Balaton Sound

Egy este, két ujj

Four Tet, Two Fingers

  • - minek -
  • 2013.08.18 13:07

Zene

Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.

Kieran Hebden, vagyis Four Tet folyamatos és tudatos karrierépítés nyomán jutott el addig a pontig, hogy ő legyen az elektronikus tánczene egyik vitathatatlan császára. Fringe nevű posztrockzenekarával vagy Steve Reiddel készített albumai, kultikus státuszú, túlnyomórészt minőségi remixei, Burial és Thom Yorke társaságában készített zenéi, élő fellépései, live actjei, no és eddigi hat nagylemeze mind-mind egy-egy kis adalék a szinte kész szoborhoz. Mindenesetre az utóbbi öt évben hallatlan magabiztossággal készíti táncparkettre optimalizált zenéit - ezek rendre a minimalista house-ból, néha a 2/4-es bass musicból és saját összetéveszthetetlen (mintázós, manipulálós, rafináltan építkező) hangművészetéből táplálkoznak. Volna tehát bőven nyersanyag egy élő fellépéshez, de alig egyórás programjában mégsem csupán saját számokat használ. Ennek dacára nem klasszikus dj-szettet, hanem egy vendégzenékkel kipárnázott, szabálytalan, hibrid live act-félét kapunk sok Four Tet-"slágerrel", ami azonban éppen akkor ér véget, mikor igazán kibontakozhatott volna. Első fellépésnek azért nem volt rossz, és el kell ismerni: a Pinnacles tökéletes zárásnak bizonyult.

A Two Fingers eredetileg duóként indult, de Doubleclick kiszállásával a nálunk visszatérő vendégnek számító Amon Tobin egyedül viszi tovább a nevet, ami alatt a leginkább a "klasszikus" lemezeiről megismert, szofisztikált hangzástól jelentősen eltérő, grime-, glitchy hiphop- és dupstepelemekből összerakott, gyakorta törzsi ritmikájú és kellően koszos bíteket épít. Már tavaly ősszel megjelent, Stunt Rhythms című dupla albuma is kissé zavarba ejtő, bár alapvetően szórakoztató ötletrohamot tartalmaz (a legszellemesebb példa a csak maxin kijött, brutális játék mackós videóval megtámogatott Vengeance Rhythm), de amikor ebből a nyersanyagból (no meg a hasonszőrű kollégák zenéiből) élőben, a dj-pultban mazsolázik, akkor elszabadul a pokol. A program első felét a zabolátlan kattogás és a dubos, tropical bass típusú ritmusok uralják, amiknek képtelenség ellenállni. És amikor már minden izmot gondosan átmozgatott, még rágyorsít egy kicsit - itt már a jungle/drum and bass-szerű zenék dominálnak, ami az ő kezéből hallatlanul jól tud esni. Ez is csak egy óra, de utána erősen feldobott hangulatban már nem esik nehezünkre pár óra veretés Loco Dice-ra, aki perfektül felidézi egy klasszikus Titusz-diszkó hangulatát.

Zamárdi, július 14.

Neked ajánljuk