Film

Óz, a hatalmas

  • - greff -
  • 2013. április 14.

Film

Abban a világban, ahol a felnőttek gyengék, gonoszak vagy szélhámosok, jó, ha minden gyerek megtanulja, hogy végeredményben csak magára számíthat: e pedagógiai szempontból igencsak hasznos üzenet elterjesztéséből Victor Fleming 1939-es Óz-adaptációja derekasan kivette a részét. De azért nem győzött meg mindenkit: kellőképpen határozott ellenállításként elővezetett előzménytörténetében Sam Raimi a varázslat, az illúzió, s mindenekfelett a mozgókép hegymozgató erejének dicsőségét zengi - zsákban futás közben, hiszen elsősorban virtigli gyerekfilmet készített a Disney szigorú szabálykönyvével a kézben.A nyögvenyelős expozícióban nem is nagyon mutat semmit, Glinda boszorkány (Michelle Williams; a másik két banyát Rachel Weisz és Mila Kunis adja - el tudunk képzelni olyan meggyőződést, mely szerint ez a trió bármilyen közegben megéri egy jegy árát) feltűnésével azonban módosítja némiképp a játékszabályt. A beavatott hősök segedelmével a kiszámítható végcél felé csörgedező, naiv mese keretei között érvényesíteni kezdi védjegyszerűen ortopéd, e kereteket finoman ki-kikezdő humorát, s közben a furtonfurt idézett Fleming-klasszikus rikító műviségét a végletekig feszíti, gondtalanul átbucskázva a giccshatár rózsaszínű cukorfalán. Lehet, hogy mindez csak az Óz-mítosz elemeit és a Raimi-életművet is a szívük csücskében hordozó rajongók számára áll össze a hónap bűnös élvezetévé, de jobban belegondolva a rendező nem kér túl sokat: annyit csupán, hogy amíg ő tekeri a pedált, dobjuk sutba a jó ízlést, és élvezzük az utazást.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.