Lemez: Édes otthon (ColorStar: Komfort)

  • - minek -
  • 2005. január 20.

Zene

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg. Most azonban - a megjelenés tavaly õszi idõpontjához képest némi késéssel - beszámolhatunk az új albumról is, s azt kell mondanunk, nem csalódik, aki - lehetõség szerint többször - végighallgatja a Komfort névre keresztelt, persze szerzõi kiadásban publikált új sorlemezt. A ColorStar új kiadásában is nagy magabiztossággal alkalmazza az általuk kifundált és jól bevált receptet - igazi gitárorientált, fúziós tánczenét hallunk, ahol az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia, a rock energiája és a kortárs elektronikus tánczene szervesülnek egymásba: breakbeat, szállós négynegyed, jungle egyaránt felismerhetõ a szerzeményekben - mindez élõ dobbal, basszussal elõadva. A zenekar felállása némiképpen módosult és egyben bõvült is: a standard tagság, a két gitáros (Szalay Péter és az angol nyelvû vokálok zömét is szolgáltató Keleti András), továbbá a dobos Farkas Zoltán maradt, s melléjük került a billentyûs Szinovszki Márton és az új basszer, Bese Csaba. Annyi bizton állítható, hogy az elektronikus zenei háttér, az effektek, puttyogások, szintiszõnyegek, sokkal hangsúlyosabbak - a lemez hangzásával pedig ezúttal sincs gond. Szalay gitáros továbbra is invenciózusan penget, a ritmusszekció precíz, a vokál rendben van - minden körülmény adott egy jó lemezhez. Az elsõ kemény belépõ (Falling) nyomán meglepõ a Light Up The Stars funkorientált tánczenéje - ehhez képest a címadó Komfort szigorú technoalappal indul, mely idõrõl idõre visszatér bosszúszomjasan, némi savazás kíséretében, hogy rendre megcsavarja a hallgató gyomrát és fülét. A d'n'b-bázisú One More Slip a vendégvokalista Judy Jay hangjával felturbózva valósággal hasít, az Another Day kemény funk felvezetését hasonlóan eltökélt folytatás követi: jó kis gitározós house-t hallunk - igazi taposós partizene, a végén Lantos Zoltán visszafogott hegedûjátékával feloldva. A Rollerskate finom gitárszólója már elõrevetíti a zárást is: a Fragrance dubos, balladisztikus fiú-lány duett - sok gyors után egy lassú, amely azért a végére megint csak felpörög. A Komfort fontos lépés a ColorStar pályáján: egy olyan lemez, amely a számos érdekes zenei momentum okán nem csak rajongóknak javallott, ám nekik feltétlenül.

- minek -

Szerzõi kiadás, 2004

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."