Lemez: Édes otthon (ColorStar: Komfort)

  • - minek -
  • 2005. január 20.

Zene

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg.

A ColorStar elismerten az egyik legjobb, legütõsebb koncertzenekar, amely feszes produkciójával bármikor képes megmozgatni közönségét. Kevéssé ismert és magától értetõdõ, milyen jó lemezeket bírnak készíteni: fõleg azért, mivel erre a magyar zenekiadás jól ismert állapota miatt amúgy sincs sok lehetõségük - legutóbbi, érdemdús Via La Musica címû zeneanyaguk például még 2001-ben jelent meg. Most azonban - a megjelenés tavaly õszi idõpontjához képest némi késéssel - beszámolhatunk az új albumról is, s azt kell mondanunk, nem csalódik, aki - lehetõség szerint többször - végighallgatja a Komfort névre keresztelt, persze szerzõi kiadásban publikált új sorlemezt. A ColorStar új kiadásában is nagy magabiztossággal alkalmazza az általuk kifundált és jól bevált receptet - igazi gitárorientált, fúziós tánczenét hallunk, ahol az effektezett gitárhangzásból fakadó pszichedélia, a rock energiája és a kortárs elektronikus tánczene szervesülnek egymásba: breakbeat, szállós négynegyed, jungle egyaránt felismerhetõ a szerzeményekben - mindez élõ dobbal, basszussal elõadva. A zenekar felállása némiképpen módosult és egyben bõvült is: a standard tagság, a két gitáros (Szalay Péter és az angol nyelvû vokálok zömét is szolgáltató Keleti András), továbbá a dobos Farkas Zoltán maradt, s melléjük került a billentyûs Szinovszki Márton és az új basszer, Bese Csaba. Annyi bizton állítható, hogy az elektronikus zenei háttér, az effektek, puttyogások, szintiszõnyegek, sokkal hangsúlyosabbak - a lemez hangzásával pedig ezúttal sincs gond. Szalay gitáros továbbra is invenciózusan penget, a ritmusszekció precíz, a vokál rendben van - minden körülmény adott egy jó lemezhez. Az elsõ kemény belépõ (Falling) nyomán meglepõ a Light Up The Stars funkorientált tánczenéje - ehhez képest a címadó Komfort szigorú technoalappal indul, mely idõrõl idõre visszatér bosszúszomjasan, némi savazás kíséretében, hogy rendre megcsavarja a hallgató gyomrát és fülét. A d'n'b-bázisú One More Slip a vendégvokalista Judy Jay hangjával felturbózva valósággal hasít, az Another Day kemény funk felvezetését hasonlóan eltökélt folytatás követi: jó kis gitározós house-t hallunk - igazi taposós partizene, a végén Lantos Zoltán visszafogott hegedûjátékával feloldva. A Rollerskate finom gitárszólója már elõrevetíti a zárást is: a Fragrance dubos, balladisztikus fiú-lány duett - sok gyors után egy lassú, amely azért a végére megint csak felpörög. A Komfort fontos lépés a ColorStar pályáján: egy olyan lemez, amely a számos érdekes zenei momentum okán nem csak rajongóknak javallott, ám nekik feltétlenül.

- minek -

Szerzõi kiadás, 2004

Figyelmébe ajánljuk