- minek -

Volt, hogy nyíltan tartottak tőle, előfordult a vágy tárgyaként, de a rendőr mindig titokzatos figura maradt a magyar popkultúrában.

Natasha Khan igazi tünemény, ami ritkaság a - belülről - sokszor rideg popvilágban. Ugyanakkor még az őt respektálók is sokszor vetik fel, mekkora korsóval merített az elődök hagyatékából - igaz is, még hangjának tónusa s persze a kompozíciós technikája is erős Kate Bush-reminiszcenciákat tükröz.

Vannak zenekarok, melyek esetében már a létezés puszta ténye is esemény - nyilván sokan akadtak például (még talán a vasárnap esti koncert közönségéből is), akik csak a Sziget programjából értesültek arról, hogy a jeles, bár kicsit tán megkopott renoméjú skót Franz Ferdinand együttes köszöni, jól van.

A középiskola édes gyötrelmei a magyar popzenészektől az amerikai metálosokig igen sok zenészt megihlettek az évek során. Cikkünkben a tíz legszebb példát gyűjtöttük egybe.

Szabálytalan popslágerek, dancepunk, elégikus szintipop: erős ajánlatok a gyöngécske elektronikus felhozatalból.

Annak is már fél évtizede, hogy a chilei származású Aguayo egy ironikus gesztussal (a dj Koze által briliánsra csiszolt Minimal maxival) hangzatosan búcsút intett a minimal technónak, és valami egyéb után nézett.

Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.

Többé vagy kevésbé jól sikerült, de mindenképpen karakteres albumokat gyűjtöttünk egy csokorba - nem csak nyárra való lemezeket.

Egy sikeres zenekar olyan, mint egy utasszállító hajó: elférnek benne a teljesen haszontalan elemek is. Összeállításunkban tíz ilyen díszpéldányt mutatunk be a brit droghuszártól a húsklopfolós magyar ikonig.

A Barnett ikrek (a multiinstrumentalista-zeneszerző-énekes Jack és a dobos-divatmodell George - éppen csak helyhiány miatt maradtak ki a zenész ikrekről szóló online összeállításunkból), s a mellettük kitartó Thomas Hein basszer 2006 óta működteti a londoni kollektívát. Most azt kell mondanunk, harmadszor is képesek voltak arra a bravúrra, hogy felülmúlják a publikum (provokatív nyilatkozataiktól is fűtött) várakozásait.

Sacha Winkler egykor a zürichi elektronikus szcénából indulva jutott el a diszkrét nemzetközi elismertségig. 2007-es, Rumpelzirkus című albumát joggal ünnepelte a kritika, elvégre a renegát minimalista rendkívül sikeresen ötvözte a click-house kattogását a dalszerű formákkal, s a vendégzenészek és énekesek karán kívül bevetette saját, jellegzetesen dünnyögő hangját is.