Film

Óz, a hatalmas

  • - greff -
  • 2013. április 14.

Film

Abban a világban, ahol a felnőttek gyengék, gonoszak vagy szélhámosok, jó, ha minden gyerek megtanulja, hogy végeredményben csak magára számíthat: e pedagógiai szempontból igencsak hasznos üzenet elterjesztéséből Victor Fleming 1939-es Óz-adaptációja derekasan kivette a részét. De azért nem győzött meg mindenkit: kellőképpen határozott ellenállításként elővezetett előzménytörténetében Sam Raimi a varázslat, az illúzió, s mindenekfelett a mozgókép hegymozgató erejének dicsőségét zengi - zsákban futás közben, hiszen elsősorban virtigli gyerekfilmet készített a Disney szigorú szabálykönyvével a kézben.A nyögvenyelős expozícióban nem is nagyon mutat semmit, Glinda boszorkány (Michelle Williams; a másik két banyát Rachel Weisz és Mila Kunis adja - el tudunk képzelni olyan meggyőződést, mely szerint ez a trió bármilyen közegben megéri egy jegy árát) feltűnésével azonban módosítja némiképp a játékszabályt. A beavatott hősök segedelmével a kiszámítható végcél felé csörgedező, naiv mese keretei között érvényesíteni kezdi védjegyszerűen ortopéd, e kereteket finoman ki-kikezdő humorát, s közben a furtonfurt idézett Fleming-klasszikus rikító műviségét a végletekig feszíti, gondtalanul átbucskázva a giccshatár rózsaszínű cukorfalán. Lehet, hogy mindez csak az Óz-mítosz elemeit és a Raimi-életművet is a szívük csücskében hordozó rajongók számára áll össze a hónap bűnös élvezetévé, de jobban belegondolva a rendező nem kér túl sokat: annyit csupán, hogy amíg ő tekeri a pedált, dobjuk sutba a jó ízlést, és élvezzük az utazást.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.