"Tizenkét éve tartozom. Minden évben azt mondják, hogy decemberben lejár. De sose jön el az a december" - Bea két kezébe temeti az arcát. Fél órája még azt se akarta érteni, mi az a kamatozás, gyanakvóan tért ki minden kérdés elől. A tűző napnak, a szaggató fejfájásának és túlzott nyomulásunknak köszönhető, hogy a krakkóiakkal ellentétben mégis beszél. Krakkónak Heves város cigánytelepét hívják, ahol 3500 roma él, többségük mélyszegénységben. Beáék a város szélén, a MÉH-telephez közel laknak, és a Krakkóval ellentétben, ahol egy utcára több kamatos ember, vagy ahogy Bea hívja: interező jut, Bea háza kiesik ebből a körből. Talán ezért bátrabb is. A 32 éves asszonynak öt gyereke van, de csak hármat akart. "A többit már a szocpol miatt vállaltam be, hogy nagyobb összeghez jussunk, meg hogy törlesszük az adósságokat."
Férje minimálbérért dolgozik (a munkalehetőség ritkaság a helybéli romák közt), az öt gyerek után havi 107 ezer forint jön be, Bea napi kábé ötezret oszt be (főleg élelemre), de nyolcból jönne ki ideálisan - nem számítva persze a közüzemi díjakat és a lakbért. A kérdésre, hogy mennyi adóssága van, szégyenlősen mosolyog, sok éve elvesztette a fonalat. Tizenkét éve egy tízest kért kölcsön, mert egy gyermeke beteg lett, egy másikat pedig el kellett temetnie; ma már sok-sok milliósra felduzzadt a kezdetben harminc, aztán ötven, majd százszázalékos kamatra felvett öszszeg. Ha hónap tizedikéig nem fizet, automatikusan százszázalékosra ugrik a kamat. Ha csak azt a tízezret nézzük, százszázalékos kamattal számolva fél év alatt 640 ezer, egy év alatt közel 41 millió (!) forintot halmozott fel Bea.
Bea bankkártyája, amelyre a segély, a pótlék és a gyes jön, A.-nál van. Tőle kér pénzt hó elején, hogy B.-nek a tartozása egy részét megadja, miközben a kért összeg A.-nál tovább ketyeg. B.-nek fizet is, de kér is, hogy legyen miből megélniük. C. közben jelentkezik, hogy Bea részeges ura adósságot csinált e hónapban a kocsmában, ahol persze kamatos kamatra mérik az italt, sőt egy doboz cigiért
akár kétezret is
elkérnek. Nemrég egy interes egy boltban a pénztár előtt kapta ki Bea kezéből a pénzt. De ez kivétel: a kamatos emberek sose erőszakosak, az ember egyszerűen megadja nekik a pénzt, hogy a jövő hónapban is kapjon.
Krakkó sáros utcáin csak félve beszélnek az emberek. A szétszakadt biciklik mellett egy-egy Jeep is feltűnik, a lerobbant viskók közül szépen festett emeletes házak tűnnek ki, a megállított asszonyok sokatmondóan tekingetnek arrafelé. Hiába van hónap eleje, a megkérdezettek többségének már nincs pénze, mert visszaadta a tartozásait, és újabb pénzeket kell kölcsönkérnie. Több asszonnyal beszéltünk, akik már év végéig "el vannak adva", azaz segélyük, családi pótlékuk vagy gyesük automatikusan a hitelezőkhöz megy.
Volt már, hogy a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) feljelentést tett az uzsorások ellen, de azok villámgyorsan vonatták azt vissza a panaszossal, például elengedték a tartozása egy részét, vagy azzal fenyegették, hogy nem kap többet, ha megszorul. A ckö-sökkel hosszan beszélünk, majd visszakoznak, nincs kedvük magukra haragítani a helyi potentátokat.
"A kamatosoktól nőtt meg a bűnözés, hogy rohadjanak meg. Mert a férfiak már a hónap közepén élelmet lopni, biciklit rabolni kényszerülnek. Az asszonyok szülnek, mert 15. után nincs pénzük abortuszra. Miközben többeknek 6-8 háza, több autója van. Ma már olyan is kamatozik, aki azelőtt nem: fölveszi a jelzálogot, és a többmilliós tőkéből könnyedén ki tud helyezni pénzt" - fakad ki S., aki nevével ezt nem meri vállalni.
J. Krakkón túl, a városban lakik. Szép, tágas háza van, hatalmas plazmatévével és visszafogottan harsány, drága dekorációval. Õ két éve targoncakezelőként dolgozott, felesége sok éve otthon van. A kamatos pénzekről faggatnánk, mire jókedvűen megcsillan a szeme. Ahogyan beszél, abból világos: vagy ő maga, vagy valamelyik bátyja ebből él.
