugyan a profiljába vágó behajtást szívesen elvégezné, sőt arra is képes, hogy egy összegben átutalja az összes pénzt a Diákhitel Központnak, de rendkívül fejlett számtógépes rendszere egyelőre nem tudja elkülönítve kezelni az egyes ügyfelek befizetéseit, így csak másfél év múlva, az éves adóbevallások lezárásakor derülne ki, kik is felejtettek el fizetni.
Behajtás
Ennek ellenére a jelenlegi rendszerből sem hagyták ki teljesen az adóhivatalt. A Diákhitel Központ ugyanis a notórius nem fizetők ellen az APEH segítségét kérheti, így hat hónapi elmaradás után az ügyfél fizetéséből is levonhatják a hitelt, végső esetben pedig még akár lakását, kocsiját vagy söralátét-gyűjteményét is elárverezhetik. Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben a Diákhitel Központ felmondja a szerződést, így nemcsak a hátralékot, de a hitel teljes, kamatokkal növelt összegét is behajtja a hivatal. Ráadásul halmazati büntetésként az ügyfél adatait felveszik a bankközi nyilvántartó rendszer feketelistájára, így Magyarországon öt évig egyetlen pénzintézettől sem fog hitelt kapni.
A fizetési felszólítás elől menekülőknek egy ideig még megoldást jelenthet, ha külföldre utaznak, mivel az APEH jelenleg nem éri őket utol az ország határain túl. Az ügyfelek számának növekedésével erre a problémára is bizonyosan megoldást fognak találni, így várhatóan a külföldi adóhivatalokkal kötött kétoldalú szerződések lehetővé teszik majd, hogy a magyar hatóság akár az Angliában vagy az Egyesült Államokban szerzett jövedelmekből is levegye a maga hat százalékát.
A diákhitel intézményét zárt rendszernek tervezték, ezért egy idő után a kifizetéseket is veszélyeztetné, ha a Diákhitel Központ nem tudja behajtani a törlesztőrészleteket. Az eredeti számítások szerint csak a halálozások és a soha be nem hajtható tartozások okoztak volna veszteséget a rendszernek, ezeket pedig most még bőven fedezi a kamatba kalkulált kockázati prémium. (A diákhitel kétéves története alatt negyven ügyfél hunyt el.)
Mivel a legújabb számítások szerint a felvevők akár 20 százaléka nem fogja teljesen visszafizetni a hitelt a nyugdíjkorhatár eléréséig, a rendszer működőképessége sok szakértő szerint veszélybe kerülhet. Mások szerint mindezt ellensúlyozza, ha az állam megnöveli a kamat kockázati prémiumát, mert 1-2 százalékos kamatlábemelés már fedezné a kieső bevételeket.
A diákhitel tehát, úgy tűnik, stabil rendszer, amit nem könnyű kijátszani. A disszidálás egyelőre jó megoldásnak tűnik, de ha a zsugori ügyfél nem akar kockáztatni, jobb, ha Tuvalut, Tobagót vagy valami ehhez hasonló egzotikus országot választ új hazájának, ahol nem valószínű, hogy az APEH kapcsolatba lépne a helyi adóhivatallal. Aki azonban nem akarja végleg elhagyni az országot, inkább fizessen, hiszen könnyelműségéről nemcsak saját lelkiismerete, de előbb-utóbb az APEH előtt is színt kell vallania.
Zsuppán András
