Lemez

Emerson String Quartet - Mendelssohn-művek

  • - csont -
  • 2012. április 27.

Zene

Beethoven halála után (1827) nemcsak a szimfónia, de a vonósnégyes műfaja is problematikus lett. "Hogyan lehet szimfóniát írni Beethoven után?" - Brahms kérdése az egész klasszikus zene alapjait érintette.

Mendelssohn - Beethoven rajongója, Goethe kedvence - szinte harmatos kézzel fogott a vonósnégyes gondjaihoz: a két kvartettre szerzett Octet 1825-ben, azaz a szerző 26 éves korában készült, és ott lebeg benne a Szentivánéji álom kísérőzenéjének összes koboldszerű csodája; hallgassuk a Scherzo tételt! Huszárvágás: mivel itt voltaképpen egy imaginárius nagyzenekarról van szó, a vonósnégyes műfaji gondja ad acta kerül. Nem így a későbbi darabokban. Közülük csak az egyik klasszikus vonósnégyes (f-moll, op. 80); a többi vegyes műfajú: egy Capriccio, egy Fúga (ugyancsak Beethoven jegyében: a téma félreismerhetetlenül a mester op. 131-es cisz-moll kvartettjének rokona), egy Téma variációkkal. Remek karakterdarab mindegyik. De a nagy zene az f-moll kvartett: nyomasztó muzsika a halál árnyékában. Egyrészt imádott húga, a keletkezési évben (1847) meghalt Fanny emlékének szól; másrészt ott van benne az ugyanebben az évben bekövetkező saját halálának sejtelme. Már az első tételben felcsap a kétségbeesett gesztikulálás, a fájdalom szinte az elviselhetetlenségig fokozódik, a felső regiszterben őrjöngő első hegedű alatt sűrű sötétség örvénylik, hogy aztán a harmadik tétel depressziós békéje után még dermesztőbben szóljon a nyüszítés: ja, meg kell halni.

Az amerikai Emerson String Quartet hatalmas lendülettel, izzó szenvedéllyel muzsikál, technikailag a lehető legmagasabb szinten.

Universal/Deutsche Grammophon, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.