Lemez

Várjon Dénes Precipitando

  • - csont -
  • 2013. január 6.

Zene

Várjon Dénes Precipitando - címmel kiadott új lemezén Alban Berg Szonátája (1908) után Janácek Ködben (1912) című, négy rövid karakterdarabot tartalmazó ciklusa következik, és a végén szólal meg a legrégebbi (1852-53) mű, a romantika egyik legjelentősebb monumentuma: Liszt: h-moll szonáta. Ez illik Várjon minden hivalkodástól mentes személyiségéhez: számos koncerten csodáltam már meg visszahúzódó és odaadó kamarazenei fellépéseit.

Most is úgy tűnik, hogy inkább a két bensőségesebb darabban találta meg a saját hangját, Berg posztromantikus, szép, de kicsit túláradó, olykor egészen a giccshatáron járó szonátáját szinte egyetlen sóhajtásban adja elő, felmutatva ugyanakkor a puha elomlások mögött álló szigorú szerkezetet. Janácek viszonylag ritkán előadott apró jelenetei jelentik számomra a lemez csúcsát; intimitás, színgazdagság, egyszerűség, de nem gyermetegség, apró benyomások, de nem formátlan fecsegés, és valami visz-szafogott humor.

Ugyanakkor azt éreztem, hogy az "intim levelek" (hogy egy Janácek-vonósnégyes címét idézzem) körében otthonos személyiségéhez kevéssé illik Liszt grandiózus műve. Előadásából éppen a nagyszabás hiányzik, az óriási dimenziók érzékeltetése, amelyek nélkül a mű csak vázlatosan szólalhat meg. Olykor, különösen a rendkívül virtuóz részekben, kissé összecsapott, maszatos a hangzás, és mi sem természetesebb, mint hogy a lírai helyeken, a Gretchen-alakjához kapcsolódó részekben adja a legtöbbet. Itt éreztem a leginkább ihletettnek Várjon zongorázását, ugyanakkor Mefisztó groteszk alakjának festésében marad el legjobban az elvárható démonikusságtól.

ECM, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”