Lemez

Várjon Dénes Precipitando

  • - csont -
  • 2013. január 6.

Zene

Várjon Dénes Precipitando - címmel kiadott új lemezén Alban Berg Szonátája (1908) után Janácek Ködben (1912) című, négy rövid karakterdarabot tartalmazó ciklusa következik, és a végén szólal meg a legrégebbi (1852-53) mű, a romantika egyik legjelentősebb monumentuma: Liszt: h-moll szonáta. Ez illik Várjon minden hivalkodástól mentes személyiségéhez: számos koncerten csodáltam már meg visszahúzódó és odaadó kamarazenei fellépéseit.

Most is úgy tűnik, hogy inkább a két bensőségesebb darabban találta meg a saját hangját, Berg posztromantikus, szép, de kicsit túláradó, olykor egészen a giccshatáron járó szonátáját szinte egyetlen sóhajtásban adja elő, felmutatva ugyanakkor a puha elomlások mögött álló szigorú szerkezetet. Janácek viszonylag ritkán előadott apró jelenetei jelentik számomra a lemez csúcsát; intimitás, színgazdagság, egyszerűség, de nem gyermetegség, apró benyomások, de nem formátlan fecsegés, és valami visz-szafogott humor.

Ugyanakkor azt éreztem, hogy az "intim levelek" (hogy egy Janácek-vonósnégyes címét idézzem) körében otthonos személyiségéhez kevéssé illik Liszt grandiózus műve. Előadásából éppen a nagyszabás hiányzik, az óriási dimenziók érzékeltetése, amelyek nélkül a mű csak vázlatosan szólalhat meg. Olykor, különösen a rendkívül virtuóz részekben, kissé összecsapott, maszatos a hangzás, és mi sem természetesebb, mint hogy a lírai helyeken, a Gretchen-alakjához kapcsolódó részekben adja a legtöbbet. Itt éreztem a leginkább ihletettnek Várjon zongorázását, ugyanakkor Mefisztó groteszk alakjának festésében marad el legjobban az elvárható démonikusságtól.

ECM, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.