Lemez

Végh Sándor és a Camerata Salzburg

  • - csont -
  • 2012. június 17.

Zene

Végh Sándor (1912-1997) pályája az egyénitől a kollektívig, a szólójátéktól az együttes zenélésig haladt. Hegedűsként Paganini-játékosnak indult, hogy aztán jelentős vonósnégyesek élén (Új Magyar Vonósnégyes, Végh-kvartett) álljon, utolsó évtizedeiben pedig a Camerata Salzburg vezető karnagyaként működjön. A "hogyan lett karmester?" kérdésre mélyen jellemző választ adott: "Sehogy sem lettem dirigens.

Egyszerűen muzsikus vagyok, aki ebben a formában is ki akarja fejezni, hogy zene nélkül nem tud élni." 1993-as budapesti koncertje után Kroó György kiemelte, hogy Végh nem karmester a szó megszokott értelmében, ugyanakkor a zenekar szinte révületben követi a mozdulatait. Ráadásul külseje sem predesztinálta a publikumot leigázó sztárhatásra; ez a szerényen szólva is testes öregember inkább egy bölcs lamantinra emlékeztetett, semmint a zenekar imperátorára. Ugyanakkor mégis "zsarnok" volt, bevallása szerint, ha meggyőződése volt, hogy kétszer kettő öt, annak hangot is adott. És tény, hogy a művészetben vannak ilyen furcsa számtanok - szerencsénkre.

Végh muzsikálását három szóval próbálom körülírni: plaszticitás, mellérendelés, gyöngédség. Az első kettő inkább technikai jellegű, az utóbbi a hallgatóságnál elért hatást jellemezheti, no meg Végh viszonyát a nagy mesterekhez. Minden tisztán és elkülönítetten szól, felvételei alapján könnyedén leírhatjuk a partitúrát. Aki tudni szeretné, mi a beszédes gyöngédség, hallgassa meg Schubert C-dúr szimfóniája kezdetét vagy a második tétel triórészének indítását, vagy a Haffner-szimfónia csodálatos táncban elringó Andante tételét.

BMC, 2012, 2 CD


Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.