Különös örömöt jelent számunkra, ha azt jelenthetjük: tehetséges hazánkfia (jelen esetben Marcel) egy egész albumnyi - s nem is akármilyen! - zeneanyaggal jelentkezik egy neves brit független kiadónál - jelen esetben az LTJ Bukem-féle Cookin' Recordsnál (amely, mint közismert, a sokoldalú Good Looking kiadói csoport egyik címkéje - főleg a nem kifejezetten d&b-produkciók számára). Marcel persze nem most került a brit piacra - első itteni maxija, az On the Beach amúgy is az azóta sajnálatos módon megszűnt Nuphonicnál jelent meg, 2002-ben pedig Carmel anagramma alatt, a Fluid Ounce kiadónál publikált egy briliáns EP-t: a Nujazzkiller, a Harakiri Blues vagy a Man From Atlantis (melyek csodálatosképpen egy csokorban megtalálhatók az Unmeasured Fluid Ounce-válogatás egyik lemezoldalán) egyaránt meggyőző, hibátlanul összerakott, alkalmanként (lásd a lista második elemét) katartikus darabok. Az már csak a ráadás, hogy évekkel ezelőtt két albuma (Viginti Etduo 1998, Cirrus Maximus 2000) is kijött a német UCMG kiadónál. A kaszinódesignban utazó Gamblers' Delight ehhez képest is egy lépés tovább az elegancia és a kifinomultság felé: a lemez első jó kétharmadában easy listening, soul és hiphop alapvetően kellemes elegye tölti ki fülünket, hozzá simogató dzsessz/funk alapok. A közreműködők listája is terjedelmes - mindenekelőtt a hazai underground- szcéna első számú díváját, Senát kell említeni, s nem véletlenül: korábbi közös élő fellépések és együttes munkák (pl. a Talkz Sena szólólemezén) után most két újabb kollaboráció (Change Colours Again, Man Meeting Girl) bizonyítja, hogy továbbra is jól megértik egymást. A hazai vokalisták közül felbukkan még a lemezen Czerovszky Henriett (a Lovesick No. 1. című míves balladában), a vendég MC-k között pedig felfedezhetjük Cee-Rockot (Memories), no és a Bukem-féle partik állandó fellépőjét, MC Conradot: az I Like To Tell Ya Thingz amúgy is a lemez egyik leghúzósabb epizódja. Az instrumentális darabok megfontoltan lüktetnek az agyunkban - köztük olyan downtempo-csemegék, mint a japán zenei mintára épülő Emotio, az el-vetemülten funky Menthol Lights (benne szájgitár - óh, Tátrai Tibi!), a spanyolgitáros, blueshangmintás Jealous vagy a minimál triphop Cash. Ha gyorsabbra vágyunk, idővel az is jön, mint a szofisztikált house alapra épülő Voyeur Of Life, vagy már a címből is sejthetően deep house bázisú This Is Deep. A Higher (Mi Amor) pedig igazi meglepetés a végén: igazi, ihletett, csilingelő liquid drum & bass: szellős, világos, meleg és dinamikus - persze az elmaradhatatlan gitár- és női vokálmintákkal megtűzdelve. S hogy Marcel zenéje korántsem valamiféle másnaposság elleni helyi érzéstelenítő, arra (a lemez meghallgatásán túl) bizonyság lesz a hétvégi élő lemezbemutató az A38-on - a fellépők között természetesen ott lesz Sena is.
- minek -
Cookin' Records/Good Looking, 2005