"Az a bűnös, aki elmegy az uzsoráshoz és kér. Igaz, hogy van olyan, hogy beteg a gyerek, és muszáj. Ilyenkor az uzsorás életet ment. Két emberen múlik, hogy rossz lesz belőle" - J. olyan uzsorást is ismer, akit a jó szíve vitt el, és eladósodott. Szerinte sok ember nem tudja beosztani a pénzét, elissza vagy elgépezi - csak be kell kopognia az uzsoráshoz, és helyben, azonnal nagy összeghez juthat. Érthető, ha ezért hasznot remél az uzsorás.
J. tapasztalata szerint az emberek többsége néhány hónap alatt törleszti az adósságát, azaz kiszáll a spirálból. Egy részben írástudatlan kisebbség az, amely erre nem képes: ők maguk tehetnek róla.
Habár a média, a rendőrség, egyes vidéki polgármesterek és a kormány új jelenségként csodálkoznak rá a kamatozásra, gyakorlatilag a rendszerváltás óta létezik. Az elmúlt években a szegénység mélyülésével a helyzet tovább romlott. A témáról az egyik legátfogóbb felmérést az Autonómia Alapítvány készítette. A Csereháton végzett kutatásuk beszámolója szerint az uzsora elterjedése azt jelzi, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai számára
nem nyújt védelmet
a szociális védőháló, és szolidaritás helyett a krízishelyzeteket kihasználó alá-fölé rendeltségi viszonyok váltak meghatározóvá.
"Nehéz definiálni az ott élő emberek krízishelyzetét, mert minden hónapban bekövetkezik. Ekkor a családok radikálisan csökkentik a fogyasztásukat, gyakran már az egészséget kockáztató mérték alá. Ugyanakkor a formális pénzintézetek őket nem szolgálják ki, ez a csoport nem bankképes" - mondta a Narancsnak Lukács György. Az Autonómia Alapítvány munkatársa szerint a megkérdezettek egyike sem tudott olyan esetet, amikor az uzsorások fizikai erőszakkal léptek volna fel. Az ebből élőknek nem ez az egyetlen bevételi forrásuk; ha börtönbe kerülnek, a "kockás füzetből" családjuk hajtja be a hiteleket. Az Autonómia becslése szerint ha egy uzsorás mindössze harmincszázalékos kamattal dolgozik és húsz ügyfele van, egy hónap alatt már 135 ezer tiszta haszonra tesz szert; ez száz százaléknál már csaknem félmillió forint. Csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében havi több százmillió forint foroghat uzsorakölcsönként.
Bass László szegénységkutató egy idei tanulmánya szerint a népesség alsó jövedelmi harmadában az elmúlt három évben szignifikánsan emelkedett az uzsorakamatra pénzt kapott emberek száma. Bass és Ferge Zsuzsa becslése szerint 300-600 ezer között vannak azok, akiknek a környezetében előfordult már uzsorázás, és a teljes népesség minimum 2 százaléka, legalább kétszázezer ember maga is vett már fel így kamatos pénzt.
A szegény családok nemcsak uzsoráshoz, hanem egy-egy legális pénzkölcsönzőhöz is fordulnak: a Provident például hivatalosan hetven, ténylegesen akár több száz százalékos kamatra ad kölcsönt. Akik a Providentnek tartoznak, többnyire illegális uzsorát is felvesznek.
"Túl egyszerű a kamatozás rendszerének csak a kizsákmányoló jellegével foglalkozni. De kérdés, hogy valóban erről van-e szó" - árnyalja az uzsorásproblematikát Szuhay Péter. Az antropológus szerint a médiát uraló leegyszerűsítő kép (áldozatával leszámoló uzsorás, kölcsön miatt öngyilkosságba kergetett szegény ember stb.) ugyanis nem keres magyarázatokat a kamatos pénz intézményére. Szuhay szerint az egész a 80-as évek végére nyúlik vissza, amikor a kényszernyugdíjazások, az elbocsátások, majd a végkielégítések során többen nagyobb összeghez jutottak, amelyből segíthették a rokonságot, majd az ezredfordulón a holokauszt-kárpótlási pénzek jelentették ugyanezt a többletet. "Az intézmény működését egyedi és konkrét történetek láncolata adja ki: ha valaki vesz egy autó jégkrémet, és helyben kisebb haszonnal eladja, az is kamatos pénz, habár az illető ezen aligha gazdagodik meg. Hosszú távon kiegyenlítődnek a dolgok, a haszon segíti a kölcsönadót, aki csak pillanatnyilag van jobb helyzetben, mint a kérő. A szerepek bármikor felcserélődhetnek."
