A Herbaliser-kollektíva olyan, mint egy nagy család: zenészek, vokalisták és dj-k békés, alkotó kommunája, ám a csapat magja mindössze két ember: a számos hangszeren pengető Jake Wherry és a kütyük és lemezjátszók nagymestere, DJ Ollie Teeba, akik minimum 11 éve nyomják az ipart változatlan lelkesedéssel és kreativitással. Első dolgaikra főleg a korai Ninja Tune-válogatásokon (Funkjazztical Tricknology, Flexistentialism) bukkanhatott a zenerajongó: az apagyilkos tematikájú Real Killer vagy a család témakörében maradó Mother (For Your Mind) című absztrakt/atmoszferikus hiphop-darabok alapján már akkor nyilvánvalóvá vált: a duó kivételes ösztönnel tud hangulatot, feszültséget teremteni - pusztán zenei eszközök bevetésével. Az inspiráció kezdettől kezdve világos és követhető: a hiphop, a régi funk meg a hatvanas évek film noire-jainak (krimidzsessz) zenéi ihlették a fiúkat, akik az eltelt évek során remek maxikkal, szórakoztató remixekkel, s legfőképp számos kiváló nagylemezzel jelentkeztek (pl. Blow Your Headphones, 1997, Something Wicked This Way Come, 2002). Idővel majd tucatnyi alkotótárs csatlakozott hozzájuk: a lemezeken és a turnékon (többször felléptek nálunk is) egész kis dzsessz-funk kombó játszotta fel Ollie és Jake dolgait, s akkor nem is szóltunk az MC-kről. A legújabb, Take London című lemezük témájában és néha hangulatában is az egykori Ninja Tune-os alkotótársak, a London Funk Allstars munkásságára utal: mindenkinek figyelmébe ajánlanánk az LFA 1996-os, Flesh Eating Disco Zombies vs The Bionic Hookers From Mars című megdöbbentően zseniális lemezét, arról is a Today London, Tomorrow The World nevű szerzeményt - vigyázat, csak vinilen!
Az új Herbaliser-lemez szerkezete jól követhető: az ütős-szövegelős darabok (pl. Nah' Mean, Nah'm' Sayin', Generals) közé beiktatva rendre egy-egy remek, úszós hangszeres szerzeményt találunk (mint a csaknem andalító Song For Mary, melynek a mélyén azért ott üvölt egy idegesítő hangminta). A lemez egyik fénypontja a Gadget Funk, mely remek, perkusszív, egyhén afro/latin beütésű funkyműdarab - e tekintetben tökéletes párja a Geddim' című easy listening/funk-hibrid, szép gitárszóló-betéttel. A rákövetkező Close Your Eyes már egészen máshová visz: gyönyörű női hangminta, ringató alap és hozzá Jean Grae nőiesen brutális reppelése. Figyelmükbe ajánlanánk a finálét is: a Serge tisztelgés a példakép és inspirációs forrás, Serge Gainsbourg emléke előtt - mindez hosszú zenés monológ keretében elbeszélve. A Take London összességében kedves, muzikális, felhasználóbarát, a maga nemében konzervatív műdarab: aki szerette eddigi dolgaikat, nem fog csalódni bennük, bár az is biztos, hogy nem ők fogják kiforgatni sarkaiból a zenei világot.
Ninja Tune/Neon Music, 2005
