Dél-Baranya

A börtönből hajtja be az uzsorát, bírósági jóváhagyással

  • Stemler Miklós
  • 2013. március 13.

Kis-Magyarország

Öt éve ül börtönben Gyimesi László, a rettegett ormánsági uzsorás, akinek korábbi áldozatai mégsem élhetnek békében. Nemcsak Gyimesi embereitől, de újabban már a bírósági küldeményektől sincs nyugtuk. A jog szerint ugyanis fizetniük kell a börtönben ülő uzsorásnak.

„Én belebetegedtem ebbe” – mondja a velem szemben ülő asszony, és felém nyújtja pszichiátriai leletét. Egy alsószentmártoni jogsegélyirodában ülünk, ahol napi vendégek a különböző uzsorásügyek áldozatai. A 2010-es diagnózis alapján állandó heves szorongás, paranoid tünetek, érzékcsalódások és teljes magatehetetlenség jellemezték az asszonyt, aki azzal sem volt tisztában, hogy férje nyolc éve halott. A negyvenes évei közepén járó nő állapota 2010 óta sokat javult: bár mondandójába bele-belezavarodik, mégis képes magát kifejezni, rémálmok azonban minden éjszaka gyötrik. Az asszony férje 2002-ben lett öngyilkos, miután eredetileg 70 ezer forintos adósságuk először félmillió, majd 1,4 millió forintra nőtt a valótlan tartalmú, fenyegetéssel aláíratott okiratok hatására. Majdnem 10 éven keresztül menekült szintén pszichiátriai gondozásra szoruló gyermekével és új élettársával településről településre az Ormánság leghírhedtebb uzsorása, Gyimesi László és emberei elől, akik újra és újra utolérték. Élettársa azóta szintén meghalt: az ügy ismerői szerint a folyamatos stressz vitte el.

Nem volt szabadulás
Az asszony története közel sem egyedi eset. A Baranyában „működő” Gyimesi László évek alatt legalább 40 áldozatot nyomorgatott meg hasonló forgatókönyvvel: az anyagilag megszorult emberek az uzsorástól előbb némi pénzhez jutottak, majd az összeg hirtelenjében megtöbbszöröződött, és a fenyegetéssel, zsarolással vagy szimpla megtévesztéssel kicsalt, teljesen fiktív elismervények birtokában az uzsorás hatósági segítséggel állt neki „járandósága” behajtásának. Szabadulás nem volt, hiába fizette ki valaki az eredeti tartozását.

Az áttörés éve: 2008
Az elsősorban az ország legszegényebb régióit – Dél-Baranya, Borsod, illetve Heves megye – sújtó uzsorázás, avagy „kamatos pénzezés” egészen 2008 nyaráig lényegében zavartalanul folyt országszerte. Addig a jellemzően elesett, minimális jogi és pénzügyi alapismerettel rendelkező áldozatok vagy nem mertek a hatóságokhoz fordulni, vagy ha el is jutottak addig, segítséget nem kaptak. Az áldozatok lényegében nem létező érdekérvényesítő képességén kívül ebben az is közrejátszott, hogy erre törvényi lehetőség sem volt, mivel az uzsora fogalma ismeretlen volt a büntető törvénykönyv számára, a „kísérő bűncselekmények” (zsarolás, fenyegetés) bizonyítása pedig nehéz munka volt a hatóságok számára. Épp ezért válhatott mindez kitörési ponttá a kellően gátlástalanok és élelmesek körében: az akkor már bizonyíthatóan legalább 10 éve uzsorázó siklósnagyfalusi Gyimesi László letartóztatása idején hét házzal, egy szántóval és egy üres telekkel rendelkezett, ami igen szép teljesítmény volt havi 50 ezer forint rokkantnyugdíjból. Az uzsorások aranykora azonban 2008 második felében véget ért, amikor többek között Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere kitartó munkájának hatására mind a média, mind a hatóságok komolyan elkezdtek foglalkozni a témával. (Szerzőnk cikkét itt, a Narancs cikkét pedig itt olvashatja.) A büntető törvénykönyvbe azóta bekerült az uzsora fogalma, 2011-es „országvédelmi tervében” pedig  Orbán Viktor miniszterelnök is az uzsora elleni harcot jelölte meg az egyik fontos feladatnak.