Szuhay szerint a cigányok közti szolidaritás számonkérése többségi romantikus elvárás, mert az osztályharc felülírja az etnikai szolidaritást. "A kamatozás a kirekesztettségből fakadó cigány történet; a gettóból való kitörésnek ez a kézenfekvő módja."
Hasonlóra jutottak a kétezres évek elején a Világbank kutatói is: az állampárti időszakban eróziónak indult rokoni-kölcsönösségi viszonyokon alapuló kapcsolati hálók a piaci viszonyok térnyerésével teljesen felbomlottak. Messing Vera szociológus pedig 2005-ben azt állapította meg, hogy a megkérdezett romák 40 százaléka él kapcsolati vákuumban, azaz senkire sem számíthat anyagi szükségben; a romák belső társadalmi kohéziója megbomlott, nem működnek azok a kapcsolatok, amelyek a szegények életét elviselhetőbbé és a krízishelyzetekkel szemben ellenállóvá tennék.
"Egy héten mi kifizetünk kb. 600 ezer forintot az embereknek jövedelempótlóra, ebből tudom, hogy nekik megy 400 ezer. Ezeket a dögszívó, vérszopó rovarokat kellene innen eltenni" - mondta Durst Judit kutatónak Lápos település polgármestere. Habár a helyi rendőr, polgármester, önkormányzati és egyéb hivatalos szereplők tudnak az uzsoraügyekről, fellépni nemigen tudnak ellene.
Bár a büntető törvénykönyvben (Btk.) nincs uzsorával kapcsolatos tényállás, befér a jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység, a zsarolás, illetve az önbíráskodás hatálya alá. Ráadásul a polgári törvénykönyv 202-es paragrafusa szerint ha valaki a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt szerez, az a szerződés semmisnek nyilvánul. Habár a kormány szeretné a Btk.-ban is nevesíteni az uzsorát, a kutatók önmagában nem tartják ezt célravezetőnek. Az Autonómia Alapítvány megkérdezettjei közül
följelentést senki sem
tett volna a kamatos emberek ellen, sőt azt helyzetük súlyosbításaként élnék meg: nemcsak retorziók érhetnék őket, de elesnének a jövőbeli források lehetőségétől is. Hatékony tanúvédelem, az igazságszolgáltatás szereplőivel kialakított bizalmi viszony és főleg az áldozattá válás megelőzését segítő programok nélkül értelmetlen jogi retorziókban gondolkodni.
A kormány egyelőre csak mulatságos anyagokat gyárt uzsoraügyben. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen (NFÜ) készült szeptemberi, nem nyilvános tanulmány szerint tájékoztatni kell az érintett családokat az uzsora veszélyeiről, büntethetővé kell tenni a tevékenységet. Az NFÜ dicséretesnek tartja a BAZ megyei rendőrség elrettentő képregényét, és "hosszú távú megoldásként" a "periférikus falvakban élők internetkultúrájának" fejlesztésével riasztaná el az uzsora nyújtásától a kamatos embereket. Emellett "rossz adóssá" tenné őket: az alapvető kiadásokat (közüzemi díjak, élelmiszer, egészségügyi ellátás, temetés, betegség) közvetlenül a segély nyújtójától vonnák le, és egyes krízishelyzetekre vagy akár a felvett uzsorakölcsön törlesztésére többletforrást biztosítanának. Az anyag érvek nélkül leszögezi, hogy a bangladesi gyökerű csoportos hitelezés, amelynek során a legszegényebbek is kis összegű hitelhez juthatnak, nem működik Magyarországon, mert a közösségek tagjai itt nem vállalnak felelősséget egymásért. (Lapunk következő számában részletesen vizsgáljuk egy magyar Szegények Bankjának a lehetőségeit.)
Egy másik, Javaslatok az uzsorakamat-jelenség visszaszorítására című kormányzati anyag az irreálisan drága gyorskölcsönök korlátozásával, a szociális transzfereket az állam számára átláthatóvá tévő szociális számla nyitásával és a bangladesi típusú ún. Grameen bank helyett az ausztriai Zweite Sparkasse átültetésével orvosolná a problémát. Az utóbbi bankszámlával, kártyával, kis összegű biztosítással egyéb, költségek nélküli szolgáltatásokhoz segíti a rászorulókat. A szociális tárca anyaga szerint megtakarítási programokban segítenének a szegényeknek elsajátítani, hogyan tudnak tervezni és kijönni a pénzükből, a szociális kölcsön pedig lehetővé tenné, hogy nem várt többletkiadásnál az önkormányzatok átmenetileg kisegítsék a rászorulókat. A tervek régóta megvannak, de a jövő évi büdzsében nem kalkuláltak velük.
