Ha a magyar nacionalistáknak legalább halvány fogalmuk lenne a dolgok aktuális állásáról, már rég a zászlajukra hímezték volna Louis C. K. korpulens alakját. A nyugati tömegkultúrában Lena Dunham, a kövér zsidó sorozatkészítő-színész-író mellett ugyanis jelenleg a Székelynek született kövér ír-indián-magyar-zsidó humorista-sorozatkészítő-színész a legszemrevalóbb jelenség. Immár három évadot megért szériája, a Louie rafinált keveréke a realitynek, az amerikai stand-upnak és az önéletrajzi ihletésű drámai fikciónak, legfrissebb dobása viszont épp a szimplasága okán lefegyverző. Látszólag semmi trükk nincs benne: a gyökereihez mintegy visszatérő humorista kiáll egy tök üres színpad közepére, és arizonai közönségének egy órán át nyomja a dumát. Az erősen kopaszodó figura a filléres trikójában olyan, mintha az utcáról esett volna be, és ügyesen elhiteti, hogy az összes fordulat most jut az eszébe. Pofonegyszerűnek tűnik, de elég csak a magyar stand-up erőlködőire gondolnunk, hogy érzékelni tudjuk C. K. kegyetlen profizmusát - már persze azokban a másodpercekben, amikor a fulladásveszélyt észlelve elcsitítjuk kicsit magunkban a röhögést. Az Oh My God igazi tour de force: viccesen indul, aztán tízpercenként megbízhatóan magasabb sebességre vált. A komédiás győz, mert nem ismer sem istent, sem embert, de a monitoron át is érezni lehet bálnaszívének áradó melegét. Kimond mindent, amit szégyenkezve elhallgatni szokás, s ezzel éppen azt adja nézőinek, aminél több egy művésztől aligha várható: a szabadság semmihez sem fogható, fájdalmasan édes, kábító mámorát.
Figyelmébe ajánljuk
Valóra vált forgatókönyv
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Amikor győznek a hippik
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Hibamátrix
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Ozmózisok
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Mozaikkockák
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
Abúzus, család
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
Árvák harca
A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.
Maruzsa kínos TikTok-videója csak egy a sok közül: ellepték a netet a kormánypárti politikusok idióta megnyilvánulásai
Milyen felelőtlenség?
Aki közhatalmat gyakorol, számot kell adnia a döntéseiről, vállalnia azok következményeit, akkor is, ha formálisan nem sértett törvényt.