Hess Is More, alias Mikkel Hess még a különc skandináv zenekészítők között is unikumnak számít: a 28 éves dán multiinstrumentalista dob tanszakon végzett a helyi, ütőhangszerekre specializálódott konzervatóriumban, majd nekilátott zenéket gyártani: kötelező gyakorlatként készített aláfestő muzsikát filmhez, színházhoz, tévéműsorhoz és divatbemutatókhoz.
Most megjelent első albumának (Tip Top Dynamo) egy része is a Dán Királyi Színház egyik előadásához készült (ezeket a szerző akkoriban élőben szolgáltatta a darabhoz) - a többi vadonatúj szerzemény, ám a nagyközönség számára alighanem az egész album revelációként hat majd. Mikkel Hess lemeze tudniillik egyszerűen elbűvölő - kizárólag mosolyogva, ébren álmodozva lehet végighallgatni -, abszolút lejön, hogy egy kissé kattant, de ihlettel és zenei ötletekkel gazdagon megáldott komponista ezen a hanghordozón végre megvalósíthatta régi vágyait. A végeredmény korántsem független a sajátos alkotói módszertől: a dán fiú egészen elképesztő hangszergyűjteményt halmozott fel, jó részüket maga készítette otthon, barkácsmódszerekkel - ennek következtében kevés fogalmunk lehet arról, miféle instrumentumok szólalnak meg egy-egy dalban (az meg magától értetődő, ahogy Mikkel Hess a génmanipulált ütő-, pengetőhangszerek, megbuherált zenedobozok (!), miegyebek hangjához illeszti a kötelező elektronikát). A művész szerencsére sokat utazik, s ily alkalmakkor nem pusztán beépíthető zenei hatásokra lel (ezért speciel akár fel se kell állnia a fotelből), hanem alkotótársakra is - jelen esetben vokalistákra: a Brazíliában eltöltölt néhány hónap eredményeként született például a lemez talán leggyönyörűbb dala, a Walksong, amelyhez Eduarda Fardini adta a maga finom és csodálatos hangját: "It's magic" - énekli a művésznő, s valóban, ahogy mondja, szó szerint. Feltűnik a lemezen még a New York-i vokalista Dean Bowman is - ő viszont az In The Fridge című bizarr, klausztrofób hangulatú számhoz szolgáltatja az éneket (a dalban rázáródik a frigó ajtaja, s hátralévő napjait büdös sajtok társaságában kell eltöltenie), a háttérhangok egy jó része viszont Hess saját brazil gyártmányú hűtőgépéből származik. A zenei hatások sokfélesége jól kivehető abból is, ahogy finoman keverednek a stílusok a lemez dalain - miközben Hess keze alatt szép, egységes műdarabbá változik valmennyi. Lehet az inspiráció forrása drum and bass (I Love My Life), dub vagy éppen filmzene, mi több, a művész (talán a nyomasztó brazíliai élmények hatására, mintegy bosszúból) felhúzható zenedoboz verzióban, 26 másodpec erejéig feldolgozta az Internacionálét is (javasolt együtt alkalmazni a 16 tonna Johnnie Taylor-féle klasszikus soul verziójával). Külön élvezet, amikor megpróbáljuk szétbogozni a háttérben csilingelő hangokat és hangfoszlányokat, s elképzelni, amint Hess alkot: a Biarritz című darabban bizony isten egyszerre játszik behangolt karibi acéldobokon és konyhai edényeken. Valamennyi röpke etűd a helyén van: a Glove Is In The Air nyugodtan beilleszthető a legendás francia filmzenék sorozatába, a Gug Gug Bach röpke zongorás dub, a lemezt záró, rendkívül morbid című Ding Pong Kling Yang pedig tökéletes (persze női vokállal súlyosbított), beteg rajzfilmzene. A Tip Top Dynamo mondhatni a sajátos "dán tempó" műfaj kvintesszenciája - egy lemez, amely a maga szerény módján megforgatja a világot.
Music For Dreams/Neon Music, 2005
