Csehov az idén is hangsúlyosan van jelen a magyar színházi repertoárban, csak a Ványa bácsiból ez a harmadik bemutató az utóbbi néhány hónapban. Játszották Sopronban és most Budaörsön, a Radnótiban pedig az ősváltozatot vették elő Erdőszellem címmel. De a Sirálytól a Cseresznyéskertig, Zalaegerszegtől Nagyváradig tucatnyi friss bemutatón szeretnék bizonyítani a társulatok, hogy alkalmasak a csehovi próbatételre.
Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.
Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.
Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.
Míg nálunk a statisztikák egyre szomorúbb képet mutatnak arról, hogy mennyit (nem) olvasunk, Izland ma is író-olvasó nemzet, ahol minden tizedik lakosnak jelent már meg saját könyve.
A könyv címének alapjául szolgáló mondatot egy román cenzor mondta Janovics Jenőnek, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának. 1919. szeptember 30-án, az utolsó estén, amikor a román bevonulást követően még játszhatott a magyar társulat. A Hamlet volt műsoron. Az előadást Janovics rendezte, és ő játszotta a főszerepet is. Hamlet híres monológjából csak az első mondatot mondhatta el, és a dráma végéről Fortinbras bevonulását is ki kellett húzni. A cenzor Hamlet halálát nagy kegyesen meghagyta: „Meghalni, azt szabad maguknak.”
Martin Sperr drámáját (amelyből Peter Fleischmann rendezésében 1969-ben film is készült) színpadon először 2010-ben mutatták be Magyarországon, akkor még az eredeti, Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban címmel.
