Tévétorrent

Csúf holnap - Dennis Kelly: Utopia

  • - greff -
  • 2013. március 29.

Tévétorrent

Ha a Kínai negyed lehetett a leghűbb Chandler-adaptáció, miközben nem is Chandler-könyvből készült, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy az Utopia is odaírható a jelentős képregényfilmek közé, noha nem comicsból forgatták. A szélesebb tömegeknek szóló (de szuperhősmentes) angolszász képregények hatása nem azért meghatározó Dennis Kelly hatrészes minisorozatában, mert egy különös graphic novel testesíti meg benne a sikolyt, amely elindítja a lavinát - ez csupán elegáns beismerő vallomás. Az Utopiában a képi stílus az, ami igazán érdekes: Kelly szériája feltűnően gondosan komponált, alig vagy még annyira sem mozgatott digitális képekből (szűkebb plánokból és az olykor közéjük szúrt, a képregények double splash oldalait imitáló nagytotálokból) épül fel, melyeket utólag látványosan intenzívre színeztek, a létező angol épített környezetből pedig úgy válogattak háttereket mindehhez, hogy a mese egyszerre tűnjön elemeltnek és finoman jövőbelinek. Ez a stilizációs eljárás jól érzékelhetően a Kívülállók koncepcióját fejleszti újabb szintre, s Nathan Stewart-Jarrett felléptetésével a folytonosság végképp tagadhatatlanná válik - miközben igencsak lényeges különbség, hogy az Utopia határozott kézzel kiradírozza az összképből szellemi elődjének állandó derűjét.


Amit Kelly és társai ennek helyére tolnak, igazán nem lehet váratlan a kortárs brit szériák habzsolói számára - ezzel együtt a kifejezetten brutális erőszaknak még mindig van ereje, s így a bevetése sikeresen hozzájárul annak felfestéséhez, hogy a láttatott világban bármi megtörténhet. Az Utopia ugyanis a maga technoparanoiás, összeesküvés-elméletekkel fűtött módján éppen arról próbál beszélni, hogy a benne fellépő elegáns, minden szintet megszálló haramiák, a világosan beazonosíthatatlan, gonosz globális árnyékhatalom előtt nincs határ és nincs akadály. Így aztán remény sincs sok, de azért néhány, a feladatra a legkevésbé sem felkészült, morális tartását azonban a vérzáporban is kitartóan őrző fiatal egy bőrdzsekis-csőfarmeres női John Connor vezetésével mégis szembeszáll a fenevaddal. Az Utopia remek ifjú színészekkel életszagúvá galvanizált figurákat mozgat, de az epizódokon minden szinten eluralkodó vadsággal mégis határozottan kilép a realizmus sárköréből, s éppen ezáltal tud többet nyújtani szórakoztató sült baromságnál: akárcsak a britek másik aktuális ékessége, a Black Mirror, az Utopia is a közeljövőbe invitáló, intenzív rémálom, amely ha meseszerűnek tűnik is, nem engedi feledtetni, hogy valóságos szorongások táplálják.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.