Weber: Sonatas; Piano Quartet

  • - csont -
  • 2013. március 1.

Zene

A pár hete nálunk is sikerrel vendégszereplő német hegedűművésznő, Isabelle Faust semmiképpen sem vádolható azzal, hogy közhelyes pályát épít. A klaszszikusok mellett rendszeresen műsorán tartja a 20. század nem unalomig játszott szerzőinek (például Janácek, Lutoslawski, Szymanowski) műveit; új lemezén pedig a szinte csak A bűvös vadász révén ismert Carl Maria von Weber kamaraműveivel ismertet meg bennünket. Nagy felfedezésről persze nem beszélhetünk, de az kétségtelen, hogy az 1809-ben befejezett B-dúr zongoranégyes (op. 8.) tényleg megérdemelné, hogy többször előadják. A művet a zürichi Nägeli kiadó azzal utasította vissza, hogy Beethoven-utánzat, ami nagyjából igaz, mégis felületes ítélet. Az első tétel gazdag szövetét, sötét modulációit inkább a sokkal később megszületett Johannes Brahms szenvedélyei feszítik, a második tétel furcsa elakadásai, a lélegzet kihagyását imitáló szünetei pedig eredeti módon hatnak. De az egészből mégis hiányzik a saját, a máséval nem összetéveszthető hang. Nem csoda, hiszen a komponáláskor a szerző mindössze 23 éves volt. Isabelle Faust állandó partnere, a száraz billentésű zongorista, Alekszandr Melnyikov, valamint Boris Faust (brácsa) és Wolfgang Emanuel Schmidt (cselló) társaságában hiteles szenvedéllyel, komoly odaadással tolmácsolja a darabot.

Az ugyancsak ifjúkori Hat hegedű-zongora szonáta sem hozott Webernek sikert, ezt a kiadó azzal adta vissza, hogy a célközönségnek, azaz a műkedvelőknek túl nehéz. Talán igaz, talán nem. De ma jó kedvvel hallgathatjuk Isabelle Faust és partnere kimondottan szellemes előadásában.

Harmonia mundi, 2012

Neked ajánljuk