Egy szerencsétlen ember, aki nyomorultul élheti le hátralévő évtizedeit, és ezért senki nem vállal személyes felelősséget. Ez marad hátra a honvédség újdörögdi gyakorlóterén történt súlyos balesetből. Egy fiatal kormánytisztviselő nő kezében robbant fel az éles kézigránát, amelynek következtében egyik kezét csuklóból, a másikat alkarból elveszítette, valamint lágyrész- és arcsérüléseket is szenvedett. A kiképző könnyebb sebesüléssel megúszta.
Az Adaptív védelem nevű program egy éve indult a Honvédelmi Minisztérium szervezésében a közigazgatásban dolgozók számára, Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter akkori közlése szerint azért, hogy az „közelebb viszi a közigazgatásban dolgozókat a honvédelem világához, ezzel is erősítve Magyarország védelmi képességeit”. Azóta is zajlik a vita arról, hogy minek tekinthető ez a „kiképzés”, s kiderült, hogy nem az önkéntes tartalékosok felkészítéséről, hanem annál sokkal egyszerűbb programról van szó. Nagy sikerről aligha beszélhetünk, eddig az alapozó képzést tavaly 184 fő kezdte el és 141 fejezte be, a második fázist pedig 72-en végezték el. Az időközben a Tisza Párthoz szegődött volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy pedig az önkéntességet is kétségbe vonja. Mindenesetre a balesetért azóta se vállalt senki (politikai) felelősséget, a miniszter, a programot koordináló közigazgatási államtitkár, továbbá a vezérkarban a feladat gazdája mind a helyükön vannak, a katonai ügyészség vizsgálódik. A baleset után felfüggesztett „kiképzést” azóta folytatják.
Sokan megszólaltak az ügyben, egykori katonák, lőkiképzők, volt miniszterek. A kép nagyon zavaros, senki nem adott magyarázatot arra, hogy kötelező katonai szolgálat híján teljesen amatőrök számára mi értelme van ilyen erősen leegyszerűsített kiképzést szervezni, amelynek eredményeképpen semmilyen komolyabb készség sem alakulhat ki civilekben. S egyáltalán: hogyan kerülhet gyorstalpaló keretében éles fegyver és kézigránát ilyen emberek kezébe. Utóbbi esetében (szó szerint) kézenfekvő lenne a teljesen veszélytelen gyakorló gránát használata; az éles eszköz első eldobását is olyan alapos gyakorlásnak kell megelőznie, ami lehetőség szerint kizárja azt, hogy kézben robbanjon fel a gránát. Sokatmondónak tekinthető, hogy mindemellett a kiképző enyhe sérüléssel került kórházba, holott az ő feladata lenne ilyenkor óvnia a képzetlent. Vagyis súlyos hiányosságokról árulkodik ez a baleset, korábban rutinszerű kiképzési tudnivaló látszik elveszni a folyamatos átszervezések és személycserék nyomán.
Ha azonban szélesebbre húzzuk a képet, azt láthatjuk, hogy másfél évtizede masszív militarizálás zajlik a kormány, és elsősorban annak vezetője részéről. A beszédek, hétköznapi szövegek is úsznak a katonai kifejezésekben. Mindenütt „harc” folyik, a brüsszeli magas szintű tárgyalás „partraszállás”. Országos lőtérprogramot hirdettek iskolák számára nyolc éve (eddig mindössze 26-ban indult lövészet). Nehéz nem arra gondolni, hogy a közigazgatási dolgozók bevonása ebbe a katonai értelemben nem sokat érő programba nem más, mint az alakizással, meneteléssel és a verbális tartalommal hozzászoktatni az egyébként is rövid pórázon tartott tisztviselőket a feltétlen igazodáshoz. Ahhoz, hogy kérdés nélkül hajtsák végre a nekik adott bármely utasítást. Még sokan emlékeznek a régi idők sorkatonai szolgálatának idejéből a szolgálati szabályzat azon fordulataira, hogy a közlés módja a parancs. A parancs megfellebbezhetetlen, bírálata tilos!
(Címlapképünk forrása: Andrási Zsolt, Flickr)
