Bacsadi Zsófia

Mintha csak a 2009-es Őrült szív párdarabját látnánk.

Katie Robbins a legjobbkor adaptálta Colin O’Sullivan The Dark Manual című regényét: tetőfokára hág a mesterséges intelligencia térnyerése feletti szorongás.

Egyes bűnözők életeket oltanak ki, mások életet adnak – szólt az Istent játszva című vérfagyasztó HBO-dokusorozat mottója.

Biztosra megy a My Lady Jane, amikor jól bevált ihletforrásokból merít.

Ahogy nézzük ezt a videójáték-szerű, helyenként igen debil vérorgiát, nehéz nem egy hasonszőrű közelmúltbeli filmre gondolnunk.

Elsőre azt hihetnénk, a szürke, nedves Nagy-Britanniában járunk.

Az eredmény szórakoztató...

Imádjuk gyűlölni a gazdagokat.

Laura Moss filmjében egyszerre nyúl a klasszikus horrortradíciókhoz (Mary Shelley Frankensteinje) és a modern irányzatokhoz, amelyekben a női test az iszonyat eredője (Ördög bújt beléd, A boszorkány, Nyers).

A filmművészet örökké izgalmas toposza az akaratlanul törvényen kívülre sodródó kisember (Nem vénnek való vidék, Jackie Brown, Fargo).

Az Obama házaspár produkciós cégének nevével fémjelzett true crime zsánert és ír kliséket kritizáló Bodkin maga is a saját csapdájába esik.

Manolo Caro vizuálisan telített, csapongó filmje papíron remek ötlet.