Aki nem tud arabusul

  • 2003. január 16.

Publicisztika

Ami az egész történetben biztosnak tűnik: pár héten belül hatszáz arab származású amerikai polgár érkezik a taszári bázisra, ahol valamire kiképezik őket. A többi, ahogy mondani szokás, mozog, mint a háromhetes parizer. Való igaz, a sztori néhány hónappal ezelőtt még nem egészen így indult: eredetileg tolmácsképzésről volt szó, aminek már akkor sem volt sok értelme, elvégre amerikai arabokat vagy iraki ellenzékieket nyilván nem kell megtanítani arabul. Persze, lassan az is kiderült, hogy nem egészen ez fog történni: az amerikaiaknak összekötőkre van szükségük, akik a civil lakosság és a megszálló erők között lesznek a hiányzó láncszem - ismerjük ezt a magyar hagyományból is, ott muszkavezetőnek hívták őket. Az elmúlt évszázadban megtanulhattuk, ez az amcsik kedvenc módszere: hasonló konfliktus esetén (értsd: már megint saját kezűleg kell rendet csinálniuk) minden vágyuk, hogy megtalálják a józan helyi erőket (ezekről sajnos gyakorta az derül ki kicsit később, hogy pszichopaták, bűnözők, idióták vagy ezek megfelelő arányú elegyei). De mit csinál majd egy összekötő, vagy milyen tapasztalatokat szerezhet egy leendő gyarmati hivatalnok a somogyi puszta kellős közepén? Részletkérdések, figyelmünket vessük inkább a tálalásra. Már hónapok óta tudjuk, hogy az amúgy is jelentős nemzetközi ismertséggel bíró Taszáron "amarab" (vagy ki tudja) tolmácsokat, összekötőket, Hiwiket, Bach-huszárokat fognak kiképezni. Hírlik az is, zömmel elméleti jellegű lesz a képzés, hiszen kormányunk csak a marokfegyvert támogatja, nehogy már a nyomorult tolmács nálunk tanuljon ágyúval verébre. Ezt ráadásul a másik térfélen is tudják, sőt be is mondták az ő tévéjükben, ezek után nyugodtan, akár öles betűkkel is kiírhatnánk a 61-es úton: "Figyelem! Diverzánsok jobbra, hosszú kések balra, nézzél előre, és taposs a gázba!", vagy hogy: "Titkos kémtábor, dudálni tilos!" Szép dolog, hogy ilyen alaposan tájékoztatják a lakosságot, arról nem is szólva, hogy rögvest nem is egy, de mindjárt négy-öt lehetséges verzióval traktálják őket - titkolózni úgyis minek, elvégre úriember nem konspirál, nyíltan, szemtől szembe képzi házi használatú tábori csendőreit.

n Ami az egész történetben biztosnak tűnik: pár héten belül hatszáz arab származású amerikai polgár érkezik a taszári bázisra, ahol valamire kiképezik őket. A többi, ahogy mondani szokás, mozog, mint a háromhetes parizer. Való igaz, a sztori néhány hónappal ezelőtt még nem egészen így indult: eredetileg tolmácsképzésről volt szó, aminek már akkor sem volt sok értelme, elvégre amerikai arabokat vagy iraki ellenzékieket nyilván nem kell megtanítani arabul. Persze, lassan az is kiderült, hogy nem egészen ez fog történni: az amerikaiaknak összekötőkre van szükségük, akik a civil lakosság és a megszálló erők között lesznek a hiányzó láncszem - ismerjük ezt a magyar hagyományból is, ott muszkavezetőnek hívták őket. Az elmúlt évszázadban megtanulhattuk, ez az amcsik kedvenc módszere: hasonló konfliktus esetén (értsd: már megint saját kezűleg kell rendet csinálniuk) minden vágyuk, hogy megtalálják a józan helyi erőket (ezekről sajnos gyakorta az derül ki kicsit később, hogy pszichopaták, bűnözők, idióták vagy ezek megfelelő arányú elegyei). De mit csinál majd egy összekötő, vagy milyen tapasztalatokat szerezhet egy leendő gyarmati hivatalnok a somogyi puszta kellős közepén? Részletkérdések, figyelmünket vessük inkább a tálalásra. Már hónapok óta tudjuk, hogy az amúgy is jelentős nemzetközi ismertséggel bíró Taszáron "amarab" (vagy ki tudja) tolmácsokat, összekötőket, Hiwiket, Bach-huszárokat fognak kiképezni. Hírlik az is, zömmel elméleti jellegű lesz a képzés, hiszen kormányunk csak a marokfegyvert támogatja, nehogy már a nyomorult tolmács nálunk tanuljon ágyúval verébre. Ezt ráadásul a másik térfélen is tudják, sőt be is mondták az ő tévéjükben, ezek után nyugodtan, akár öles betűkkel is kiírhatnánk a 61-es úton: "Figyelem! Diverzánsok jobbra, hosszú kések balra, nézzél előre, és taposs a gázba!", vagy hogy: "Titkos kémtábor, dudálni tilos!" Szép dolog, hogy ilyen alaposan tájékoztatják a lakosságot, arról nem is szólva, hogy rögvest nem is egy, de mindjárt négy-öt lehetséges verzióval traktálják őket - titkolózni úgyis minek, elvégre úriember nem konspirál, nyíltan, szemtől szembe képzi házi használatú tábori csendőreit.

Kétségtelen, Magyarországnak kötelezettségei vannak a NATO-ban, ám ha ezeket továbbra is ilyen dilettáns módon kommunikálja, akkor köszönik, de legközelebb ezekből sem kérnek majd. Meglehet, valóban szánalmas a Fidesz új keletű izolacionizmusa, mely sajátos ellentétben áll a korábban dédelgetett, aktív és intervencionalista (kül)politikát igénylő regionális középhatalmi ábrándokkal, amellyel egyszerre vívtuk ki hazánk valamennyi szomszédjának helyeslését és szeretetét (vagy el tetszettek már feledni a körkörös védelem siralmas emlékezetű doktrínáját?). Szintén nem sokat lehet kezdeni a megyeszékhely vezetése által is táplált pitiáner xenofóbiával, melyet leginkább a "felfegyverzett arab" ikonográfiailag tökéletesen kidolgozott figurája fémjelez, és melynek működését már néhány alkalommal volt balszerencsénk megfigyelni. A végső tanulság azonban leginkább az, hogy hazánk politikussá avanzsált fiai és leányai tetszőleges témában képesek magukat és választóikat szánalmas, nevetséges és módfelelett kínos szituációkba keverni - és mindezt párthovatartozástól függetlenül, mondhatni értéksemlegesen.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.