- minek -

Mondhatni, nem éppen úttörő idea ötvözni a dél-amerikai zenét, jelen esetben a tangót és az északi hemiszféra tipikus kortárs, elektronikus tánczenéit.

A Tosca a bécsi klasszikus downtempoiskola egyik legismertebb és népszerűbb vadhajtása, bár a kollaboráció egykoron alighanem csak alkalminak indult...

A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája...

A Verve kiadót még 1956-ban alapította egy bizonyos Norman Granz, ám a Verve kiadói csoport azóta számtalan, még ennél is nagyobb múltú dzsesszkiadót olvasztott magába, zenei archívumuk ennek megfelelően elképesztően gazdag.

Hess Is More, alias Mikkel Hess még a különc skandináv zenekészítők között is unikumnak számít...

Vlado Dzihant és Mario Kamient nem kell bemutatni a t. olvasó- és zenehallgató közönségnek: számtalanszor jártak már nálunk (megfordultak itt zenekarukkal és dj-ként is), jól ismertek eddigi munkáik is: például két sorlemezük (Freaks & Icons, Gran Riserva), élõ koncertlemezük (Live In Vienna - többek között dj Mango közremûködésével!) meg a nekik készített remixekbõl összeállított Refreaked.

Különös örömöt jelent számunkra, ha azt jelenthetjük: tehetséges hazánkfia (jelen esetben Marcel) egy egész albumnyi - s nem is akármilyen! - zeneanyaggal jelentkezik egy neves brit független kiadónál - jelen esetben az LTJ Bukem-féle Cookin' Recordsnál (amely, mint közismert, a sokoldalú Good Looking kiadói csoport egyik címkéje - fõleg a nem kifejezetten d&b-produkciók számára).

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a norvég nép és kultúra jelentõs érdemeit - már amennyiben korunk igényesen szórakoztatózenei felhozatalát tekintjük. Tudjuk, ha egy lelkes zenefogyasztó úgy egy-másfél évtizede megpróbált jó erõsen a norvég zene absztrakt fogalmára koncentrálni, javarészt csak az amúgy érdemdús A-Ha meg a nem kevésbé markáns (alkalmanként egymás agyából falatozó, huszonnégy késszúrással gyilkoló, templomgyújtogató) helyi satanista black metal zenekarok juthattak eszébe, ami mindenképpen durva, sztereotip és leegyszerûsítõ.

A múlt még tart, a jövõ el se kezdõdött - most éppen ez van (többek között), tessenek alaposan kinyitni kis fülüket.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A Bellcrash két belfasti zenebolond, Mark Bell és Paul McMahon alkotta duó. Négy éve dolgoznak együtt, s korábbi, Coalition címû EP-jüket követõ elsõ albumukat - immár nem is nagyon csodálható módon - egy osztrák kiadónál adták ki. Mark és Paul közös munkáját persze nagymértékben segíti, hogy zenei érdeklõdésük is azonos: dzsessz, funk, soul, house és latin groove-ok lüktetnek az agyukban, s a Suzume Park tizenkét zenedarabja tökéletesen tükrözi is érdeklõdésüket.

A csodálatos hanggal megáldott Rosalia De Souza nemrég éppen Nicola Conte, a neves olasz jazzgroove producer/dj segítségével készítette el Garota Moderne címû albumát - s máris kezünkben tarthatjuk az album ihletett remixváltozatát (Garota Diferente). Na és? - legyinthetnénk, ám ezúttal alaptalanul, hiszen a feldolgozott, újraértelmezett és újrafelvett dalok többnyire felülütik az eredetit, stílusukban, tempójukban is kellõen sokszínûek, ráadásul valamennyi megõrizte Rosalia lenyûgözõ vokálját.