Lemez: Édes otthon (ColorStar: Komfort)

  • - minek -
  • 2005. január 20.

Zene

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg. Most azonban - a megjelenés tavaly õszi idõpontjához képest némi késéssel - beszámolhatunk az új albumról is, s azt kell mondanunk, nem csalódik, aki - lehetõség szerint többször - végighallgatja a Komfort névre keresztelt, persze szerzõi kiadásban publikált új sorlemezt. A ColorStar új kiadásában is nagy magabiztossággal alkalmazza az általuk kifundált és jól bevált receptet - igazi gitárorientált, fúziós tánczenét hallunk, ahol az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia, a rock energiája és a kortárs elektronikus tánczene szervesülnek egymásba: breakbeat, szállós négynegyed, jungle egyaránt felismerhetõ a szerzeményekben - mindez élõ dobbal, basszussal elõadva. A zenekar felállása némiképpen módosult és egyben bõvült is: a standard tagság, a két gitáros (Szalay Péter és az angol nyelvû vokálok zömét is szolgáltató Keleti András), továbbá a dobos Farkas Zoltán maradt, s melléjük került a billentyûs Szinovszki Márton és az új basszer, Bese Csaba. Annyi bizton állítható, hogy az elektronikus zenei háttér, az effektek, puttyogások, szintiszõnyegek, sokkal hangsúlyosabbak - a lemez hangzásával pedig ezúttal sincs gond. Szalay gitáros továbbra is invenciózusan penget, a ritmusszekció precíz, a vokál rendben van - minden körülmény adott egy jó lemezhez. Az elsõ kemény belépõ (Falling) nyomán meglepõ a Light Up The Stars funkorientált tánczenéje - ehhez képest a címadó Komfort szigorú technoalappal indul, mely idõrõl idõre visszatér bosszúszomjasan, némi savazás kíséretében, hogy rendre megcsavarja a hallgató gyomrát és fülét. A d'n'b-bázisú One More Slip a vendégvokalista Judy Jay hangjával felturbózva valósággal hasít, az Another Day kemény funk felvezetését hasonlóan eltökélt folytatás követi: jó kis gitározós house-t hallunk - igazi taposós partizene, a végén Lantos Zoltán visszafogott hegedûjátékával feloldva. A Rollerskate finom gitárszólója már elõrevetíti a zárást is: a Fragrance dubos, balladisztikus fiú-lány duett - sok gyors után egy lassú, amely azért a végére megint csak felpörög. A Komfort fontos lépés a ColorStar pályáján: egy olyan lemez, amely a számos érdekes zenei momentum okán nem csak rajongóknak javallott, ám nekik feltétlenül.

- minek -

Szerzõi kiadás, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.