Lemez: Hazaadás (dZihan & Kamien: Fakes)

  • - minek -
  • 2005. március 31.

Zene

Vlado Dzihant és Mario Kamient nem kell bemutatni a t. olvasó- és zenehallgató közönségnek: számtalanszor jártak már nálunk (megfordultak itt zenekarukkal és dj-ként is), jól ismertek eddigi munkáik is: például két sorlemezük (Freaks & Icons, Gran Riserva), élõ koncertlemezük (Live In Vienna - többek között dj Mango közremûködésével!) meg a nekik készített remixekbõl összeállított Refreaked.

Vlado Dzihant és Mario Kamient nem kell bemutatni a t. olvasó- és zenehallgató közönségnek: számtalanszor jártak már nálunk (megfordultak itt zenekarukkal és dj-ként is), jól ismertek eddigi munkáik is: például két sorlemezük (Freaks & Icons, Gran Riserva), élõ koncertlemezük (Live In Vienna - többek között dj Mango közremûködésével!) meg a nekik készített remixekbõl összeállított Refreaked. Most fordult a kocka: ezúttal a két bécsi dj/producer remixeibõl jött ki egyórányi - éppen egy lemezre való - menynyiség. Nem kétséges, hogy e darabok joggal kerülhetnek egymás mellé: elvégre mindegyikük magán viseli a stúdióvarázsló duó sajátos keze nyomát, úgymint a keleti és a nyugati igényesen populáris zenei források, ritmikák finom egyensúlyon alapuló, könynyedén befogadható elegyét. Egybeszerkesztve meghallgatható itt minden, mi finom: kis funk, kis hiphop, kis bossa, dzsesszes hangulatok, keleti ritmusok: nem kell szégyellni, a dZihan and Kamien páros igazi chill out popzenét készít, tökéletes, jó ízléssel felragasztott zenei tapétát, s munkáik között persze rendre ott figyelnek a jól táncolható "slágerek" is - speciel ez utóbbiakból csupán diszkréten jutott e mostani, Fakes címû gyûjteménybe.

A két nyitószám már jól ismert korábbi kompilációkról: Billie Holiday Don't Explainjének sajátos, keleti ritmusokkal felülütött újraértelmezése (mely eredetileg a Verve - Remixed címû album számára készült) vagy Nitin Sawhney Homelandsének felülütött verziója, mely ritmusával a teveügetést idézi (ez a késõbb felbukkanó, szinte meditatív dubverzióban még hangsúlyosabb). Finom munkák, de még korántsem hozzák lázba a hallgatót. A lemez további számaiból is jól látszik, hogy dZihanék, persze gondos kiválasztás után, mindenféle nyersanyagot képesek asszimilálni saját eklekti-kus zenei világukba. Lyn Leon (alias Carolyn Leonhard) hangja éppúgy megkapja a maga (kicsit fémesen elektronikus, de alapvetõen hiphop-bázisú) zenei csomagolását, akárcsak a Tosca Busenfreundja, mely decens ringatózáshoz kiváló - kétségtelen viszont, hogy headbangelni erre sem lehet. A válogatás legero-tikusabb darabja persze a Serge Gainsbourg-átdolgozás (Je t'aime...moi non plus), ahol az obligát sóhajokat és nyögéseket szépen ellenpontozza a módjával adagolt brazil ritmika. A lemez közepén mintha megérkeznének a határozottan táncolásra rendeltetett számok is, mint a Fop Avalonjának üdítõen laza, nu-bossa remixe vagy a rákövetkezõ ihletett Atjazz átértelmezés (igaz, a Cay Taylan-átirat mintha ott se lenne). A zárás viszont kétségtelenül megdöbbentõ: Berhard Lang Schrift III.-jának átdolgozása (alighanem a nyersanyaghoz hasonlóan) abszolút experimentális kompozíció - ettõl biztosan felébrednek azok is, akik az elõzõ ötvenvalahány perc során elszunyókáltak volna. A CD-szetthez szervesen hozzátartozik egy második korong is, amelyen a Brut Imperial Quintet álnevû jazzcombo ülteti át élõ hangszerekre dZihanék ismert kompozícióit - jóízûen, könnyedén, lazán, réges-régi idõket idézõen: ha valamiért, ezért biztosan érdemes befigyelni az új D&K lemezt.

- minek -

Couch Records/Deep Distribution, 2005

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”