Bergendy: Iskolatáska
A magyar popzene egyik örök klasszikusa (továbbmegyünk: talán a legtöbb honfitársunk által ismert modern kori, késő XX. századi popdal) kristálytiszta szituációt vázol fel – teszi mindezt a haladó magyar táncdal és a progresszív nyugati rágógumipop eszközeinek együttes erejével. Peti (főhősünk) szokásos, tipikusan hétfőn kulmináló viselkedési zavartól sújtva húzódozik az iskolába menéstől – ezért inkább egy kislány nyomába ered. Ám korán bontakozó ösztöneitől hajtva gyorsan csapdába kerül: a kislány is iskolába megy. Ezért inkább önként követi – vesztére, mert így benne ragad a néhai magyar iskolarendszerben. Pedig szomorú világ volt ez: hit- és erkölcstan nélkül, viszont magukat kényszerből, álcaként vonalasnak tettető iskolaigazgatókkal – még jó, hogy a történelem szerencsés fordulata néhányuk számára utóbb lehetővé tette a bennük szunnyadó lehetőségek kibontakoztatását! Annyit azért megjegyeznénk, hogy egy az iskolaidőben utcán kódorgó mai Petit törvényeinknek hála a rendőr csípné el és vonszolná fülénél fogva az iskolába.
The Police: Don’t Stand So Close To Me
Egy klasszikus és egyben tipikusan kínos iskolai szituáció egy néhai pedagógus, művésznevén Sting szerzeményében, maga és tanult, invenciózus kollégái tökéletes, stílusokat (ska, funk, rockandroll) egymásra csúsztató kamara-előadásában. A fiatal tanár egy ifjú hölgytanítványa vágyainak és fantáziáinak tárgya. Ez a szituáció mindkettejük számára legalább oly kínos, mint csábító – de ez az ambivalencia egyben izgató is. A tanáriban és az osztályban persze minden kiderül – az édes is keserűbe fordul, s ehhez csak ráadás a Nabokov-utalás a végén. Mellesleg e dal az 1980-as esztendő legtöbbször megvásárolt kislemezslágere lett – pedig micsoda év volt az!
Van Halen: Hot For Teacher
A Police fentebb tárgyalt slágerének párdarabjában Diamond Dave, a 70-es, 80-as évek fordulójának legkevesebb hanggal megáldott, ám a színpadon a legnagyobb spárgákra (akár még öltönynadrágban is, lásd a klipet!) képes, a rocktörténetben a nőcsábász playboyt mind ez ideig leghitelesebben alakító frontembere minden kamaszfiú álmát énekelte meg 1984-ben az osztályba váratlanul megérkező, szuperdögös tanerőről, aki egyszer majd talán hátrahív a szertárba, és könyörtelenül elcsábít. A tempósan zakatoló rock and roll talán nem a legideálisabb az osztályteremben alulöltözötten bemutatott csábtánchoz, a klipben (mely ellen tiszta erőből protestáltak egykor az aggodalmaskodó szülői szervezetek) Lilian Müller, az egykori Playboy-modell mégis hibátlanul oldja meg a reábízott, rendkívül felelősségteljes feladatot.
Dr. Beat: Iskola
Hangulatos szintiszőnyegekkel sűrűn telehintett, sötét elektropop: valahol a Depeche Mode-iskolából vagy azon is túl – erős kikacsintással saját kora (1990), de pláne korunk nyolcvanas évek-hangszínekből összerakott house-zenéi felé. A dalban megszólaló naiv lírai én (kitalálhatóan az iskola már idejekorán mindenbe beleszaró rosszfiúja) sajnos teljes érzéketlenséget árul el a fizika és kémia tantárgyak, meg általában a magasabb szintű gondolkodást jellemző absztrakciók (tételek, képletek stb.) iránt – nem is csoda, hogy végül sorsverte, rövid lejáratú popzenész válik belőle. A szerzemény báját adja, hogy a kissé közhelyes iskolai élményeket meg sem próbálja valamiféle rendezett strófákba gereblyézni – ettől egyfajta jóleső punkos fésületlenség hatja át a rigid 4/4-es ritmusok által kordában tartott gépies lüktetést.
The Ramones: Rock & Roll High School
Mégis, kinek kell az iskola? Kinek kell a tanulás? Mi csak csajokat akarunk meg zúzni a verdával, és döngetni közben a rock and rollt. Nagyjából ezredik tökéletes (amúgy Roger Corman a zenekar köré kanyarított játékfilmjéhez írt) punkslágerében már megint a Ramones tudja a legegyszerűbben és legprecízebben megfogalmazni generációk örök egzisztencialista problémáját!
