- greff -

Jóra számítottunk, de sokkal többet kaptunk: a Queens Of The Stone Age tökéletes koncertet adott szerda este Sopronban.

Nicole Krauss bizonyára választhatott volna magának kevésbé keresett motívumot is a vándorló íróasztalnál, de a fiatal amerikai írónő igen finom kézzel dolgozik a bútor metaforikáján.

A közönségén keresztül a színpadra hullámzó Jessica Toth méretes csizmájában, palástszerű vászonleplében és markáns fejpántjával úgy néz ki, mintha A Gyűrűk Urából lépett volna át A vesszőből font ember című brit horrorklasszikus pogány tébolyodottjai közé (vagy fordítva).

A legszélesebb ösvények (még mindig) a tömegkultúrán és (egyre inkább) a gasztronómián keresztül vezetnek hazánkból Japánba, de Ferber Katalin nem ezeken a területeken át juttatja el olvasóit a nyugatiak fantáziáját évtizedek óta izgató szigetországba.

A Nirvana vezére mustárt tunkolt, a Queen gitárosa pénz nélkül kocsmázott, Martin Gore a Depeche Mode-ból megverette magát egy női vécében. Rocksztárok, akik váratlanul kiszíneztek hazánkban egy-egy sivár hétköznapot.

Zenekart talán még sosem láttam sebesebben öregedni. A brooklyni ötös két évvel ezelőtti, második lemezén még a szétrepedés határáig hangosított erősítőkkel kereste a kapcsolódási pontokat az amerikai noise-rock két főága (a Sonic Youth-féle, avantgárd ihletésű kalandosabb vonal és az Unsane nevével fémjelzett durvább, egyszerűbb verzió) között, most, a negyediken viszont már akusztikus gitárokkal és zongorával csatlakozik ahhoz a szintén mélyen amerikai tradícióhoz, amelynek főalakjai közé Neil Youngot vagy Tom Pettyt sorolják.

Mostanában kevés szó esik róla, pedig nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Joel Surnow és Robert Cochran 2001 és 2010 között 8 évadot megért szériája, a 24 volt az elmúlt évtized egyik legfontosabb televíziós programja.