Egy szatyor fing-e vagy?

Narancsblog

Ebben az országban alighanem Sulyok Tamásnak lenne a legtöbb esélye szabad embernek lenni, és visszautasítani azt a dilemmát, amit ez a rendszer a magyar népnek kínál.

Sulyok Tamás (mármint a köztársasági elnök) azt mondja, mindenkinek meglehet a véleménye róla, hogy mi gyűlöletbeszéd, de akár tetszik, akár nem, szabad eltaposandó poloskának nevezni politikai ellenfeleket meg magyarokat, azzal sincs baj, ha éppen március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén teszi ezt egy kormányfő. Őt például „egy szatyor fingnak” nevezte Tóta W. Árpád publicista, s ez olyannyira fájt neki, hogy mostantól mindenféle anyázás fölött szemet fog hunyni – ha neki csíp, hát csípjen mindenkinek.

Abban igaza van kis hazánk legtartalmasabb életet élő nyugdíjasának, hogy „egy szatyor fingnak” nevezni a másikat nem szép. Meg „agyhalottnak”, „büdösszájúnak” sem, vagy ha ilyen jelzőket emleget a magyar, jobb, ha előbb körülnéz, nem forog-e közelben diktafon. Sőt, ismerve ellenfeleink szerkesztő-manipuláló ügyességét, még jobb, ha betűnként sem mondjuk ki a becsmérlő szavakat, nehogy összevágják belőle később a teljes üzenetet.

De nem ildomos poloskának, gombának, fidesznyiknek, libernyáknak, ügynöknek, hazaárulónak, kullancsnak sem nevezni egymást, s ha egészen őszinte vagyok, a gecizés is egyedül Simicska Lajosnak állt jól, a többi olcsó utánzat volt. Ahogy magántőkealapnak sem szép nevezni a közpénzt, nemzeti szuverenistának az orosz hátsó alázatos tisztogatását, „selejtnek” a sajtót, Csipkejózsikának azt, aki elesett emberekért munkálkodik. Nem szép dolog azt mondani, hogy „az alapítványi vagyon teljes mértékben megvan”, ha minden idők legnagyobb bankrablásáról beszélünk. Még az sem szép, hogy a konzervatív köztársasági elnök magasról tesz rá, hogy beszédet mondjon újévkor. Nem ildomos hazudni a nyilas felmenőkről.

De túl vagyunk azon, hogy a kulturált viselkedést kérjük számon egymáson. Annak is örülünk már, ha nem hazudnak a képünkbe. Például a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a miniszterelnök egyetlen mondata, ami nem hazugság – és nem is papírból olvasta –, éppenséggel a poloskázás volt. Minden okunk megvan rá, hogy otromba bejelentését komolyan vegyük, hiszen tényleg az ellenzék kitakarítására készül.

Sulyok Tamásra sok rosszat lehet mondani. Azt, hogy nem érti, mi egy államfő feladata, azt, hogy nem veszi észre, hogy a poloskázó miniszterelnök és végevankicsiző államtitkárja nyomán elszabadult az erőszak az országban, és minden napra jut egy félőrült, aki habzó szájjal rohan neki pultozóknak – magyar a magyarnak. Azt is fel lehet róni Sulyok Tamásnak, hogy épp olyan törvényt írt alá a napokban a gyülekezési jog korlátozásáról, ami a fasiszta rezsim kiteljesedését szolgálja. Azt is, hogy ez a törvény éppenséggel ellentétes az uniós joggal, s ő jogász létére mégis aláírta.

De egy dolgot nem lehet felróni neki: azt, hogy nem értené, mi a magyarok dilemmája ebben a sajtszagú, trampli rendszerben.

Sulyok Tamás észrevette, hogy neki – és minden magyarnak – két választása van. Vagy poloska lesz, vagy „egy szatyor fing”.

Vagy áttelel, vagy hagyja, hogy elvigye a szél. Vagy szívós, várja a jobb időket, vagy kummant, sunnyog, hallgat. Ha valakinek nem lenne egyértelmű, az államfő tegnap ismét hűségesküt tett: inkább csendben marad, bármennyire is fáj, bármennyire is megalázó, de legalább „egy szatyor fingot” nem akar eltaposni, kitakarítani senki. Az csak egy kis büdöset csinál.

A milliókért kitartott Sulyok Tamás, Orbán Viktor köztársasági elnöke, aki azért van ott, hogy ne legyen ott, beleül az aranyszékébe, és

inkább azt mondja a kamerába, hogy „én egy szatyor fing vagyok, már bocsánat”.

Akár az asztalra is csaphatna, hogy beléremegjen a Sándor-palota, fejest ugorhatna a kegyelmi kérvények ezreibe, amelyek felbontatlanul hevernek valamelyik szobában, mert aláírni közülük egyet se szabad, kikérhetné a poloskázást, a szatyorfingozást, a gecizést, azt, hogy a Magyar Nemzeti Bankot úgy rámolták ki, mint egy édességboltot, azt, hogy Alcsútdobozon több a zebra, mint nyilas felmenőnél a zsidóbútor.

Ebben az országban alighanem Sulyok Tamásnak lenne a legtöbb esélye szabad embernek lenni, és visszautasítani azt a dilemmát, amit ez a rendszer a magyar népnek kínál. Hogy poloskák sem vagyunk, de a kellemetlen szagot is jó lenne már kiszellőztetni ebből a kis országból.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.