Lemez: Édes otthon (ColorStar: Komfort)

  • - minek -
  • 2005. január 20.

Zene

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg. Most azonban - a megjelenés tavaly õszi idõpontjához képest némi késéssel - beszámolhatunk az új albumról is, s azt kell mondanunk, nem csalódik, aki - lehetõség szerint többször - végighallgatja a Komfort névre keresztelt, persze szerzõi kiadásban publikált új sorlemezt. A ColorStar új kiadásában is nagy magabiztossággal alkalmazza az általuk kifundált és jól bevált receptet - igazi gitárorientált, fúziós tánczenét hallunk, ahol az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia, a rock energiája és a kortárs elektronikus tánczene szervesülnek egymásba: breakbeat, szállós négynegyed, jungle egyaránt felismerhetõ a szerzeményekben - mindez élõ dobbal, basszussal elõadva. A zenekar felállása némiképpen módosult és egyben bõvült is: a standard tagság, a két gitáros (Szalay Péter és az angol nyelvû vokálok zömét is szolgáltató Keleti András), továbbá a dobos Farkas Zoltán maradt, s melléjük került a billentyûs Szinovszki Márton és az új basszer, Bese Csaba. Annyi bizton állítható, hogy az elektronikus zenei háttér, az effektek, puttyogások, szintiszõnyegek, sokkal hangsúlyosabbak - a lemez hangzásával pedig ezúttal sincs gond. Szalay gitáros továbbra is invenciózusan penget, a ritmusszekció precíz, a vokál rendben van - minden körülmény adott egy jó lemezhez. Az elsõ kemény belépõ (Falling) nyomán meglepõ a Light Up The Stars funkorientált tánczenéje - ehhez képest a címadó Komfort szigorú technoalappal indul, mely idõrõl idõre visszatér bosszúszomjasan, némi savazás kíséretében, hogy rendre megcsavarja a hallgató gyomrát és fülét. A d'n'b-bázisú One More Slip a vendégvokalista Judy Jay hangjával felturbózva valósággal hasít, az Another Day kemény funk felvezetését hasonlóan eltökélt folytatás követi: jó kis gitározós house-t hallunk - igazi taposós partizene, a végén Lantos Zoltán visszafogott hegedûjátékával feloldva. A Rollerskate finom gitárszólója már elõrevetíti a zárást is: a Fragrance dubos, balladisztikus fiú-lány duett - sok gyors után egy lassú, amely azért a végére megint csak felpörög. A Komfort fontos lépés a ColorStar pályáján: egy olyan lemez, amely a számos érdekes zenei momentum okán nem csak rajongóknak javallott, ám nekik feltétlenül.

- minek -

Szerzõi kiadás, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Brutális teljesítmény: gaming PC-k, amiktől leesik az állad

  • Támogatott tartalom

Egy gaming pc nem pusztán szimpla számítógép, hanem látványos erődemonstráció is. A modern gamer konfigurációk egyszerre szólnak nyers teljesítményről, vizuális élményről és technológiai precizitásról. A kérdés nem az, hogy mire képesek, hanem az, hogy mennyire tudják kiszolgálni azt az intenzív élményt, amit a mai játékok megkövetelnek.

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.