Film

Óz, a hatalmas

  • - greff -
  • 2013. április 14.

Film

Abban a világban, ahol a felnőttek gyengék, gonoszak vagy szélhámosok, jó, ha minden gyerek megtanulja, hogy végeredményben csak magára számíthat: e pedagógiai szempontból igencsak hasznos üzenet elterjesztéséből Victor Fleming 1939-es Óz-adaptációja derekasan kivette a részét. De azért nem győzött meg mindenkit: kellőképpen határozott ellenállításként elővezetett előzménytörténetében Sam Raimi a varázslat, az illúzió, s mindenekfelett a mozgókép hegymozgató erejének dicsőségét zengi - zsákban futás közben, hiszen elsősorban virtigli gyerekfilmet készített a Disney szigorú szabálykönyvével a kézben.A nyögvenyelős expozícióban nem is nagyon mutat semmit, Glinda boszorkány (Michelle Williams; a másik két banyát Rachel Weisz és Mila Kunis adja - el tudunk képzelni olyan meggyőződést, mely szerint ez a trió bármilyen közegben megéri egy jegy árát) feltűnésével azonban módosítja némiképp a játékszabályt. A beavatott hősök segedelmével a kiszámítható végcél felé csörgedező, naiv mese keretei között érvényesíteni kezdi védjegyszerűen ortopéd, e kereteket finoman ki-kikezdő humorát, s közben a furtonfurt idézett Fleming-klasszikus rikító műviségét a végletekig feszíti, gondtalanul átbucskázva a giccshatár rózsaszínű cukorfalán. Lehet, hogy mindez csak az Óz-mítosz elemeit és a Raimi-életművet is a szívük csücskében hordozó rajongók számára áll össze a hónap bűnös élvezetévé, de jobban belegondolva a rendező nem kér túl sokat: annyit csupán, hogy amíg ő tekeri a pedált, dobjuk sutba a jó ízlést, és élvezzük az utazást.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”