Lee Daniels valószínűleg jót akart. A Szabadíts meg a gonosztól azért is irritáló élmény, mert a jó szándék és a koherensnek szánt szerkezet fokozatosan és szemmel láthatóan hullik darabokra. A rendező megtörtént eset alapján dolgozott: egy egyedülálló anyát és három gyermekét állítólag démonok kezdték gyötörni, amikor a 2010-es években egy indianai városkába költöztek.
Míg más idősödő rendezők a relevancia elvesztésével küszködnek, Agnieszka Holland talán még le is adna a rá irányuló figyelemből. A nálunk nyáron bemutatott 2023-as Zöldhatár című filmje kapcsán érdemes számba venni magát az életművet is.
Már az is hallott Longlegsről, aki nem akart, a filmet övező intenzív gerillamarketingnek köszönhetően.
Remélhetőleg maguk a Monty Python tagjai sem vennék zokon az összehasonlítást, miszerint néhány közeli örökösüket Új-Zélandon találjuk.
Egyes bűnözők életeket oltanak ki, mások életet adnak – szólt az Istent játszva című vérfagyasztó HBO-dokusorozat mottója.
Ahogy nézzük ezt a videójáték-szerű, helyenként igen debil vérorgiát, nehéz nem egy hasonszőrű közelmúltbeli filmre gondolnunk.