 


Gyimes Lászlót végül 2008 júliusában fogta el a rendőrség. Bő három év múlva, 2011 októberében a pécsi bíróság jogerősen 8 év 10 hónap fegyházra ítélte – többek között zsarolás, csalás, magánokirat-hamisítás és jogosulatlan pénzügyi tevékenység miatt. A férfi azóta is börtönben van, ám ezzel még nem szűnt korábbi területein a „Gyimesi-frász”.

Mindenki emlékszik rá
„Az uzsora a mindennapi élet része errefelé” – mondja Heindl Péter, a Szent Márton Caritas Alapítvány jogsegélyprogramjának vezetője, miközben az alapítvány alsószentmártoni bázisa felé tartunk. A jövedelemmel nem rendelkező családok részére bank nem ad hitelt, ám valamit enni kell, így maradnak a helyi hitelfolyósítók, akik pénzzel vagy alapvető élelmiszerrel segítik ki a rászorulókat több számjegyű kamatért cserébe, elvégre az üzleti kockázat sem kicsi. A gondok akkor kezdődnek, amikor a tartozásokat fenyegetéssel, erőszakkal hajtják be, illetve ha a valóban kölcsönadott összeg sokszorosát követeli valaki.

A jogsegélyért érkező helyiek kitérő válaszokat adnak kérdésünkre, hogy mi a helyzet most az uzsora terén lakókörnyezetükben, ám Gyimesi László nevének említésére mindenki félve bólogat: hiába ül lassan fél évtizede börtönben, a 48 éves férfi mindenkiben mély nyomot hagyott. Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy lecsukása után még jó ideig családtagjai próbálkoztak a „tartozások” behajtásával, aminek több esetben tettlegesség lett a vége. Az utóbbi időszakban azonban nem erőszakos emberek zaklatják az áldozatokat, hanem postán érkező bírósági végzések: a törvény pedig a jelek szerint most az uzsorás oldalán áll.

 

Gyimesi László


Gyimesi László

Fotó: MTI

 

Jogi formalizmus
Bár egy jogban kevéssé járatos ember számára abszurdnak tűnhet, hogy egy uzsoráért jogerősen elítélt személy kezdeményezésére indulhatnak újra olyan végrehajtási eljárások, amelyek uzsoraszerződésen alapulnak, jogi szempontból mindebben semmi kivetnivaló nincs. Az áldozatok által aláírt elismervények (amelyeket a periratok tanúsága alapján Gyimesi többnyire fenyegetéssel, zsarolással és megtévesztéssel szerzett be) alapján a Siklósi Városi Bíróság által hozott fizetési meghagyások már jó ideje jogerőre emelkedtek, és bár a végrehajtási eljárásokat a tárgyalás idejére felfüggesztették, azokat a per lezárulása után a jogerősen elítélt férfi újraindította 2012 tavaszán.

„Ugyan a másodfokú ítélet megjegyzi, hogy a Gyimesi által folytatott illegális pénzügyi ügyletek az uzsora ismérveinek is eleget tesznek, az uzsoraszerződések pedig semmisnek tekintendők, mindennek gyakorlati jelentősége nincsen, miután ezeknek a szerződéseknek a semmiségét csak polgári perben mondhatja ki a bíró” – magyarázza kérdésünkre Hajdú István, a Baranya Megyei Törvényszék szóvivője. A válasz arra a magyar jogrendi sajátosságra utal, miszerint egy büntetőperben hozott ítélet automatikusan nem válik érvényessé polgári ügyekben. Jelen esetben minden kárvallottnak polgári peres eljárás keretében kéne érvényt szereznie annak, hogy Gyimesivel kötött szerződése semmis. Az érv a büntetőeljárás ítélete, amely uzsoraszerződésnek minősítette ezeket a megállapodásokat. Ezzel többen meg is próbálkoztak azok közül, akiket fizetési meghagyásokkal vegzál tartozásuk miatt Gyimesi. Kisebb szépséghiba azonban, hogy ezeket a Siklósi Városi Bíróság – illetve most már járásbíróság – érdemi vizsgálat nélkül utasította el arra hivatkozva, hogy a perújításra az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva öt év áll rendelkezésre, ez pedig már régen lejárt. (Tudniillik Gyimesi ezeket a szerződési vitákat még – értelemszerűen – börtönévei, azaz 2008 előtt „nyerte meg” a siklósi bíróságon, rendszerint úgy, hogy az egyes ügyekben áldozatai visszavonták eredeti ellenvetésüket az eljárás folyamán.)

