Lemez

Mahler: 1. szimfónia

  • - csont -
  • 2012. szeptember 30.

Zene

A darab bemutatója Budapesten volt 1889-ben, és a premiert Mahler kudarcként volt kénytelen elkönyvelni: "A koncert után a barátaim elkerültek. A kritikus urak diszkvalifikálták a darabot: visszataszító, formátlan, ízléstelen, elviselhetetlenül disszonáns, leverően közönséges." Nos, legyenek bármily kegyetlenek, a jelzők olykor ma is felbukkannak a Mahler-ellenesek körében, nem teljesen alaptalanul. Mahler ugyanis tudatosan építette be műveibe a formátlan banalitás giccses hangzását, és csak a II. világháború után alakult úgy a szellemi világ, hogy ez a formaelv értő fülekre leljen. A posztmodern korszakban a kontextus lett az úr a textus felett, és ettől kezdve Mahlert éppen egykor kicsúfolt tulajdonságaiért kezdték el adorálni.

Határozottan emlékszem, amikor a 2011-es Mahler-ünnepen a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével előadta az 1. szimfóniát. Csillagórát emlegettem, és a mostani lemezt hallgatva sem tehetek másként. Már a legelején felcsengő ereszkedő kvartmotívummal elvarázsol, hogy aztán a színek kikeverésének alkímiájával bűvöljön tovább. Fischer Iván egyértelműen a szélső hangulatok megragadására törekedett, a saroktételek hősies, néha meg éppenséggel ifjoncian ártatlan hangja mellett a második és harmadik tétel a világ förtelmes banalitását festi. Még a legbrutálisabb hatásoktól sem riadt vissza: ritkán hallani a ländler tételt ilyen megsemmisítő gúnnyal, a harmadik gyászindulóját ilyen kétségbeejtően groteszken. De mindez soha öncélúan merész, és mindig ott a finom félmosoly, a megbocsátás gesztusa: szörnyű világ, de élni csak ez az egy adatott nekünk.

Channel Classics, 2012

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.