Mendelssohn - Beethoven rajongója, Goethe kedvence - szinte harmatos kézzel fogott a vonósnégyes gondjaihoz: a két kvartettre szerzett Octet 1825-ben, azaz a szerző 26 éves korában készült, és ott lebeg benne a Szentivánéji álom kísérőzenéjének összes koboldszerű csodája; hallgassuk a Scherzo tételt! Huszárvágás: mivel itt voltaképpen egy imaginárius nagyzenekarról van szó, a vonósnégyes műfaji gondja ad acta kerül. Nem így a későbbi darabokban. Közülük csak az egyik klasszikus vonósnégyes (f-moll, op. 80); a többi vegyes műfajú: egy Capriccio, egy Fúga (ugyancsak Beethoven jegyében: a téma félreismerhetetlenül a mester op. 131-es cisz-moll kvartettjének rokona), egy Téma variációkkal. Remek karakterdarab mindegyik. De a nagy zene az f-moll kvartett: nyomasztó muzsika a halál árnyékában. Egyrészt imádott húga, a keletkezési évben (1847) meghalt Fanny emlékének szól; másrészt ott van benne az ugyanebben az évben bekövetkező saját halálának sejtelme. Már az első tételben felcsap a kétségbeesett gesztikulálás, a fájdalom szinte az elviselhetetlenségig fokozódik, a felső regiszterben őrjöngő első hegedű alatt sűrű sötétség örvénylik, hogy aztán a harmadik tétel depressziós békéje után még dermesztőbben szóljon a nyüszítés: ja, meg kell halni.
Az amerikai Emerson String Quartet hatalmas lendülettel, izzó szenvedéllyel muzsikál, technikailag a lehető legmagasabb szinten.
Universal/Deutsche Grammophon, 2012
