Márton László drámakötetét olvasva alapélményünk a sötét irónia lehet, amely időnként a groteszk, már-már morbid humor felé billen.
„Igazából egyetlen darabot írok, csak más műfajban, más szereplőkkel, más díszletben” – vallotta magáról egy interjúban Fábián Péter.
Ha összeszámolnánk, ki az a kortárs magyar drámaíró, akinek a darabjait az elmúlt tíz évben a legtöbbet játszották magyar színpadokon, minden bizonnyal Székely Csaba lenne a nyertes. (Bábdaraboknál viszont Gimesi Dóráé lenne az első hely.)
