A tipikus Moderat-kompozíciók egyáltalán nem lekerekítettségükkel tüntetnek. Ha kell, odarakják a szintiből kicsalható legdurvább fűrészfoghangot: a ritmusok csattognak, a gépek által szolgáltatott audiokulissza pedig szinte reménytelen, hideg ürességet sugároz. Ugyanakkor minderre ráépül az erős harmóniavilág, a dallamfoszlányokból szőtt hangszőnyeg: ez néha csak alig észrevehetően, hol meg nagyon is dominánsan veszi át az uralmat a kompozíciókban. Ráadásul Ring énekesi ambíciói még jobban kibontakozhatnak az olyan dalokban, mint a finom elektronikát suttogásszerű vokállal társító, szinte csipkeszerűen kifinomult Let The Light In; máskor meg markánsan érzelmes, csaknem r&b/soulszerű énekhang települ rá a hatásos akkordokkal operáló zenei bázisra (Gita, Damage Done).
Az album tengelyébe helyezett Milk című, szerény tízperces szám viszont - a többi, sokszor 2 stepszerű vagy dubstepből nőtt breakbeat-ritmikájú darabtól eltérően - nyílegyenes, 4/4-es technosztori. Ezt hallgatva alig néhány perc leforgása alatt szépen eljutunk addig a pontig, hogy már egy hajnali mezőn ropjuk sok száz sorstársunkkal együtt - miközben biztosak vagyunk benne, hogy most már örökké ez a méhzúgásszerű zene fog szólni a fejünkben. (A Moderat március 30.-án élőben prezentálja lemezét a Millenáris Teátrumban)
Monkeytown/Deep Distribution, 2013
