Lemez

The Men: New Moon

  • - greff -
  • 2013.04.21 12:03

Zene

Zenekart talán még sosem láttam sebesebben öregedni. A brooklyni ötös két évvel ezelőtti, második lemezén még a szétrepedés határáig hangosított erősítőkkel kereste a kapcsolódási pontokat az amerikai noise-rock két főága (a Sonic Youth-féle, avantgárd ihletésű kalandosabb vonal és az Unsane nevével fémjelzett durvább, egyszerűbb verzió) között, most, a negyediken viszont már akusztikus gitárokkal és zongorával csatlakozik ahhoz a szintén mélyen amerikai tradícióhoz, amelynek főalakjai közé Neil Youngot vagy Tom Pettyt sorolják.

A váltás a karrierjük szempontjából felettébb sikeresnek tűnik: 2011-ben csak a nagyon jól értesült szaklapok, szakblogok írtak a Menről, most viszont már a mainstream sajtó is kíváncsi rájuk, három héttel ezelőtt például ők voltak a Village Voice címlapján. Nem állítható azonban, hogy zenéjük élvezeti értéke is együtt nőtt volna a népszerűségükkel. A New Moon elég világosan rámutat arra, hogy a The Menben mindig is a zabolátlanság, a kivételes felfűtöttség volt a különleges, s ez mára részben kiveszett a dalaikból - az új lemez első, csendesebbik fele így alig is mutat többet fájdalommentesen hallgatható, de határozottan másodosztályú Wilco-utánzatnál. A szakadtabb számokban viszont a tavalyi Open Your Heart után ismét sikerült figyelemre méltóan stabil vegyületet előállítaniuk a dalközpontúság és a torzítópedálos bajkeverés egymást amúgy oly gyakran taszító elemeiből - s ez okot ad a reményre, hogy legközelebb talán nem egy Toto-hommage következik majd a sorban.

Sacred Bones, 2013; a The Men március 25-én az Akváriumban lép fel

Neked ajánljuk