Együtt a család - Tosca: J.A.C. (lemez)

  • - minek -
  • 2005. június 30.

Zene

A Tosca a bécsi klasszikus downtempoiskola egyik legismertebb és népszerűbb vadhajtása, bár a kollaboráció egykoron alighanem csak alkalminak indult...

A Tosca a bécsi klasszikus downtempoiskola egyik legismertebb és népszerűbb vadhajtása, bár a kollaboráció egykoron alighanem csak alkalminak indult: Rupert Huber és a K&D duóból megismert Richard Dorfmeister tán csak egyetlen azóta klasszicizálódott kompozíció, a hipnotikus Fuck Dub kedvéért állt össze még 1996-ban, ám azóta nincs megállás: sorra kerülnek ki az albumok a kezük alól. Miután eddig egyikük sem nélkülözte a biográfiai referenciákat, így most is meg kell említenünk: a lemez címe három fiúnév rövidítése: Joshua, Arthur és Conrad a két alkotó gyermekeinek neve, akik a legutóbbi album elkészülte óta látták meg a napvilágot. A boldog családapák, akik mostanában kísérőzenészekkel kiegészítve élőben is fellépnek, elkészítettek egy olyan albumot, melyet a gyermekeknél alighanem erősebben inspiráltak a kedves mamák. A J.A.C. egy kifejezetten szexi, gusztusos, ízletes és jól fogyasztható album lett - ráadásul kellemesen eklektikus is ahhoz, hogy ne unja meg az ember egykönnyen. Ráadásul a számok egy része észrevehetően felgyorsult a korábbiakhoz képest, ami ideges korunkban se éppen utolsó szempont - aki bugizni akar, annak ezentúl nem kell feltétlenül kicserélni a lemezt a lejátszóban.

Az albumnyitó Rondo Acapricio finom, ismert zenei hangulatokból építkező hagyományos, mondhatni konzervatív Tosca-darab - de már a második számnál (Heidi Brühl) fordul egyet a csavar: az egyiptomi származású francia énekesnő Samia Farah elképesztő hangjára írt finom szvinges ballada valósággal felforrósítja a levegőt, s a seprűződob hangjára megindulnak a táncos lábak is. A következő számot már a nu-soul-legenda Earl Zinger s az ex-Galliano-vokalista Valerie Etienne énekelte fel, a Supperrob ennek megfelelően tökéletesen táncolható jazz-funk-house tánczene. A tréfás című John Lee Huber még ennél is dögösebb funk-diszkó, hozzá a seattle-i illetőségű Walkabouts-énekes Chris Eckman mágikus kántálásával. Az alkotók nem tartóztatják meg magukat akkor sem, ha játszani kell egy kicsit a hallgatóval: elébb jön a Pyjama úgyszólván szokványos nu-jazz tánczenéje, majd rá a rafináltan megcsavart rhythm&bluesból építkező The Big Sleep, mely szinte már a klasszikus Lynch-filmzenéket idézi. A Damentag kétségtelenül a lemez legnagyobb slágere: gátlástalanul dekadens, taposós diszkó, hozzá archív szintieffektek, funkygitár meg az ex-Rockers Hi-Fi-vokalista Farda P összetéveszthetetlen morgása. Azután lassan lecsitulnak a kedélyek, s fokozatosan chill outba vált a lemez - az utolsó négy-öt szám leginkább a kora délutáni szendergéshez készült alkalmatos soundtrack, de arra tökéletes. Nem kell megijedni: az új Tosca-lemez egy igen erős minialbum - kiegészítve néhány, amúgy rendkívül finom és igényes töltelékszámmal -, amíg ennyi a lekvár a buktában, addig lesz mit kinyalnunk belőle.

G-Stone/Neon Music, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.