Cigány értelmiségi körökben komoly felzúdulást váltott ki a hír, hogy a Miniszterelnöki Hivatal romaügyi államtitkársága jelentős összeggel kívánja támogatni az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékét, mely korábban egyáltalán nem foglalkozott cigány nyelvekkel. A személyi ellentétekkel súlyosbított vita tétje nem kisebb, mint a két hazai cigány nyelv, a lovári és a beás jövője.Porrajmos: dokumentumfilmek, előadások és újságcikkek sora tanította meg az elmúlt években ezt a korábban alig ismert lovári szót, mellyel a roma holokausztot jelölik. A görög kifejezéshez hasonlóan ez is "elemésztést" vagy "teljes pusztulást" jelent. A felvilágosult gádzsó azonban ne számítson néma megrendülésre, ha egyszerű falusi cigány emberek között használja: a lányok elpirulnak, a fiatal férfiak összenéznek és felnevetnek, az öregasszonyok helytelenítően rázzák az öklüket. A porrajmos pontos jelentését senki nem fogja elmagyarázni az idegennek, de az talán kiderül a sok vihogás között, hogy ilyet bizony csak nagyon intim helyzetekben súgnak a férfiak feleségük fülébe.
A fenti példa is bizonyítja, hogy önkényesen belenyúlni a nyelvbe veszélyes dolog. Az újonnan alkotott, mesterséges szavak vagy az újrafelfedezett, jelentésükben módosított ritka kifejezések (ilyen a porrajmos is, melyet egy jó szándékú amerikai professzor dobott be a köztudatba) csak akkor lesznek hosszú életűek, ha az egész nyelvi közösség vagy legalább annak mérvadó része elfogadja őket.
Mindezt azért érdemes megemlíteni, mert küszöbönáll a két Magyarországon használt cigány nyelv, a lovári és a beás első akadémiai színvonalú nagyszótárának és leíró nyelvtanának elkészítése, vagyis az archaikus, a kor követelményeinek egyelőre megfelelni képtelen nyelvek standardizációja. E fogalom a nyelvészek meghatározása szerint szigorú módszertannal végrehajtott nyelvtervezést jelent. A standardizációnak az új kifejezések megalkotása mellett feladata még a helyesírás folyamatos továbbfejlesztése, a kiejtés alakítása, a nyelvtanban vagy a szókincsben javasolt változtatások összegyűjtése, illetve további (kétnyelvű és értelmező) szótárak készítése, az irodalom kialakítása és új használatmódok szándékos előmozdítása. Ezek eredményeként a nyelvnek olyan területeken is bevetté kell válnia, ahol korábban nem volt az: például az oktatásban, a médiában és a közéletben.
A beás nyelv standardizációja Pálmainé Orsós Anna nyelvész évek óta tartó munkájának köszönhetően igen előrehaladott állapotban van. A leíró nyelvtan elkészítését az MTA Nyelvtudományi Intézete támogatja, és az elkészült munka várhatóan 2004 tavaszára könyv formában is megjelenik. A hinduval rokonságban álló lovári, az ún. oláh cigányok nyelve ettől még messze van, viszont Nyugat-Európában régóta kutatnak e témában, s eredményeiket a nyelv egységes volta miatt Magyarországon is adaptálni lehet. A lovári egyébként sajátos reneszánszát éli napjainkban: biztosra menő nem cigány diákok százai abszolválták belőle a nyelvvizsgát, és Budapesten legalább tucatnyi lovárinyelv-tanárt találunk. Tudomásunk szerint egy gyorstalpaló lovári nyelvtanfolyam, mely biztos sikert garantál a vizsgára, ma már körülbelül százezer forintba kerül.
Talán ez adta az ötletet Gecső Tamásnak, az alkalmazott nyelvészeti tanszék vezetőjének, hogy egy ingyenes, egyetemi színvonalú roma nyelvi program bizonyára hallgatók tömegeit vonzaná a szakra. A képzés a mostani félév elején el is indult két lováritanárral, és a jelentkezők száma igazolta a várakozásokat - igaz, cigány származású diák továbbra sincs köztük. Ez azonban csak az első lépése annak az ambiciózus, de vitatott vállalkozásnak, hogy a tanszék Teleki László roma ügyekért felelős államtitkár anyagi támogatásával négy év alatt az egész standardizációs programot végrehajtsa.
