De Abbadónál semmi sem véletlen, az sem, hogy Berg művével kezd, noha szinte mindenki más Beethovennel indítana. Ugyanis az egész felvétel szellemi tartásának, hangulatának alapja Berg ajánlása, aki Manon Gropius, a 18 évesen meghalt kislány halálára írt darabját ezzel a dedikációval látta el: Dem Andenken eines Engels ("egy angyal emlékének"). A sötétből haladunk a fény felé, és noha a mű mennyekbe emelkedő zárlata, az Es ist genug kezdetű Bach-korált feldolgozó fenséges finálé megbékélést hoz, kell utána a Beethoven-versenymű derűs katarzisa. Tisztaság, talán ez lehetne az 1972-es német hegedűművésznő, Isabelle Faust és Abbado előadásának kulcsszava. A Berg-darab előadása mellbevágó természetességgel szólal meg, a hajmeresztően bonyolult zenei szövet harmatfrissen terül szét a szobánkban. Látomásos játék, suttogások, sikolyok, Isten zajos csendje. A Beethoven-darabban mindenekelőtt a második tétel éteri levegője nyűgöz le, valamint az első tételben, a részben Isabelle Faust által írt kadencia vad zaklatottsága. Rengeteget játszott művek - mégis most új mindegyik. Csillagóra.
Harmonia Mundi, 2012
