Ha a magyar nacionalistáknak legalább halvány fogalmuk lenne a dolgok aktuális állásáról, már rég a zászlajukra hímezték volna Louis C. K. korpulens alakját. A nyugati tömegkultúrában Lena Dunham, a kövér zsidó sorozatkészítő-színész-író mellett ugyanis jelenleg a Székelynek született kövér ír-indián-magyar-zsidó humorista-sorozatkészítő-színész a legszemrevalóbb jelenség. Immár három évadot megért szériája, a Louie rafinált keveréke a realitynek, az amerikai stand-upnak és az önéletrajzi ihletésű drámai fikciónak, legfrissebb dobása viszont épp a szimplasága okán lefegyverző. Látszólag semmi trükk nincs benne: a gyökereihez mintegy visszatérő humorista kiáll egy tök üres színpad közepére, és arizonai közönségének egy órán át nyomja a dumát. Az erősen kopaszodó figura a filléres trikójában olyan, mintha az utcáról esett volna be, és ügyesen elhiteti, hogy az összes fordulat most jut az eszébe. Pofonegyszerűnek tűnik, de elég csak a magyar stand-up erőlködőire gondolnunk, hogy érzékelni tudjuk C. K. kegyetlen profizmusát - már persze azokban a másodpercekben, amikor a fulladásveszélyt észlelve elcsitítjuk kicsit magunkban a röhögést. Az Oh My God igazi tour de force: viccesen indul, aztán tízpercenként megbízhatóan magasabb sebességre vált. A komédiás győz, mert nem ismer sem istent, sem embert, de a monitoron át is érezni lehet bálnaszívének áradó melegét. Kimond mindent, amit szégyenkezve elhallgatni szokás, s ezzel éppen azt adja nézőinek, aminél több egy művésztől aligha várható: a szabadság semmihez sem fogható, fájdalmasan édes, kábító mámorát.
Figyelmébe ajánljuk
Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként
Izzadtak a jogászok, hogy Orbánék hogy ne járassák le a Tiszát közpénzből. De sikerült?
Soha nem látott hisztéria bontakozott ki a Fideszben, amiért a miniszterelnök-helyettestől megkérdezték, ki az a Zsolti bácsi. Ezzel párhuzamosan minden bizonyítékot nélkülöző hazugságkampányt folytat a kormány, közpénzmilliárdokból.
Régen látott válságot hoz Trump „belső háborúja” Amerikában
A bíróságok és a titkosszolgálat után a katonaságot is lábhoz parancsolná a Trump-kormányzat. A tábornokoknak tartott kínos eligazítás több volt erődemonstrációnál, és a hadsereg vezetőinek már most dönteniük kell, hagyják-e, hogy saját országuk polgárai ellen vezényeljék őket.
A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk
„Tökmindegy, melyiket kezdi” – kedvenc könyveink Krasznahorkai Lászlótól
A Nobel-díjas író hét regényét válogattuk össze, amelyek szerkesztőségünk tagjai számára sokat jelentenek az 1985-ben megjelent Sátántangó óta – és már azt is tudjuk, hogy novemberben érkezik a legújabb Krasznahorkai László-kötet.
Amikor a néma beszél a süketeknek – Krasznahorkai László bonyolult kapcsolata szülővárosával, Gyulával
A Békés megyei városban csütörtökön délután futótűzként terjedt a hír, hogy Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas lett. Az író érettségije után, 18 évesen, 1972-ben, immár 53 éve hagyta el Gyulát, ahova csak néha tér(t) vissza. Évtizedek múltán megírta, a város már nem létezik.
Vigyázz mit rajzolsz, mert életre kelhet! – egyszerre próbál családi film és horror is lenni a Firkák
Megelevenedő gyerekrajzok riogatnak a Firkák című filmben, amely nem mindig hatásos, viszont nagyon is érvényes mondanivalója van a traumafeldolgozásról és dühkezelésről.
Egy lenyűgöző és látnoki életmű – Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
Évek óta az esélyesek között emlegették, most végre elnyerte a legrangosabb irodalmi elismerést a Sátántangó és Az ellenállás melankóliájának szerzője.
Szavazzák meg, vagy legalább lopják el
Jámbor András olyat kért a kormánypárti képviselőktől, amit később még teljesíthetnek. Lehet lázadni egy rendszer ellen belülről. Vélemény.
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.