Lemez

Végh Sándor és a Camerata Salzburg

  • - csont -
  • 2012. június 17.

Zene

Végh Sándor (1912-1997) pályája az egyénitől a kollektívig, a szólójátéktól az együttes zenélésig haladt. Hegedűsként Paganini-játékosnak indult, hogy aztán jelentős vonósnégyesek élén (Új Magyar Vonósnégyes, Végh-kvartett) álljon, utolsó évtizedeiben pedig a Camerata Salzburg vezető karnagyaként működjön. A "hogyan lett karmester?" kérdésre mélyen jellemző választ adott: "Sehogy sem lettem dirigens.

Egyszerűen muzsikus vagyok, aki ebben a formában is ki akarja fejezni, hogy zene nélkül nem tud élni." 1993-as budapesti koncertje után Kroó György kiemelte, hogy Végh nem karmester a szó megszokott értelmében, ugyanakkor a zenekar szinte révületben követi a mozdulatait. Ráadásul külseje sem predesztinálta a publikumot leigázó sztárhatásra; ez a szerényen szólva is testes öregember inkább egy bölcs lamantinra emlékeztetett, semmint a zenekar imperátorára. Ugyanakkor mégis "zsarnok" volt, bevallása szerint, ha meggyőződése volt, hogy kétszer kettő öt, annak hangot is adott. És tény, hogy a művészetben vannak ilyen furcsa számtanok - szerencsénkre.

Végh muzsikálását három szóval próbálom körülírni: plaszticitás, mellérendelés, gyöngédség. Az első kettő inkább technikai jellegű, az utóbbi a hallgatóságnál elért hatást jellemezheti, no meg Végh viszonyát a nagy mesterekhez. Minden tisztán és elkülönítetten szól, felvételei alapján könnyedén leírhatjuk a partitúrát. Aki tudni szeretné, mi a beszédes gyöngédség, hallgassa meg Schubert C-dúr szimfóniája kezdetét vagy a második tétel triórészének indítását, vagy a Haffner-szimfónia csodálatos táncban elringó Andante tételét.

BMC, 2012, 2 CD


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.