Fenyő Miklós: Rendezd át az iskolát
A Hungária törvényszerű széthullása utáni első szólólemezén a fékezhetetlen agyvelejű Miki ismét régi témáit veszi elő – ezúttal természetesen az önparódia népszerű formájában: elég annyit leírnunk, hogy közreműködött a Chips Cherry and The Chaps együttes... Amúgy a dolog formailag rendben van, lendületes, kora hatvanas éveket idéző (twist!) ritmusok, rockandrollfíling, elképesztő szintihangok (naná, hogy úgy műanyag az egész, ahogy van), fenyős nyelvi lelemények, szép kerek strófák, már majdnem frappáns rímek. A művész optimizmustól eltelve az iskolát akarja vonzóbbá tenni, s ehhez még a multikulti halandzsát is behozza a képbe. Ám a látszólag felforgató gondolatok tökéletesen illusztrálják a pedagógiai liberalizmus csődjét: a pepita tanodában okulás helyett tvisztező gyerekek később, a jampiktól mentes való életben képtelenek lesznek megkülönböztetni a jót a rossztól.
Mötley Crüe: Smokin’ In The Boys Room
Mire a hajmetál legnagyobb zenekara 1985-ben a harmadik lemezéhez ért, a zenekar tagjai már a drogfüggőség különböző (súlyos, illetve nagyon súlyos) stációiban vergődtek, a frontember, Vince Neil pedig túl volt egy teljesen részegen okozott autóbaleseten, amelynek során utasa, a Hanoi Rocks dobosa a helyszínen szörnyethalt. Mindezek után aligha meglepő, hogy a Mötley a Theatre Of Pain lemezre egyetlen értékelhető számot sem volt képes megírni, és ezt alighanem ők is beláthatták, mert biztos, ami biztos, feldolgozták az albumra a Brownsville Station 73-as boogie-ját, ami sokkal hígabb volt ugyan a zenekar korábbi slágereinél, de azért bejött a számítás, és sikerült hónapokon át uralniuk vele az MTV-t. Voltaképp joggal, hiszen az iskolai szabályok megszegésének himnusza kinek is állna jobban, mint Nikki Sixxnek és feltúrt hajú, égetni való cimboráinak.
Twisted Sister: Be Chrool To Your Scuel
Az iskolakritika talán legnagyobb 80-as évekbeli képviselői már odavágtak egyszer a bigott tanároknak az I Wanna Rock méltán legendás klipjében – a Be Chrool ehhez képest a ráadás, amelyben ismét önfeledten hülyét csinálhatnak a gimik felnőttjeiből, miközben arra emlékeztethetik lelkes hallgatóikat, hogy addig keserítsék meg oktatóik életét, amíg még lehetőségük van rá. Az Alice Coopert is felvonultató dal amúgy hibátlan rágógumirock.
Pink Floyd: Another Brick In The Wall – Part 2. (Education)
Roger Waters személyes hangulatú protest songja, amelybe minden dühét és gyermekkori frusztrációját beleadta, hogy aztán az egészet a lelket gyilkoló brit iskolarendszerre, azon belül is a szörnyűnek leírt bentlakásos iskolákra zúdítsa. (Mi csak szelíden megmosolyogjuk ezt a túláradó demagógiát, hiszen tudjuk: az oktatás, sőt a nevelés a nemzet támasza, talpköve, miként az erkölcs!) A felvétel előtt Bob Ezrin producer diszkókba küldte a zenészeket tanulmányútra, majd a felvétel közben sameszával még felfogadtatott egy csapat észak-londoni iskolást, hogy laza cockney tájszólásban énekeljék fel a kórusrészt. Feszes ritmusalap, emlékezetes basszusgrúv és Gilmour finom gitárszólója: alighanem a Pink Floyd legszabálytalanabb, paradox módon mégis a legtöbbek által ismert dalát hallhatjuk, amit tökéletes diszkófunk alapja miatt simán játszhattak a dj-k a klubokban. Ráadásul ez lett a hetvenes évek utolsó number one kislemezdala.
Alice Cooper: School's Out
Ugyan még csak most kezdődött meg az év, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne máris az utolsó tanítási nap legutolsó perceinek semmihez sem fogható mámoráról ábrándozni. Ennek a pillanatnak az örök érvényű rockhimnuszát Alice Cooper alkotta meg 1972-ben.
