Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt saját bevallása szerint "kiverte a verejték", amikor szabadságáról visszatérve meglátta a határozatot, amit helyettese hozott. Pedig csak rutinosan át akarta futni az anyagot, azért, hogy az újságíróknak kimerítő és pontos válaszokat adhasson, ha erről kérdezik. De amint meglegyintette a vonatkozó törvény szelleme, úgy hasított belé a felismerés: a kiskésit neki, a "titokköri jegyzék" egyértelműen eligazít minden józanul gondolkodó jogalkalmazót. Magasan kvalifikált kollégái tévesen jogértelmeztek.
Györgyi Kálmán ekkor olyat tett, amit legutóbb kilenc éve: hivatalból és saját hatáskörben felülvizsgálta két régi kollégája, Bócz Endre fővárosi főügyész és Fábián helyettes legfőbb ügyész határozatait, és újbóli nyomozásra szólította fel a rendőrséget Juszt László államtitoksértési ügyében. Györgyi Kálmán véleménye szerint minden kétséget kizáróan ő értelmezi helyesen a törvényt, a szaktársak pedig félreértik. Györgyi törvényértelmezése szerint minden, a nemzetbiztonsági szolgálat működésével és személyi állományával kapcsolatos adat titkos. Mivel a Kriminálisban megjelent dokumentumokban olvasható egy kém neve (bizonyos Csóka alezredesé), és szó van bennük a szolgálat működéséről is (méghozzá az, hogy törvénytelenül működtek, mert maszekoltak), és a dokumentumokat korábban szabályszerűen titkosították (hogy ki, az máig titok), ezért Györgyi szerint az államtitoksértés alapos gyanúja most is fennáll. Azaz folytatni kell a nyomozást. A korábbi határozatok ezzel szemben úgy érveltek, hogy a tövényben leírt "személyi állomány" kifejezés legalább a kémek egy csoportját kell hogy jelölje, nem pedig egy személyt. Másrészt hogy az nem államtitok, hogy valaki a nemzetbiztonsági szervek hivatásos tagja.
Nyomáspróba
Györgyi Kálmánt egyik kollégája sem tudta szigorú gondolatmenetéből kimozdítani. Pedig behívatta magához az összes szaktársat, aki valamilyen formában részt vett a korábbi határozatok meghozatalában, és részletesen előadta "az iskolázott jogászoknak" saját értelmezését és lényegre törő, ám "tárgyilagos jogi vitát" folytatott velük.
"Az a helyzet, hogy szervezeti okokból tudomásul kellett venniük. De azt gondolom, hogy megértéssel voltak az általam előadottak iránt", mondta a tévében Györgyi Kálmán, és visszautasította a feltételezést, hogy politikai nyomásra döntött volna. "Ez lehet, hogy hiányérzetet okoz bárkiben... hogyha egy ilyen intervenció vagy intervenciós kísérlet történt volna, valakinek erről tudnia kellene", érvelt, mondanunk sem kell, rém meggyőzően.
Györgyi "saját jogi képzettségének és jogi meggyőződésének megfelelően döntött, és egy abszolút konzisztens gondolatmenetet vezetett elő", emlékezett elöljárója előadására Bócz Endre felülbírált szaktárs, aki értetlenségünkre, hogy miként lehet egy törvényt ennyiféleképpen értelmezni, csak annyit mondott: "A magyar nyelv egy rendkívül kifejező nyelv, számos árnyalatot képes érzékeltetni."
Juszt László a MaNcsnak csak annyit mondott, hogy "Györgyi vagy rosszul választotta meg munkatársait, vagy valami más történt". Néhány napja első meglepetésében még azt nyilatkozta, hogy Györgyi a kormány parancsára cselekedett, de mivel ezt nem tudja bizonyítani, nekünk már ezt nem mondta. Juszt akkor azt is állította, hogy aki a titkosszolgálatok helytelen működésére hívja fel a nyilvánosság figyelmét, az nem követ el bűnt. Csak az, aki egyéni vagy közérdeket sért. A titkosszolgálatok törvényes működése pedig közérdek.
Ki ez a Csóka?
Hasonlóan vélekedik Szikinger István alkotmányjogász is, aki nem tudja elképzelni, hogy miféle államérdek sérült azzal, hogy megjelent a hivatásosként beszervezett Csóka alezredes neve a sajtóban. "Ha valóban kiemelkedően fontos lenne ez a Csóka alezredes, akkor miért nem álnéven szerepelt a parlament nemzetbiztonsági bizottságának készült anyagban, amiből végül a Kriminális több részletet is nyilvánosságra hozott? Vagy miért írták le egyáltalán a nevét, ha szupertitkos küldetésben volt?" - tett fel érdeklődésünkre két darab költői kérdést. (A hetilapban egyebek mellett egy Lakatos nevű kém beszél arról, hogy kollégái magánmegrendelésre is dolgoznak, illetve szó van a Pokorni Zoltán fideszes politikus elleni konspirációról is [részletesen lásd: Égj, Trabant, égj!, MaNcs, szeptember 9.])
Szikinger számára azonban ennél sokkal zavarosabb ez az egész ügy. Nem tudja például elképzelni, hogy valakit elítéljenek egy olyan jogszabály alapján, amelyikben nyilvánvaló elírások vannak. Az állam- és szolgálati titokról szóló 1995-ös törvényszöveg két évvel ezelőtti módosításakor például beiktattak a jogszabályba egy új pontot, méghozzá arról az apróságról, hogy ki minősíthet egy információt titkosnak. De a betűjelzést elfelejtették módosítani. Így a titkosításra jogosultak körével kapcsolatban a szöveg egy ponton teljesen értelmetlen helyre utal vissza, miszerint a Miniszterelnöki Hivatal minisztere is titkosíthat, ha akar. Ha szó szerint értelmezzük a szöveget, ahogy Györgyi Kálmán tette ezt a "titokköri jegyzék" esetében, akkor most csak a rendvédelmi szervek első számú vezetői mondhatják meg, mi legyen államtitok. A Kriminálisban közzétett dokumentumra azonban valószínűleg nem a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat főigazgatója nyomta rá személyesen a "szigorúan titkos" pecsétet. De hogy ki, azt nem tudni.
Szikinger szerint az is elgondolkodtató, hogy a törvény értelmében maga az információszerzés ténye is államtitok, tehát aki erről beszél, és aki ezt hallgatja, maga is egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Ha így van, akkor nemcsak Orbán Viktort kéne lesittelni (aki azzal a bejelentéssel kezdte miniszterelnöki karrierjét, hogy az előző ciklusban a titkosszolgálatok közpénzen figyeltek fideszes politikusokat), hanem az őt hallgató polgárok hadát is (akik erről tudomást szereztek, még ha jóformán csak ennyit is).
A rendőrségi nyomozás az államtitoksértés bizonyítására most tovább folytatódik. A vizsgálódás vélhetően kitér arra is, hogy honnan került Juszt László birtokába a megfigyelési ügy több dokumentuma. Kosztolányi Dénes, a megfigyelési bizottság fideszes elnöke biztos benne, hogy a bizottság ellenzéki tagjai közül juttatta el valaki az iratokat. Kövér László, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter még ennél is többet tud: szerinte már megkezdődött a hídverés a szervezett bűnözés és a média között. Részleteket nem árult el. A célszemélyek kiléte nyilván államtitok.
Kovács Róbert
