Lábhoz visz (Herbaliser: Take London)

  • - minek -
  • 2005. június 9.

Zene

A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája...

A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája, ám a csapat magja mindössze két ember: a számos hangszeren pengető Jake Wherry és a kütyük és lemezjátszók nagymestere, DJ Ollie Teeba, akik minimum 11 éve nyomják az ipart változatlan lelkesedéssel és kreativitással. Első dolgaikra főleg a korai Ninja Tune-válogatásokon (Funkjazztical Tricknology, Flexistentialism) bukkanhatott a zenerajongó: az apagyilkos tematikájú Real Killer vagy a család témakörében maradó Mother (For Your Mind) című absztrakt/atmoszferikus hiphop-darabok alapján már akkor nyilvánvalóvá vált: a duó kivételes ösztönnel tud hangulatot, feszültséget teremteni - pusztán zenei eszközök bevetésével. Az inspiráció kezdettől kezdve világos és követhető: a hiphop, a régi funk meg a hatvanas évek film noire-jainak (krimidzsessz) zenéi ihlették a fiúkat, akik az eltelt évek során remek maxikkal, szórakoztató remixekkel, s legfőképp számos kiváló nagylemezzel jelentkeztek (pl. Blow Your Headphones, 1997, Something Wicked This Way Come, 2002). Idővel majd tucatnyi alkotótárs csatlakozott hozzájuk: a lemezeken és a turnékon (többször felléptek nálunk is) egész kis dzsessz-funk kombó játszotta fel Ollie és Jake dolgait, s akkor nem is szóltunk az MC-kről. A legújabb, Take London című lemezük témájában és néha hangulatában is az egykori Ninja Tune-os alkotótársak, a London Funk Allstars munkásságára utal: mindenkinek figyelmébe ajánlanánk az LFA 1996-os, Flesh Eating Disco Zombies vs The Bionic Hookers From Mars című megdöbbentően zseniális lemezét, arról is a Today London, Tomorrow The World nevű szerzeményt - vigyázat, csak vinilen!

Az új Herbaliser-lemez szerkezete jól követhető: az ütős-szövegelős darabok (pl. Nah' Mean, Nah'm' Sayin', Generals) közé beiktatva rendre egy-egy remek, úszós hangszeres szerzeményt találunk (mint a csaknem andalító Song For Mary, melynek a mélyén azért ott üvölt egy idegesítő hangminta). A lemez egyik fénypontja a Gadget Funk, mely remek, perkusszív, egyhén afro/latin beütésű funkyműdarab - e tekintetben tökéletes párja a Geddim' című easy listening/funk-hibrid, szép gitárszóló-betéttel. A rákövetkező Close Your Eyes már egészen máshová visz: gyönyörű női hangminta, ringató alap és hozzá Jean Grae nőiesen brutális reppelése. Figyelmükbe ajánlanánk a finálét is: a Serge tisztelgés a példakép és inspirációs forrás, Serge Gainsbourg emléke előtt - mindez hosszú zenés monológ keretében elbeszélve. A Take London összességében kedves, muzikális, felhasználóbarát, a maga nemében konzervatív műdarab: aki szerette eddigi dolgaikat, nem fog csalódni bennük, bár az is biztos, hogy nem ők fogják kiforgatni sarkaiból a zenei világot.

Ninja Tune/Neon Music, 2005

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.