Sziget 2013

Messze még Szarajevó

Franz Ferdinand

  • - minek -
  • 2013. szeptember 15.

Zene

Vannak zenekarok, melyek esetében már a létezés puszta ténye is esemény - nyilván sokan akadtak például (még talán a vasárnap esti koncert közönségéből is), akik csak a Sziget programjából értesültek arról, hogy a jeles, bár kicsit tán megkopott renoméjú skót Franz Ferdinand együttes köszöni, jól van.

Olyannyira, hogy négy év után új albumot is készített (Right Thoughts, Right Words, Right Action címen - megjelenését e hónap végére ígérik) - a koncerten hallott ízelítő alapján a szórakoztató faktor tekintetében ez sem marad majd el elődjeitől (azt meg már rég tudjuk, hogy nem ők fogják forradalmasítani a rock and rollt...).

Kora esti fellépésük pedig úgy indul, hogy egy kellemes, jóízű, habár korántsem katartikus másfél órában lesz részünk - sok slágerrel, néhány primőrrel. Ehhez képest a végére többet is kapunk a várakozásainkhoz képest - nem utolsósorban azért, mert sokadszor is kiderül, milyen erős mulatós potenciál rejlik a FF-daloskönyvben. Az elején voltaképpen rutinból, szinte fél kézzel gurítják elénk a számokat - legyen bár szó új darabról (Right Action) vagy majd tízéves klasszikusokról (Dark Of The Matinée, Tell Her Tonight). Alex Kapranos természetesen emblematikus fekete ingében, a többiek dettó - leszámítva Nick McCarthy gitárost, aki valószínűtlen, piros alapon fehér állatmintás (?) ingben sikál, irgalmatlan precizitással. Azután valahol a Do You Want To környékén sokadszorra is kiderül, hogy a Franz Ferdinand nem egyszerűen a szexi gitárzenekarok tradícióját folytatja, hanem a diszkót és a funkot a gitárpoppal házasító posztpunk/new wave együttesek nemes hagyományát is (Talking Heads, Blondie, hadd ne folytassuk a sort) - és ettől kezdve a jóízű tánczenéké és az önfeledt ugrándozásé a terep. S bár a derék zenészek még ekkor is elegánsan kimértnek tűnnek, azért érződik, hogy előbb-utóbb át fog szakadni a gát. Érdekes módon az új számok legalább oly fontosak a feloldódás folyamatában, mint a Walk Awayhez vagy a Michaelhez hasonló slágerek. A Love Illumination, de különösen a Can't Stop Feeling kifejezetten erős koncertdarab - ráadásul ez utóbbiba belecsempészik a Donna Summer-féle diszkóklasszikust, vagyis az I Feel Love-ot is. A This Fire vagy a Take Me Out robbanékony talpalávalója remekül megágyaz a fő blokkot záró Outsidersnek - ekkor már a muzsikusok is önfeledten ugrálnak, majd belefeledkeznek egy kis közös, dobolós dzsemmelésbe. És persze visszajönnek az első album nyitószámával, a Jacqueline-nal meg a Fallennel, hogy azután a négy évvel ezelőtti Tonight talán legdirektebb, már az e-zenékre kacsintó slágerével, az Ulyssesszel köszönjenek el. Bármit is véljünk felőlük, gondoljuk bár (igazságtalanul!) elegáns blöffnek a zenéjüket, az biztos, hogy a színpadon továbbra sem galacsinnal gurítanak.

Pop-Rock Nagyszínpad, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.