Csobánka

Kegyetlen fairtás egy pilisi temetőben

  • Kleer László
  • 2013. március 12.

Kis-Magyarország

Engedély nélkül vágtak ki több száz fát a pilisi falu temetőjében. Az irtást a polgárőrparancsnok vezényelte le, a polgármester azt állítja, nem tudott a dologról. A történetben közel sem ez az egyetlen ellentmondás.

„Elmentem a temetőbe megnézni a fapusztítást, és szégyen ide vagy oda, elsírtam magamat. Ugye ez nem igaz? Ugye ez csak egy rossz álom? Aki most ott meglátogatja elhunyt szeretettjét, az a nagy forgalmú országút szélén álldogálhat. A fasor kerítésként, hangszigetelésként szolgált, nyáron árnyékot adott, szélben sejtelmesen susogott, most pedig autók zaja, por és mocsok lett helyette” – így kommentálja egy csobánkai lakos az egyik helyi blogon az év eleji fairtást.


A Pilisben található kis faluban ugyanis eddig ismeretlenek néhány hete – két fordulóban – csaknem 350 fát vágtak ki a helyi temetőből, illetve annak környékéről. Csobánkán most nemcsak a természeti veszteség, hanem az elhunytakhoz kötődő, megsértett érzelmi kötődés is táplálja a felháborodást. „Ott nyugszik a nagypapám most már szinte az autók kerekei alatt. A fák állva haltak meg, pedig még hosszú ideig élhettek volna” – írja egy másik kommentelő.

A személyes megütközéseken túlmutat azonban, hogy a fakivágás eddig nem tisztázott jogi körülmények között történt. A polgármester ugyanis többszöri nekifutásra sem tudta se a testületben, se nekünk minden kétséget kizáróan elmagyarázni a kivágás okát és szükségességét, s nem tájékoztatott kielégítően annak körülményeiről sem. Ahogy az is rejtély, hogy kik tették mindezt.


Két ellentmondás

Először január 24-én intézett kérdést az egyik helyi képviselő az eset kapcsán a polgármesterhez. Arról érdeklődött az esedékes testületi ülésen, hogy miért történt a fairtás, ki engedélyezte, és mi lett a kivágott fák sorsa. A képviselő az ülésen nem kapott választ, de megígérték neki, hogy majd írásban kap.

Mire azonban a válasz február nyolcadikára megszületett, addig további 300 (!) fát vágtak ki. Igaz, ezek közel fele tíz centiméternél kisebb átmérőjű – úgynevezett magonc –, a többi általában 15-20 cm vastag volt, de akadt néhány 40 centiméternél nagyobb átmérőjű fa is. Winkler Sándor Józsefné polgármester írásban ekkor mindössze annyit közölt: „Horváth Frigyessel, a Magyar Közút Kht. (mármint a  Magyar Közút Nonprofit Zrt. – K. L.) üzemvezetőjével történt egyeztetést követően kerültek a Csobánka 150/1. hrsz. alatti ingatlanról (ez a temető – K. L.) a növények kivágásra a közút vízelvezetésének megoldása miatt. Kértük tőle, hogy ezt írásban is erősítse meg. A Magyar Közút Kht. tervei alapján tavasszal kezdődik egészen Pilisvörösvárig a vízelvezető árok kiépítése.”

Az üzemvezető ugyanakkor a magyarnarancs.hu-nak telefonon azt nyilatkozta: nekik mindössze négy fa volt útban, de az is csak az út másik oldalán, ahol a vízelvezető árkot tisztították, mélyítették. Az üzemvezető kijelentette, hogy a temetőben és az út másik oldalán történt fairtáshoz semmi közük sincs.

Időközben egy másik képviselő és egy helyi környezetvédő szervezet is kérdéseket tettek fel az ügyről a polgármesternek, valamint a jegyzőnek. Ők már arról érdeklődtek, mekkora értéket képviseltek a kivágott fák, ki engedélyezte az irtást, mi lesz a kivágott fák tönkjeivel, továbbá hol van az egész ügyletről az írásos dokumentáció. A kérdésre a jegyző írásban válaszolt: beidézte a közterületen lévő fás szárú növények kivágásáról szóló törvényt, amelyből kiderül, hogy az ilyesmi engedélyköteles, ezt pedig a jegyzőtől kell kérni. A jegyző azt ígérte, hogy a képviselő-testület ülésén a helyi polgárőrség parancsnoka a közútkezelő képviseletében ad majd választ a képviselőknek. A közútkezelő szentendrei kirendeltségének vezetője azonban a magyarnarancs.hu-t már arról tájékoztatta, hogy a csobánkai polgárőrség vezetőjével nincsenek jogviszonyban, nem hatalmazták fel a cég képviseletével. Ezt a polgármester lapunknak is megerősítette, sőt azt állította, hogy ez a jegyző nyelvbotlása volt. (Csak mi tesszük hozzá: írásban tette ezt a település jogszerű működését felügyelő hivatalnok.)

