n Ami az egész történetben biztosnak tűnik: pár héten belül hatszáz arab származású amerikai polgár érkezik a taszári bázisra, ahol valamire kiképezik őket. A többi, ahogy mondani szokás, mozog, mint a háromhetes parizer. Való igaz, a sztori néhány hónappal ezelőtt még nem egészen így indult: eredetileg tolmácsképzésről volt szó, aminek már akkor sem volt sok értelme, elvégre amerikai arabokat vagy iraki ellenzékieket nyilván nem kell megtanítani arabul. Persze, lassan az is kiderült, hogy nem egészen ez fog történni: az amerikaiaknak összekötőkre van szükségük, akik a civil lakosság és a megszálló erők között lesznek a hiányzó láncszem - ismerjük ezt a magyar hagyományból is, ott muszkavezetőnek hívták őket. Az elmúlt évszázadban megtanulhattuk, ez az amcsik kedvenc módszere: hasonló konfliktus esetén (értsd: már megint saját kezűleg kell rendet csinálniuk) minden vágyuk, hogy megtalálják a józan helyi erőket (ezekről sajnos gyakorta az derül ki kicsit később, hogy pszichopaták, bűnözők, idióták vagy ezek megfelelő arányú elegyei). De mit csinál majd egy összekötő, vagy milyen tapasztalatokat szerezhet egy leendő gyarmati hivatalnok a somogyi puszta kellős közepén? Részletkérdések, figyelmünket vessük inkább a tálalásra. Már hónapok óta tudjuk, hogy az amúgy is jelentős nemzetközi ismertséggel bíró Taszáron "amarab" (vagy ki tudja) tolmácsokat, összekötőket, Hiwiket, Bach-huszárokat fognak kiképezni. Hírlik az is, zömmel elméleti jellegű lesz a képzés, hiszen kormányunk csak a marokfegyvert támogatja, nehogy már a nyomorult tolmács nálunk tanuljon ágyúval verébre. Ezt ráadásul a másik térfélen is tudják, sőt be is mondták az ő tévéjükben, ezek után nyugodtan, akár öles betűkkel is kiírhatnánk a 61-es úton: "Figyelem! Diverzánsok jobbra, hosszú kések balra, nézzél előre, és taposs a gázba!", vagy hogy: "Titkos kémtábor, dudálni tilos!" Szép dolog, hogy ilyen alaposan tájékoztatják a lakosságot, arról nem is szólva, hogy rögvest nem is egy, de mindjárt négy-öt lehetséges verzióval traktálják őket - titkolózni úgyis minek, elvégre úriember nem konspirál, nyíltan, szemtől szembe képzi házi használatú tábori csendőreit.
Kétségtelen, Magyarországnak kötelezettségei vannak a NATO-ban, ám ha ezeket továbbra is ilyen dilettáns módon kommunikálja, akkor köszönik, de legközelebb ezekből sem kérnek majd. Meglehet, valóban szánalmas a Fidesz új keletű izolacionizmusa, mely sajátos ellentétben áll a korábban dédelgetett, aktív és intervencionalista (kül)politikát igénylő regionális középhatalmi ábrándokkal, amellyel egyszerre vívtuk ki hazánk valamennyi szomszédjának helyeslését és szeretetét (vagy el tetszettek már feledni a körkörös védelem siralmas emlékezetű doktrínáját?). Szintén nem sokat lehet kezdeni a megyeszékhely vezetése által is táplált pitiáner xenofóbiával, melyet leginkább a "felfegyverzett arab" ikonográfiailag tökéletesen kidolgozott figurája fémjelez, és melynek működését már néhány alkalommal volt balszerencsénk megfigyelni. A végső tanulság azonban leginkább az, hogy hazánk politikussá avanzsált fiai és leányai tetszőleges témában képesek magukat és választóikat szánalmas, nevetséges és módfelelett kínos szituációkba keverni - és mindezt párthovatartozástól függetlenül, mondhatni értéksemlegesen.
