Azzal, hogy a magyar soros elnökség meghatározza, hogy saját időszakában milyen kérdések kerüljenek a munkacsoportok és a szakminiszterek asztalára, jelentősen befolyásolja valamennyi uniós intézmény munkáját.
Szó, ami szó, a magyar polgárok alaposan elszokhattak attól, hogy a kormányzati propaganda az Európai Unióról esetleg pozitív dolgokat mondjon. Márpedig mostantól egy fél éven át még ilyen szörnyűség is előfordulhat.
Brüsszel öt éve… Emlékszünk még egyáltalán, mi is történt velünk ezalatt? Nos, 2018 végén, 2019 elején az EU egy hosszabb, hét-nyolc éves növekedési ciklus vége felé járt. Általános volt a várakozás, hogy a pénzbőség, az alacsony kamatok és a stabil növekedés korszakának hamarosan vége lehet.
„Pedig barátok is lehettünk volna!” – viccelt pénzügyes kollégánk, és mindenki nevetett. A busz kikanyarodott a repülőtéri útra. A nagyjából harmincfős küldöttség, amelyben ott volt az összes minisztérium európai ügyekért felelős vezetője, elindult haza. Fáradtak voltunk, de bizakodók.
Az Európai Unió és Magyarország közötti jogállami vitában látszólag eseménytelenül telnek a hónapok. Félő, hogy a csend nem a közeledés, hanem a távolodás jele.
Bár a miniszterek kiszálltak az egyetemi kuratóriumokból és igazságügyi reformcsomag is készül, a Fidesz továbbra is őrzi a jogtalanul megszerzett hatalmi pozíciókat.