Engedély nélkül

A február 14-ei testületi ülésen ugyanakkor legalább azt megtudta a csobánkai nyilvánosság, hogy a fakivágók nem szellemek voltak. A polgárőrség parancsnoka továbbra is a közútkezelőre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a fák kivágása a temető melletti árok kimélyítése miatt volt szükséges (a közútkezelőnek – elmondása szerint – sem köze, sem információja nincs a temetőben történekről – a szerk.), a fakivágást pedig a „csobánkai szegények” végezték el, akik így jutottak tüzelőhöz.

A jegyző a képviselő-testület ülésén többszöri rákérdezés után végül kijelentette: senki sem kért engedélyt fakivágásra. (Nem szokatlan ez Csobánkán, hiszen két évvel ezelőtt a Dera-patak partján árvízmegelőzés címén szintén előzetes engedély nélkül vágtak ki fákat, tavaly pedig a Szentkúti forráshoz vezető út mellett közel harminc fát, tereprendezés ürügyén – K. L.) Arra a kérdésre azonban továbbra sem akart az illetékesek közül válaszolni senki, hogy miért nem engedélyeztették a fairtást, mekkora értéket képviselnek a kivágott fák, és milyen alapon választották ki a szerencséseket, akik a fákat elvihették.

Hamarosan azonban újabb fejleményekről értesülhettek az ülés résztvevői. A helyi polgárőrség parancsnoka – akire korábban a jegyző utalt, és aki később érdeklődésünkre tiltakozott, hogy fakivágás történt volna – a következőket mondta a testületi ülésen: kizárólag magoncokat vágtak ki, amelyek vadon nőttek, és semmilyen értéket sem képviseltek. Csak a temető rendberakásának kezdtek neki, és a „magoncok” kivágására egyrészt azért volt szükség, hogy hozzáférjenek a sírokhoz, másrészt úgyis autóparkolót kívánnak kialakítani és folyóvizet vezetni a temetőbe, ezekhez pedig a fák útban voltak.


Ekkor a képviselők szeme kikerekedett. A parkoló kialakításáról és a víz bevezetéséről ugyanis senki sem látott terveket, és a képviselő-testület nem is tudott a szándékról, a költségekről és a kivitelezésről. (Később kiderült, hogy a vízvezeték miatt fölösleges volt egyetlen fát is kivágni, mert a vízművek csak akkor járul hozzá a vízvezeték létesítéséhez, ha a település költségére beépítenek egy egymillió forintnál is drágább nyomásfokozót. Erre azonban Csobánkának nincs pénze.)

Beszámolója alatt a polgárőrség vezetője végig hangsúlyozta: ő csak a temetőt akarta rendbe rakatni, hogy a jelenleginél tisztább és kulturáltabb legyen. Azt már a képviselők kifogásolták, hogy miért nem születtek tervek a fakivágásról, autóparkoló kialakításáról, miért nem engedélyeztették és miért nem az önkormányzat képviselő-testülete döntött a közvagyont képező fa szétosztásáról, és miért nincs terv a kivágott fák pótlására.

A vitát kiváltó fairtás után egyébként ismét megjelent a Csobánkán amúgy sem szokatlan illegális fakivágás: a temetővel szembeni partoldalon még februárban „eltűnt” 10-15 termetes fa.


Csak a szemét maradt

Ráadásul miután a fák kivágása gyorsan megtörtént, a temető továbbra is szemetes: a kivágott fák gallyait hátrahagyták, a tuskók senkinek sem kellettek. (Állítólag ezeket is eltakarítják egyszer majd azok, akik a fákat kivágták.) A parancsnok állítja, hogy a fák kivágásáról nem maga döntött, hanem erről előzetes önkormányzati egyeztetés folyt. Winkler Sándor Józsefné polgármester egyértelműen kijelentette a magyarnarancs.hu-nak, hogy nem ő rendelte el a fák kivágását, és amúgy is csak magoncokat és bokrokat vágtak ki. (Noha a fotókon egyértelműen látszik, hogy nagyobb fákat is kivágtak – a szerk.)

A képviselőknek tehát nem volt tudomásuk a temetői munkálatokról, a jegyző nem adott engedélyt, míg a közútkezelő elhatárolódik a történtektől.

Magyarán továbbra sem tudni, ki vágatta ki a kisebb erdőt kitevő fákat, azok milyen értéket képviseltek, és hová lettek. Ahogy a botrányos eset után a felelősséget sem vállalja senki. Csak annyi bizonyos, hogy engedély nem volt, a fák hiánya pedig sokaknak okoz nehezen múló keserűséget.

A temető melletti út régen


A temető melletti út régen

Fotó: Dr. Imre Gábor

Mindig kell az engedély

Megkerestük az ügyben a Pilis Parkerdő Zrt.-t is. Lomniczi Gergely szóvivő elmondta, hogy a csobánkai temető környékén történt fairtás nem érintett erdőgazdasági területet. Azt megerősítette, hogy mindenféle fakivágás engedélyköteles. Erdőterület esetén az erdészeti hatóságtól, belterületen pedig a helyi jegyzőtől kell írásban engedélyt kérni. Természetkárosítás minősítést egyébként rendőrségi eljárás keretében – ha indul ilyen – állapíthat meg a hatóság.

(Ha Ön is vidéken él, és jogsértő esetet tapasztal környezetében, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre!)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.