Tartalom

Egotrip

Keresztury Tibor: Zártkörű fogadás

Az nem lehet, nyögött föl a Szózat fájdalmával, hogy még csak tizenegy óra tíz legyen! Tizenegyóratíííííz? Van fogalmad róla, László atya, bazd meg, kiáltott rá a tévére, mióta csinálom már ezt az éjszakát? Nem lesz ennek sose vége, he? Nem, nem volt fogalma róla, vagy ha volt is, az atya nem felelt, mert egy - szintén zenész - telefonos kuncsafttal volt elfoglalva éppen, aki az övével azonos dologban utazott: szintúgy reményért, vigaszért, egy mégoly vékony, ámde konkrét szalmaszálért rimánkodott. Arról érdeklődvén, hogy mindenen túljutva, mindent megpróbálva, a cél érdekében mindent megtéve, ami emberileg megtehető, mit is csinálhatna még, hogy ebbe az egészbe - merthogy, hiába, nem talált, nem, holott mindent elkövetett - némi értelmet vigyen, s ne kelljen - ha véletlenül, amit nem hisz, kitartana addig - az első kakasszóra magát felakasztania. Neki, fejtegette rémisztően hideg fejjel, egyáltalán nem nagy biznisz, amit itt rendszeresen hallani szokott, az örök élet, a túlvilág ígérete, hisz a maga részéről éppen ellenkező elvárásról volna szó: inkább abban szeretne biztos lenni, végképp, s ha lehet így mondani: garanciálisan, hogy nem fogják minekünk ezt az egészet felsőbb szándékokból, akaratunk ellenére meghosszabbítani. És hogy kellő tisztelettel arra szeretné most kérni László atyát, akinek elvileg van átjárása, mondhatni napi kapcsolatban van Vele, hogy járjon közbe annak érdekében, esetében legyen elég a földi pályafutás. Hogy az Úr ővele tegyen kivételt, ha, mint az atya mondja, tényleg van túlvilág: bármi volt az eredeti terve, ne kelljen őneki csinálni tovább, miután majd kitette a végső pontot a mai éjszakán. Menjen el vasárnap templomba, és hívjon föl a jövő héten, hátha megnyugszik majd addig, mondta mélyen zengő, empatikus hangon, együttérző képpel az atya.

Egotrip

Végel László: Balkáni tükör

Dejan Petrovic apja is, a nagyapja is régiségkereskedő volt. 1946 áprilisában az apjának tudtára adták, hogy az úri osztály nem fosztogatja többé a szegény proletárt. Dejan Petrovic biztos volt benne, hogy ebbe halt bele az apja, meg abba, hogy belőle közönséges házmester és piktor lett. A régiségkereskedésbe ugyanis a kommunista nők jótékonysági egyesületét költöztették be, az egyik asszony megszánta, és megígérte, hogy majd intézkedik. Halála előtt az apja az ágya alá rejtette Karadjordjevic király aranykeretes fotóját és meghagyta a fiának, hogy ezzel kezdje az új életet. A fiú pedig nem merte bevallani az apjának, hogy a kommunista asszonyok irodáját takarítja, hiszen az öreg biztosan kitagadta volna, mert összeszűrte a levet a kommunistákkal. ´ pedig kuporgatott egy életen át, és időnként vett néhány öreg bútordarabot.

Publicisztika

A szólás szabadságáról

"Jancsi bácsi öreganyám öccse volt, hajnali három órakor jöttek érte. Nem mondták, miért, csak vitték. Hónapokig azt sem tudta a család, hogy hol van, él-e, hal-e. Jóval később derült ki, hogy - névtelenül - feljelentették, miszerint szivarra gyújtott Sztálin halálhírének napján, pedig különben nem is dohányzik. Ítélet nélkül ült ötvenhat késő nyaráig, időnként vallatták. Erről azt mondta: azt is beismerte volna, hogy ő szülte az anyját. Később a börtönben szerzett nyavalyái vitték el."

