Lemez: Édes otthon (ColorStar: Komfort)

  • - minek -
  • 2005. január 20.

Zene

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg. Most azonban - a megjelenés tavaly õszi idõpontjához képest némi késéssel - beszámolhatunk az új albumról is, s azt kell mondanunk, nem csalódik, aki - lehetõség szerint többször - végighallgatja a Komfort névre keresztelt, persze szerzõi kiadásban publikált új sorlemezt. A ColorStar új kiadásában is nagy magabiztossággal alkalmazza az általuk kifundált és jól bevált receptet - igazi gitárorientált, fúziós tánczenét hallunk, ahol az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia, a rock energiája és a kortárs elektronikus tánczene szervesülnek egymásba: breakbeat, szállós négynegyed, jungle egyaránt felismerhetõ a szerzeményekben - mindez élõ dobbal, basszussal elõadva. A zenekar felállása némiképpen módosult és egyben bõvült is: a standard tagság, a két gitáros (Szalay Péter és az angol nyelvû vokálok zömét is szolgáltató Keleti András), továbbá a dobos Farkas Zoltán maradt, s melléjük került a billentyûs Szinovszki Márton és az új basszer, Bese Csaba. Annyi bizton állítható, hogy az elektronikus zenei háttér, az effektek, puttyogások, szintiszõnyegek, sokkal hangsúlyosabbak - a lemez hangzásával pedig ezúttal sincs gond. Szalay gitáros továbbra is invenciózusan penget, a ritmusszekció precíz, a vokál rendben van - minden körülmény adott egy jó lemezhez. Az elsõ kemény belépõ (Falling) nyomán meglepõ a Light Up The Stars funkorientált tánczenéje - ehhez képest a címadó Komfort szigorú technoalappal indul, mely idõrõl idõre visszatér bosszúszomjasan, némi savazás kíséretében, hogy rendre megcsavarja a hallgató gyomrát és fülét. A d'n'b-bázisú One More Slip a vendégvokalista Judy Jay hangjával felturbózva valósággal hasít, az Another Day kemény funk felvezetését hasonlóan eltökélt folytatás követi: jó kis gitározós house-t hallunk - igazi taposós partizene, a végén Lantos Zoltán visszafogott hegedûjátékával feloldva. A Rollerskate finom gitárszólója már elõrevetíti a zárást is: a Fragrance dubos, balladisztikus fiú-lány duett - sok gyors után egy lassú, amely azért a végére megint csak felpörög. A Komfort fontos lépés a ColorStar pályáján: egy olyan lemez, amely a számos érdekes zenei momentum okán nem csak rajongóknak javallott, ám nekik feltétlenül.

- minek -

Szerzõi kiadás, 2004

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”