World Dub Pastry Jól emlékszünk még, milyen meghatározó volt a jamaicai dub szerepe az elektronikus tánczenék születésekor - az akkortájt triphopnak nevezett lassú, lüktetõ darabok például kifejezetten sokat "emeltek át" (loptak, na) a jeles elõdöktõl. A Jamaicán túli világ továbbra is a dub bûvöletében él - ezt bizonyítja a dán Music For Dreams kiadó új World Dub Pastry címû kompilációja, ahol 12, jobbára zseniális szerzemény feszül egymásnak. Mind különbözõ, mégis tökéletes egészet alkot. A szerzõk, elõadók szinte valamennyien európaiak, mi több: jelentõs részük skandináv (ugye, a dán tempó), így az eredmény nem is lehetett más, mint a dubhagyomány és az elektronikus tánczene egybeojtása - születtek kifejezetten lassú, lüktetõs és gyorsabb, kifejezetten house tempójú darabok, vokális etûdök, míg másokban az emberi hang pusztán futó sorminta. Lehetetlen persze az összes nevet felsorolni: hozott anyagot a kompilátor/dj Kenneth Bager (aki a stúdióban Djek néven dolgozik), de elképesztõen jó a Tomzen, a Sandoz vagy a Mind Over Midi munkája is, az egyik legjobb dolgozatot pedig a Superglue (P. U. F. - Robot Coupé Drug Orientation Dub) adta be. (Music For Dreams/Neon Music, 2004) JJJJJ
I-Wolf & Burdy meet The Babylonians I-Wolf, az érdemdús berlini Klein kiadó egyik leghírhedtebb üdvöskéje nyilvánvalóan a radikális eklektika megszállottja - legújabb, igen bonyolult címû lemeze például a lehetõ legnagyobb merítéssel dolgozik: a kompozíciók legtöbbjében egymásba olvad a dub/reggae, a hiphop, a kemény rock, a house, a breakbeat és még megannyi stílus (pl. helyenként a balkáni elegyes rezes), aminek egy egészen egyedi kavalkád lesz a jogos és megérdemelt következménye. A hatást nyilvánvalóan fokozza az MC-legénység sajátos rekrutációja: a sajátos nevû vokalisták a világ lehetõ legtávolabbi pont-jairól kerültek egymás mellé, a hangulat ennek (no és a lemez cí-mének) megfelelõen a bábeli nyelvzavart idézi. A hallgató-nak azonban szeren-csére cseppet sem kell félnie, elvégre I-Wolf munkája vég-telenül szórakoztató - hol csak bólogat rá az ember, máskor kedve támad táncolni és/vagy táncoltatni, s ami késik, nem is múlik. (Klein/Deep Distribution, 2004) JJJJ és fél
Fenomenon: Hourglass A Fenomenon duó a norvég Beatservice kiadó legújabb reménysége, habár az egyaránt Stavangerbõl származó Kjetil "Kay" Ingebretsen és Havard "Hobie" Rosenberg nem éppen kezdõ a zeneiparban. Elsõ albumuk nyitó számai jól szemléltetik a zenekarra ható minimum kettõs inspirációt: a Lucy Said perfekt kis retró popzene a nyolcvanas évekbõl, míg a Space Continuum a Fenomenonra korábban oly jellemzõ finom, sõt elegáns dzsessz/funk típusú tánczene. Az Hourglass késõbb is õrzi ezt a bizonyos leheletfinom könnyedséget, ahogy a t. szerzõk a funkot már nemcsak õseredeti, hetvenes évekbeli, de egy évtizeddel késõbbi, "domesztikált" változatában is ismerik, sõt használják, miközben a hangzás amennyire retró, annyira modern is. A majdnem direkt Simply Red- vagy Style Council-idézetek mellett ott figyel a Tears For Fears Everybody Wants To Rule The Worldjének csaknem tradícióhû feldolgozása is - nem csak perverzeknek. (Beatservice/Neon Music, 2004) JJJJ
Café Drechsler: Radio Snacks A Café Drechsler egy igazi élõ, sokszor virtuóz klubzenekar, három állandó taggal és sok vendéggel - a Radio Snacks pedig az õ elsõ albumuk, mely csodamód majdnem tökéletesen adja vissza az eredeti klubhangulatot. A zenekar magja Ulrich Drechsler fúvós, a bõgõs Oliver Steger és Alex Deutsch (aka aleXdrum), a kütyük kezelõje - az állandó vendégek között feltétlenül megemlítendõ a vokalista Daniela Bauer (más néven Zyra Daisy), aki varázslatos hangját adta a szerzemények többségéhez. A Radio Drechsler zenéje perfekt és egyedi kombinációja a dzsessz-, funk-, soul- és latin hatásoknak, hogy alkalmanként a bárzenei hangulattól messze elrugaszkodva feszüljenek neki egy-egy, már majdnem punk-dzsessz darabnak. Ezt nemcsak hallani, de alighanem látni is kell. (Mouth To Mouth/Deep Distribution, 2004) JJJJ és fél
Alex Puddu And The Butterfly Collectors: Chasing the Scorpion's Tail Alex Puddu olasz létére Dániában él és publikálja lemezeit - nem is hiába. Alex a Puddu Varanós múltja után összehozott egy saját zenekart meg egy nem létezõ, tán soha el sem készülõ film (pontosabban megannyi film) kísérõzenéjét. A film valamikor a hatvanas/hetvenes években (azazhogy éppen most) játszódik, a szereplõk felváltva napfényes tengerparton, autópályán, éjszakai klubokban és esõs utcán bukkannak fel, sûrûn lesznek szerelmesek, gyakran csalódnak, alkalmanként tán meg is ölik egymást. Az aláfestõ zene ennivaló, érzéki és sokatmondó - a dzsessz-, soul-, easy-, klasszikus rhythm & blues és latin elemek egyfajta finom és disztingvált, visszafogott tempójú esztrádzenévé olvadnak össze, amit nem lehet nem végighallgatni (képzelgés nélkül). (April Records/Neon Music, 2004) JJJJ
- minek -
