Lemez

Mahler: 1. szimfónia

  • - csont -
  • 2012. szeptember 30.

Zene

A darab bemutatója Budapesten volt 1889-ben, és a premiert Mahler kudarcként volt kénytelen elkönyvelni: "A koncert után a barátaim elkerültek. A kritikus urak diszkvalifikálták a darabot: visszataszító, formátlan, ízléstelen, elviselhetetlenül disszonáns, leverően közönséges." Nos, legyenek bármily kegyetlenek, a jelzők olykor ma is felbukkannak a Mahler-ellenesek körében, nem teljesen alaptalanul. Mahler ugyanis tudatosan építette be műveibe a formátlan banalitás giccses hangzását, és csak a II. világháború után alakult úgy a szellemi világ, hogy ez a formaelv értő fülekre leljen. A posztmodern korszakban a kontextus lett az úr a textus felett, és ettől kezdve Mahlert éppen egykor kicsúfolt tulajdonságaiért kezdték el adorálni.

Határozottan emlékszem, amikor a 2011-es Mahler-ünnepen a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével előadta az 1. szimfóniát. Csillagórát emlegettem, és a mostani lemezt hallgatva sem tehetek másként. Már a legelején felcsengő ereszkedő kvartmotívummal elvarázsol, hogy aztán a színek kikeverésének alkímiájával bűvöljön tovább. Fischer Iván egyértelműen a szélső hangulatok megragadására törekedett, a saroktételek hősies, néha meg éppenséggel ifjoncian ártatlan hangja mellett a második és harmadik tétel a világ förtelmes banalitását festi. Még a legbrutálisabb hatásoktól sem riadt vissza: ritkán hallani a ländler tételt ilyen megsemmisítő gúnnyal, a harmadik gyászindulóját ilyen kétségbeejtően groteszken. De mindez soha öncélúan merész, és mindig ott a finom félmosoly, a megbocsátás gesztusa: szörnyű világ, de élni csak ez az egy adatott nekünk.

Channel Classics, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.