Teleki megkeresésünkre elmondta: hivatalba lépése óta foglalkoztatta a két szótár elkészíttetése, és erre a célra a 2004-es költségvetés tervezetében el is különítették az első részletet. A Medgyessy Péter miniszterelnök által is jóváhagyott terv Gecsőék programjára körülbelül
56 milliós támogatást szán,
négy évre elosztva. Teleki László szerint a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) jogászai jelenleg is vizsgálják, kell-e pályázatot kiírni ebben az esetben. Ám ha nincs ilyen kényszer, nem látja szükségesnek a pályáztatást, mivel a hozzá benyújtott és szakmailag ellenőrzött Gecső-féle programnál nem valószínű, hogy jobbat lehetne összeállítani. A terv neves cigány nyelvészek és romológusok munkájával számol, és a MEH elvárásainak megfelelően széles körű szakmai egyeztetést irányoz elő - ez garantálhatja az elkészült szótár "legitimitását", ezért a mérvadó fórumokkal való együttműködést a MEH a siker alapvető feltételének tartja.
Van azonban néhány arra utaló jel, hogy éppen az államtitkár legalapvetőbb elvárásait sodorhatja veszélybe a pályáztatás elmaradása. Jelenleg két megkerülhetetlen intézmény foglalkozik a roma nyelvekkel: a pécsi romológia tanszék és az MTA Nyelvtudományi Intézete. Gecső Tamásék tanszéke az utóbbival régóta szakmai vitában áll, az előbbit pedig meg sem kereste,
ámbár tanárait
megkísérelte a programba "csábítani" - amiért neheztelnek is Pécsett. Ráadásul a program "húzónevei" közül legalább ketten még nem döntötték el, együtt kívánnak-e dolgozni Gecsővel, pedig az államtitkárság számára többek között ők jelentették a szakmaiság garanciáját. Gecső Tamás szerint egyes résztvevők kimaradása nem befolyásolja a vállalkozás sikerét, mivel még e szűk szakmában is mindenki pótolható, ha a szükség úgy hozza.
Az elképzelés két teljesen különböző dolgot egyesít: egy nyelvoktatási programot az ELTE-n (mely bizonyára támogatásra méltó kezdeményezés) és a költségek kétharmadát felemésztő, jelentős terepmunkát és külföldi összeköttetéseket igénylő standardizációt (melyet a MEH biztosította anyagi háttérrel valószínűleg nem csak az alkalmazott nyelvészeti tanszék tudna elvégezni). A pályáztatás hiánya azonban még a lehetőségét is kizárja, hogy más intézmények erre a feladatra jelentkezzenek (mondjuk a pécsiek). Magyarországon az anyanyelvüket használó cigányok döntő többsége ma is vidéken él (a beások pedig kizárólag Baranya megyében), ami szintén ellene szól a pesti központból végzett szótárszerkesztési munkának. Kellő érdeklődés híján pedig az államtitkárság ugyanott tartana, mint most: az ELTE tanszéke munkához látna, hogy meghatározza, hogyan beszéljenek a romák a következő évszázadban.
Zsuppán András
Beás: nyelv vagy nyelvjárás?
A Dél-Dunántúlon beszélt cigány nyelv, a beás írásbeliségének megteremtése csak az 1990-es években kezdődött el. A közösség nyelvi állapotáról nagyon keveset tudunk, de egy három éve elkezdett átfogó kutatás megállapította: a nyelvvesztés folyamata elkezdődött, sőt bizonyos helyeken szinte lezártnak tekinthető. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők és a fiatalok között ezzel ellentétes tendencia is megfigyelhető.
A beással kapcsolatban az a legalapvetőbb kérdés, hogy önálló nyelvként vagy a román egyik dialektusaként határozzuk-e meg. A nyelv és a dialektus fogalmi különválasztása azonban korántsem könnyű feladat. A legfontosabb kritérium a kölcsönös érthetőség. Egyértelműen megállapítható, hogy a magyarországi beások nem értik a standard románt. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kisebbségi törvény a beások nyelvét Magyarországon önálló nyelvi státussal ruházta fel. A beás már megkezdett standardizációja éppen ezért nem a standard román átvételét vagy az ahhoz való közeledést jelenti, mint ahogyan ez a magyarországi románoknál történt. A beás helyesírási szabályzat kialakításánál például nem a román, hanem a magyar ábécé betűit használták fel.
A beás nyelv szerepe az utolsó évtizedben fokozatosan megnövekedett: nyelvpolitikai döntések sora indította el az írásbeliség kialakításának folyamatát. A túlélés azonban jórészt az oktatáson múlik. A közösség tagjainak is sokat kellene tenniük azért, hogy a beás ne csak az ország egyetlen nemzetiségi gimnáziumában, a Gandhi gimnáziumban szerepeljen a tantárgyak között. Ehhez egyre több feltétel adott: Orsós Anna nyelvkönyve és szótárai már több kiadást megértek, 2002 májusától pedig Pécsett államilag elismert, akkreditált beás nyelvvizsgát lehet tenni. A nyelv presztízsét növeli, hogy a pécsi egyetem romológia tanszékén a nyelvtanítás mellett egyre hangsúlyosabb a szerepe az olyan nyelvészeti tantárgyaknak, mint az alkalmazott nyelvészet, a szociolingvisztika, a pszicholingvisztika és a dialektológia.