A semmiségi eljárás (melyben bíróságon kimondanák az uzsoraszerződések semmiségét – S.M.) lehet most a járható út Heindl Péter szerint, és ez nem is kötött határidőhöz. Mindez azonban abból a szempontból teljesen teoretikus, hogy az áldozatok többsége információ hiányában semmilyen jogi lépésig sem jutott el. A jogász szerint ezen a téren a bíróság is mulasztott azáltal, hogy a többnyire egyébként is minimális jogismerettel rendelkező adósok részére semmilyen fogódzót sem adott. Ezt Hajdú István szerint nem is lehet elvárni, hiszen a „bíróság nem köteles vizsgálni a szerződés érvényességét, és arra sem köteles, hogy a büntetőbíróság fenti ítéletére figyelemmel az esetleges érvénytelenségre a végrehajtásban részt vevő felek figyelmét felhívja”.

Élet az uzsorás után

Képünk illusztráció


Képünk illusztráció

Fotó: Narancs

Arra a kérdésre, hogy hány Gyimesi-utód tevékenykedhet az Ormánságban, senki sem tud válaszolni. Heindl Péter abban bízik, hogy Gyimesi László példás börtönbüntetése és az általa vezetett jogsegélyszolgálat nagyobbrészt meg tudja gátolni az ügyek elmérgesedését. Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere azonban máshogy látja a helyzetet: szerinte hiába a jogsegélyszolgálat jó szándéka, nem tudnak ott lenni mindenhol. Mali elmondása szerint már a feljelentésekről is letett a hatóságok közömbössége miatt, a kiszolgáltatottságot pedig jól jellemzi szerinte, hogy sokan az aknamezőn át járnak Horvátországba fáért, hogy annak eladásából törleszteni tudják adósságukat. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság saját állítása szerint ugyanakkor egyáltalán nem közömbös az uzsoraügyek iránt, épp ellenkezőleg: „kiemelt figyelmet fordít az uzsora-bűncselekmények felderítésére és visszaszorítására” – írják érdeklődésünkre. Jelenleg összesen egy büntetőeljárás folyik Baranyában uzsorával összefüggésben, 2011-ben hét, 2012-ben pedig kettő uzsora-bűncselekmény jutott a rendőrség tudtára.

Miközben a Szent Márton Caritas jogsegélyszolgálata épp azzal birkózik, hogy valahogy összegyűjtse az újra meginduló végrehajtások érintettjeit, pár áldozat saját erejéből próbálkozik vagyona maradékának visszaszerzésével. Egy villányi asszony férje halála után összesen 200 ezer forint kölcsönt kapott Gyimesitől, ám a férfi ügyvédi segítséggel kicsalta tőle háza tulajdonjogát, majd a nőt és családját befogadta „albérlőnek” Siklósnagyfalura. Bár a család mind nagyvonalú bérleti díjat, mind rezsit fizetett, elmondásuk szerint jóval inkább kezelték őket szolgának, mind bérlőnek, a férfi és családja minden parancsára ugraniuk kellett. Az uzsorás bukása után végre elköltözhettek egy másik albérletbe, ahol legalább a saját maguk urai, ám az asszony saját házának visszaszerzésére indítana pert. Néhány éve már próbálkozott, ám akkor erről „lebeszélték”. Rosszakaróból most sincs hiány az asszony szerint, akit elmondása alapján Gyimesi családja azzal fenyegetett meg, hogy nem sok élvezete lesz házában, ha vissza is szerzi, ráadásul az elhanyagolt épület is a töredékét éri már csak egykori értékének, ám az albérlete szegényesen berendezett konyhájában dacosan maga elé meredő nőt mindez nem érdekli. Ő vissza akarja kapni tulajdonát, ha már életét nem kaphatja vissza.

Neked ajánljuk

Mariupol elesett

  • narancs.hu

Az oroszok közlése szerint az Azovsztal acélmű védői megadták magukat. Közben Harkivban egy  kultúrházat ért bombatalálat.