Lemez

Luis de Briceño: El fenix de Paris

  • - csont -
  • 2012. április 30.

Zene

Az 1998-ban a hegedűs Vincent Dumestre alapította, Le Poéme Harmonique névre hallgató együttes elsősorban rendkívül látványos, "historikus" színházi előadásairól ismert; legutolsó lemezük, noha nem színház, szintén erősen teátrális jellegű.

Középpontjában az a dallamgyűjtemény, azaz voltaképpen gitáriskola áll, amelyet a feltehetően galíciai származású, XIII. Lajos udvarával igen kiváló kapcsolatokat kiépített Luis de Briceño állított össze és jelentetett meg 1626-ban. A nagyszerű, zenetudományos igényű műsorfüzetben található Cervantes-idézetből megtudhatjuk, hogy ebben az időben Párizsban igen nagy divatja támadt a "spanyolos" kultúrának és mindennek, ami "kasztíliai". Érthető. Tüzes dallamok, szerelmes és vallásos szövegek, forróság, napfény, édes mélabú, hihetetlen sodrású táncokban elbeszélve: seguidilla, folia, villancico, pasacalle - hogy csak párat nevezzünk néven. Mintha jó kétszázötven évvel később Bizet a Carmen komponálásakor még ismerte volna ezt a pokoli lendületet: csupa ringó csípőjű Carmencita, Preciosilla, Mercedes, Frasquita népesíti be a 17. század udvari tereit. A két énekesnő, Claire Lefilliatre és Isabelle Druet teljesen természetesen fakad dalokra, ha kell, elomlóak, ha kell, hidegen gőgösek, vérbeli nők minden pillanatban a vérforraló kasztanyettacsörgések és gitárviharzások előterében. Ez a legkevésbé sem muzeális zenélés olyan, mintha egy imaginárius barokk diszkóban ülnénk, vörösboros poharat markolva, fáklyafényben, a tenger partján, langyos-pajkos szellőcskék játszadozása közepette.

Alpha, 2011


Figyelmébe ajánljuk

„A viták ideje lejárt”

Egy tanulsága volt Kulja András és Takács Péter tévévitájának: az, hogy most már valószínűleg a legeslegalapvetőbb dolgokban sem tudna egymással megegyezni a Fidesz és a rajta kívüli világ. Enélkül pedig nehéz bármiről is beszélni.

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!