- csont -

Sok szó esett már Kurtág és Ligeti György pályájának hasonlóságáról, itt az ideje, hogy néha a jelentős eltéréseket is észleljük.

Várjon Dénes Precipitando - címmel kiadott új lemezén Alban Berg Szonátája (1908) után Janácek Ködben (1912) című, négy rövid karakterdarabot tartalmazó ciklusa következik, és a végén szólal meg a legrégebbi (1852-53) mű, a romantika egyik legjelentősebb monumentuma: Liszt: h-moll szonáta. Ez illik Várjon minden hivalkodástól mentes személyiségéhez: számos koncerten csodáltam már meg visszahúzódó és odaadó kamarazenei fellépéseit.

legutóbbi fellépésén Bach a Goldberg-variációk címet kapott darabját (BWV 988) adta elő.

új lemezének remek ötlete, hogy két 20. századi darab közé (Britten: Harmadik szvit szólócsellóra; Ligeti György: Szonáta szólógordonkára) Bach felülmúlhatatlan VI. (D-dúr) csellószvitjét teszi.

Végh Sándor (1912-1997) pályája az egyénitől a kollektívig, a szólójátéktól az együttes zenélésig haladt. Hegedűsként Paganini-játékosnak indult, hogy aztán jelentős vonósnégyesek élén (Új Magyar Vonósnégyes, Végh-kvartett) álljon, utolsó évtizedeiben pedig a Camerata Salzburg vezető karnagyaként működjön. A "hogyan lett karmester?" kérdésre mélyen jellemző választ adott: "Sehogy sem lettem dirigens.

Az 1998-ban a hegedűs Vincent Dumestre alapította, Le Poéme Harmonique névre hallgató együttes elsősorban rendkívül látványos, "historikus" színházi előadásairól ismert; legutolsó lemezük, noha nem színház, szintén erősen teátrális jellegű.

Beethoven halála után (1827) nemcsak a szimfónia, de a vonósnégyes műfaja is problematikus lett. "Hogyan lehet szimfóniát írni Beethoven után?" - Brahms kérdése az egész klasszikus zene alapjait érintette.

Sok szó esett már Abbado kései korszakáról, hogy elszakadva a világhírű zenekaroktól, legkivált a 2004-ben, Bolognában alapított Orchestra Mozart élén lép fel. A Mozart-hegedűversenyek felvétele után most egy újabb mesés hegedűs produkció: Alban Berg 1935-ben írt Hegedűversenye mellé Beethoven klasszikus darabja, a D-dúr hegedűverseny (op. 61) társul, ami már önmagában is meghökkentő.