Lemez

A nagyváros szimfóniája

Julia Holter: Loud City Song

  • - minek -
  • 2013. november 3.

Zene

Kevés olyan tudatos, koncepciózus, a zenekészítést valóban sokdimenziós intellektuális alkotómunkaként értelmező alkotót tudnánk megnevezni, mint a Los Angelesben élő szerző/énekes/mindenen játszó Julia Holtert.

Az utóbbi három évben kiadott három albuma tökéletes trilógiát képez, amelyben a témák, motívumok szinte egymásnak feleselnek, és szinte tapintható, ahogy állomásról állomásra tökéletesedik a mű. Ráadásul Holter esetében nyilvánvaló, hogy az elsajátított klasszika-filológusi tudás sem veszett kárba - még ha az ő választott médiuma a mégoly ravasz és komplikáltan kivitelezett, zömmel elektronikus popzene is.

A kissé absztrakt Tragedyt (melyben Euripidész Hippolütoszát dolgozta fel) és az Ekstasist (amely egyszerre utalt Plótinoszra és Szapphóra) még egymaga rakta össze - néha többéves munkával, szinte hálószobai körülmények között. Mindezzel együtt mindkét album igazi míves munka: különösen az Ekstasis bővelkedik az emlékezetes, néha kifejezetten fülbemászó epizódokban - mutatván, hogy a szerző kiváló komponista és szinte lélegzetelállítóan jó előadó. Az idei album már igazi stúdióban, vendégzenészek kara kíséretében s egy kiváló producer (Cole M. G. N. az Ariel Pink's Haunted Graffittiből) segítségével készült - meg is látszik a kiforrott hangzáson. Viszont az már csak az ő dalszerzői talentumát és minőségérzékét dicséri, hogy az albumon szinte kizárólag elsőrangú Holter-szerzemények kaptak helyet. Egészen pontosan akad egy kivétel: a Hello Stranger - egy 1963-as Barbara Lewis-dal feldolgozása. S lám, a klasszikus souldarabban - némi lebegős, kicsit hideglelősen dream popos vokális és elektronikus kezelés nyomán - hatalmas, egyszerre nyomasztó és lelkesítő terek tárulnak fel.

Merthogy a Loud City Song valóban az urbánus lét tökéletes reflexiója, töredezettségében és ritkás mintázottságában is releváns tabló: egy nagyváros (most éppen L. A.) szimfóniája próbál lenni, és ez (mindenféle terjedelmi korlátok dacára) nagyjából sikerül is neki. A fülünkben néha Laurie Andersont (meg persze Björköt, Kate Busht stb.) felidéző, a hangulatok és tónusok széles skáláján át hintázó énekhangot a minimalista hangképekkel házasító dalok között számos remek, ebben a kontextusban már-már slágernek minősülő darab található - hogy csak a sztár és a paparazzo dialektikáját dalba öntő Horns Sorrounding Me-t vagy a This Is A True Heartot emeljük ki. Más oldalról viszont felesleges elemeire szednünk az albumot: ahogy mind többször hallgatjuk, úgy válik egyértelművé, hogy itt minden építőkő egyenértékű, s valamennyi a nagy Mű céljait szolgálja - dicséretes hatékonysággal.

Domino/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.