Könyv

Ferber Katalin: A másság szigetein

  • - greff -
  • 2013. május 18.

Könyv

A legszélesebb ösvények (még mindig) a tömegkultúrán és (egyre inkább) a gasztronómián keresztül vezetnek hazánkból Japánba, de Ferber Katalin nem ezeken a területeken át juttatja el olvasóit a nyugatiak fantáziáját évtizedek óta izgató szigetországba.

A neves gazdaságtörténész tizenhét hosszú éven át volt aktív szereplője a japán felsőoktatásnak - lehetősége volt tehát a társadalmi és gazdasági struktúrákat alaposan, belülről megismerni, aminek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni egy olyan ország esetében, ahol az izgató, jól exportálható felszíni jelenségek sikeresen elfedik a belső viszonyokat, amelyek a maguk különös teljességében a nem ott élők számára gyakorlatilag megközelíthetetlenek. A szerző kisebb és nagyobb egyetemek ablakaiból emeli rá kíváncsi tekintetét a japán mindennapokra, s így nem csupán a számunkra végletesen ridegnek tetsző oktatási rendszerről tudhatunk meg számtalan - krimiszerűen izgalmas - részletet, hanem a nők változó helyzetéről, a nyelvről, a lakásbérlésről, a történelmi emlékezet zavarairól, a nagyvállalatok működéséről vagy a fukusimai katasztrófa kommunikációjának furcsaságairól is.

Mindeközben a szerző személye sem marad érintetlen. A másság szigetein szabálytalan memoár: az író emigrációjának okait feltáró, kivételesen szép nyitófejezet lefegyverző vallomásossága után alapos kutatásokra épített esszészövegek következnek, de a személyes hangütést Ferber ezekben is mindvégig megtartja. Tanuljunk bár rengeteget közben Japánról, nagyon is európai történet kerekedik ki így a végén, amely hitelesen beszél a személyes autonómia kiharcolásának szörnyű keserveiről.

A szöveget szerkesztő aligha látta: helyesírási hibák tömege, felesleges ismétlések és ottfelejtett, értelmetlen mondatok csüggesztik a szerzőnek méltóbb második kiadást kívánó olvasót.

Oriold és Társai Kft., 2012, 262 oldal, 2900 Ft

Mint szöveg: 

 

 

 

 

 

Mint kiadvány:


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.