Publicisztika

Aki nem tud arabusul

Ami az egész történetben biztosnak tűnik: pár héten belül hatszáz arab származású amerikai polgár érkezik a taszári bázisra, ahol valamire kiképezik őket. A többi, ahogy mondani szokás, mozog, mint a háromhetes parizer. Való igaz, a sztori néhány hónappal ezelőtt még nem egészen így indult: eredetileg tolmácsképzésről volt szó, aminek már akkor sem volt sok értelme, elvégre amerikai arabokat vagy iraki ellenzékieket nyilván nem kell megtanítani arabul. Persze, lassan az is kiderült, hogy nem egészen ez fog történni: az amerikaiaknak összekötőkre van szükségük, akik a civil lakosság és a megszálló erők között lesznek a hiányzó láncszem - ismerjük ezt a magyar hagyományból is, ott muszkavezetőnek hívták őket. Az elmúlt évszázadban megtanulhattuk, ez az amcsik kedvenc módszere: hasonló konfliktus esetén (értsd: már megint saját kezűleg kell rendet csinálniuk) minden vágyuk, hogy megtalálják a józan helyi erőket (ezekről sajnos gyakorta az derül ki kicsit később, hogy pszichopaták, bűnözők, idióták vagy ezek megfelelő arányú elegyei). De mit csinál majd egy összekötő, vagy milyen tapasztalatokat szerezhet egy leendő gyarmati hivatalnok a somogyi puszta kellős közepén? Részletkérdések, figyelmünket vessük inkább a tálalásra. Már hónapok óta tudjuk, hogy az amúgy is jelentős nemzetközi ismertséggel bíró Taszáron "amarab" (vagy ki tudja) tolmácsokat, összekötőket, Hiwiket, Bach-huszárokat fognak kiképezni. Hírlik az is, zömmel elméleti jellegű lesz a képzés, hiszen kormányunk csak a marokfegyvert támogatja, nehogy már a nyomorult tolmács nálunk tanuljon ágyúval verébre. Ezt ráadásul a másik térfélen is tudják, sőt be is mondták az ő tévéjükben, ezek után nyugodtan, akár öles betűkkel is kiírhatnánk a 61-es úton: "Figyelem! Diverzánsok jobbra, hosszú kések balra, nézzél előre, és taposs a gázba!", vagy hogy: "Titkos kémtábor, dudálni tilos!" Szép dolog, hogy ilyen alaposan tájékoztatják a lakosságot, arról nem is szólva, hogy rögvest nem is egy, de mindjárt négy-öt lehetséges verzióval traktálják őket - titkolózni úgyis minek, elvégre úriember nem konspirál, nyíltan, szemtől szembe képzi házi használatú tábori csendőreit.

Külpol

Cyber hírek

Az év játéka A Gamer Online (www.gameronline.hu) megjelentette a tavalyi év legjobb számítógépes játékainak listáját. Az olvasók szavazatai alapján kialakult sorrend szerint a Grand Theft Auto 3 lett a legjobb játék és akciójáték, ez kapta a legnagyobb játékélményért, valamint a legjobb zenéért és hangért járó szavazatok többségét.

Belpol

A zsidó identitás újraéledése: Ébredések

• Bugyinszki György

Zömében huszonéves beszélgetőpartnereinket arról kérdeztük, hogyan szembesültek először származásukkal, és okozott-e számukra ez bármiféle belső konfliktust.

Lélek

Közösségi pszichiátria: Megállítani a ringlispílt

• Simon Péter

Ismertem egy lányt, valamikor sokat leveleztünk. Nemcsak azzal szórakoztatott, hogy szellemesen írt, hanem hogy a borítékot és benne a levelet mindig kidekorálta - tulajdonképpen illusztrálta a vele történteket. Ügyesen rajzolt, azt tervezte, hogy jelentkezik a képzőművészetire. Aztán egyszer csak nem jött több levél. Tudtam, készül az érettségire. Jóval később hallottam, hogy a lány - noha jó eszű volt - valahogy nem tudott a tételekre koncentrálni. A komolyabb gondok akkor kezdődtek, amikor a lány megbukott az érettségin. Tanárhoz járt, pótérettségi várt rá, kiborult. Pszichiátriára került. Megállapították, hogy skizofréniában szenved. Miután kijött a kórházból, és beállították a gyógyszereket, megpróbált munkát találni. Dolgozott itt-ott, de sehol sem bírta sokáig. Leszázalékolták. Aztán találkozott egy fiatalemberrel, egy fizikussal. Rajongott a lányért, aki egy vasárnap mégis levetette magát a sokadik emeletről. A fiú ragaszkodott hozzá, hogy üvegkoporsóba fektessék. "Hiszen olyan szép."

Lokál

Hómunkán Budapesten: Holnap hajnalig

• Miklósi Gábor

Este tíz előtt két perccel esek be a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. II. kerületi, Kisrókus utcai felvételi irodájába. A hómunkások által csak "káté"-ként emlegetett helyiségben vagy harmincöt alkalmi munkás várja, hogy csoportokba osszák. Szerencsére kevesen vannak, így én is leadhatom az irataimat (személyi, taj- és adókártya), és leülök a többiek közé. A szomszédom, egy alacsony, foghíjas férfi, rám néz, lassan végigmér, megint hosszan az arcomba bámul, de a gondos mustrát semmilyen megjegyzés nem követi. Ülünk egymás mellett a neonfényes teremben, olyan érzés, mintha frissen bukott diák lennék az első tanítási napon az új osztályban. Az asztalon magnó, a halk férfihang duruzsolásából egy szót sem érteni. Mint később kiderül,