Lemez

The Men: New Moon

  • - greff -
  • 2013. április 21.

Zene

Zenekart talán még sosem láttam sebesebben öregedni. A brooklyni ötös két évvel ezelőtti, második lemezén még a szétrepedés határáig hangosított erősítőkkel kereste a kapcsolódási pontokat az amerikai noise-rock két főága (a Sonic Youth-féle, avantgárd ihletésű kalandosabb vonal és az Unsane nevével fémjelzett durvább, egyszerűbb verzió) között, most, a negyediken viszont már akusztikus gitárokkal és zongorával csatlakozik ahhoz a szintén mélyen amerikai tradícióhoz, amelynek főalakjai közé Neil Youngot vagy Tom Pettyt sorolják.

A váltás a karrierjük szempontjából felettébb sikeresnek tűnik: 2011-ben csak a nagyon jól értesült szaklapok, szakblogok írtak a Menről, most viszont már a mainstream sajtó is kíváncsi rájuk, három héttel ezelőtt például ők voltak a Village Voice címlapján. Nem állítható azonban, hogy zenéjük élvezeti értéke is együtt nőtt volna a népszerűségükkel. A New Moon elég világosan rámutat arra, hogy a The Menben mindig is a zabolátlanság, a kivételes felfűtöttség volt a különleges, s ez mára részben kiveszett a dalaikból - az új lemez első, csendesebbik fele így alig is mutat többet fájdalommentesen hallgatható, de határozottan másodosztályú Wilco-utánzatnál. A szakadtabb számokban viszont a tavalyi Open Your Heart után ismét sikerült figyelemre méltóan stabil vegyületet előállítaniuk a dalközpontúság és a torzítópedálos bajkeverés egymást amúgy oly gyakran taszító elemeiből - s ez okot ad a reményre, hogy legközelebb talán nem egy Toto-hommage következik majd a sorban.

Sacred Bones, 2013; a The Men március 25-én az Akváriumban lép fel

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.