Kedves Olvasónk,
Magyarország sorsdöntő választás előtt áll. Nekünk, a Magyar Narancsnak kötelességünk, hogy a legjobb tudásunk szerint beszámoljunk az odáig vezető útról, a kampány eseményeiről, azokról az emberekről és szervezetekről, amelyek részt vesznek a hazánk kormányzásáért folyó egyenlőtlen küzdelemben. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a szavazói döntések és a választás tisztaságának a megőrzéséhez. Azt tesszük, ami újságíróként a dolgunk, és ezzel a demokráciát is védjük.
Éppen ezért ezek a cikkeink – a többi cikkünktől eltérően – szabadon hozzáférhetők. A Narancs ezzel közfeladatot lát el – de közfinanszírozás nélkül. Miközben a választás törvénytelen és manipulatív befolyásolására közpénzmilliárdokat költ a hatalom, mi továbbra is csak az előfizetőinkre és a támogatóinkra számíthatunk.
Ez a cikk díjmentesen olvasható. De ha Ön megteheti, kérjük, fizessen elő a Narancsra, vagy küldjön nekünk támogatást. Azért, hogy elvégezhessük a munkánkat, és hogy azok is olvashassák ezeket a cikkeinket, akik az előfizetést nem engedhetik meg maguknak.
Köszönjük!
A Magyar Narancs csapata
Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozó Iroda kiberbűnözés elleni főosztályának – egykori – kiemelt nyomozója, századosa hosszú videóban mesélte el a Direkt36-nak, hogyan avatkozott bele a nyomozásukba látványosan politikai céllal az Alkotmányvédelmi Hivatal. Amit a rendőr felvázol, minimum dermesztő. Amikor 2022-ben kiderült, hogy Rogán Antal minisztériuma fogja felügyelni a titkosszolgálatokat, nagyjából ez tűnt a legrosszabb forgatókönyvnek: a Fidesz messze legkevesebb erkölccsel rendelkező politikusa gyakorlatilag korlátlan hatalmat kapott arra, hogy állami eszközökkel vegzálja az állampárt ellenfeleit. Azt, hogy pontosan hány alkalommal és kik ellen éltek ezzel, remélhetőleg éveken belül kiderül majd – simán benne van, hogy a Tisza Párt támogatottsága lépte át először azt a küszöböt, amikortól már a legaljasabb módszert is be kell vetni –, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bűneit vizsgálják. Az viszont már ebből is felsejlik, milyen az a Magyarország, amit elképzel a Fidesz 2026-ban. Valami olyasmi, mint amilyen Belarusz:
alapvetően kicsi és nem túl jelentős ország, aminek a lakossága csak és kizárólag az uralkodó réteg hatalomban tartását szolgálhatja, nemzetközileg pedig azzal tudja magát észrevetetni, hogy semmiféle szabályt nem tart be.
Nem pozitívabb a kép akkor sem, ha megnézzük Magyar Péter friss posztját: miután a Tisza elnöke is meggyőződhetett arról, hogy a titkosszolgálat is a pártja ellen van, ő maga is bemutatott egy nyomozati iratot, amin a Nemzeti Nyomozó Iroda arról beszél, az exbarátnője által készített hangfelvételek készítésekor Vogel Evelin folyamatosan telefonon és sms-ben egyeztetett Kubatov Gábor jobbkezével, Kindlovits Mátéval és a sokszor emlegetett NER-lovag Vertán Györggyel. Ehhez tegyük még hozzá, hogy a kormánymédia a világ legtermészetesebb dolgaként hozott le egy hangfelvételt arról a Panyi Szabolcs újságíróról, akiről már korábban is kiderült, hogy az állam által megvásárolt Pegasus szoftverrel hallgatták le.
Mindennek a Fidesz 2010 óta látott evolúcióját ismerve nem kellene meglepőnek lennie: egyetemek elüldözése, újságok bezáratása, különféle kisebbségek törvényi üldözése után tulajdonképpen az lenne a furcsa, ha épp a titkosszolgálatok ügyében találták volna meg a jó erkölcsöt. Az általuk képviselt berendezkedésnek ugyanis alapfeltétele az egyre kevesebb gátlás: ahogy haladunk a diktatúrává válás rögös útján, úgy lesznek természetesek olyan tettek, amelyeket korábban biztosan az ellenzéki tüntetéseken oly sokszor hallott vörös vonalnak hittünk. A Népszabadság bezárása már ugyanolyan hétköznapi tudása az életünkek, mint a CEU elüldözése, de összességében már a meleg témájú könyveken kötelező lefóliázását is sikerült megszokni.
Ha a Fideszen múlik, nyilván sikerül majd megszokni azt is, hogy titkosszolgálatok fognak minket vegzálni, ha túlzottan népszerű ellenzéki párttal működünk együtt. Vagy akár azt is, hogy 19 éves srácokat mocskolnak be koncepciós eljárással.
Az a politikai erő, amelyik ezt tartja jó kormányzásnak, már nem félúton van Belarusz és a Nyugat között: bár fizikai erőszak szerencsére továbbra sem tapasztalható rendszerszinten, az a kormány, amelyik erre használja a titkosszolgálatait, tulajdonképpen bevetheti azt is előbb-utóbb. Ahhoz is hozzá lehet szokni, hiszen a belaruszok is hozzá tudtak.
A Fidesz célja tehát innentől tiszta: az, ahogy Szijjártó Péter az „orosz partnerekről” beszél, az, ahogy a NATO- és EU-tagállamokról beszél Orbán Viktor, és az, amit kommunikálnak, már nem mellébeszélés meg színlelt pártatlanság. Ez a társaság azt az államberendezkedést tartja kívánatosnak, amit Vlagyimir Putyin, esetleg Kaszim-Zsomart Tokajev, vagy akár Aljakszandr Lukasenka. Ezért írnak hasonló törvényeket, ezért küzdenek állami eszközök bevetésével is a kritikus hangok ellen, ezért csinálnak úgy, mintha nem értenék a demokráciát azon túl, hogy „erősebb kutya baszik”. Szijjártó Péter azért nem érzi problémásnak, ha Szergej Lavrovot hívogatja az uniós külügyminiszterek tanácskozása közben: az orosz kormány a magyar kormány szoros szövetségese, tehát innen nézve teljesen magától értetődő, hogy a kisebb szövetséges felhívja a nagy testvért elújságolni, mit forral az ellenség.
Hosszú idő után lett tehát megint kézzelfogható programja a Fidesznek: ez nem választásokkor kiszórt készpénz, adóvisszatérítés vagy állami hitel, hanem egy olyan nemzetvízió, ami végre nem ciklusokban gondolkodik. Tehát: az orosz világ részei akarunk-e lenni? Nem bal- vagy jobboldal között választunk, nem is nemzeti vagy globalista pártok versenyeznek. Ezeket az ellentéteket Magyarországon épp úgy meghaladta a rendszer, mint a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, esetleg az állampolgárok védelmét. Annyit egyelőre biztosan tudunk, hogy még elmondhatjuk a véleményünket. Érdemes megbecsülni ezt a lehetőséget, mert minden jel szerint 1989 után megint jól át kell ezt gondolni.
